Faluvilág: Megkésett beszélgetés Duka János hangszerkészítő-mesterrel

2004. október 28., csütörtök, Archívum 2003–2007

Bár az árkosi hangszerkészítő-mesterről többen írtak az elmúlt élvtizedek alatt (Keresztes Károly, Ioan R. Nicola, Banner Zoltán, László V. Ferenc), örömmel közöljük ifj. Kisgyörgy Mihály Kézdivásárhelyen élő mérnök-tanár új írását, ki közeli rokonságban állott a Duka családdal, s mint ilyen, eddig ismeretlen adatokat is közöl.
Duka János 1899. január 9-én született Bethlenszentmiklóson, de az elemit már Árkoson végezte. Fiatalon megkezdte a hangszerek javítását. 400 hegedûjéről, 50 brácsájáról, 60 nagybőgőjéről és 30 csellójáról emlékezik meg a róla szóló irodalom. Első nyolc hangszerével alakult meg az árkosi népi vonószenekar, melynek prímása volt. Az 1929. évi Székely Kiállításon mutatkozott be hangszereivel. Szerszámait és egy hegedûjét (az ismert zenész, néhai Wutschi Frédi bátyánk ajándékaként) a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őrzi. 1973. augusztus 3-án hunyt el. Síremléke az árkosi temetőben. Hagyatékát két lánya, Etelka és Erzsébet őrzi.
(kgyz)
- Igen, könyvem, az volt - kezdett vallomásába Jani bátyám, apai nagyanyám testvére. - Akkoriban volt egy olyan sorozat, amelyben minden emberi találmánynak a története benne volt: hogy hol találták fel a gőzgépet, hogy mûködik a könyvnyomda, meg ilyenek. Nekem szerencsére pont az a szám volt meg, amelyikben a hegedûkészítés is benne volt. Abból sokat tanultam. Legtöbb haszon mégis a javításokból volt. Ami hangszer a kezemen átment, azt mind jól megnéztem magamnak. Így ismertem meg az olasz és német mesterek modelljét is: ez volt az én iskolám. Számtalan hegedût javítottam, vagy ezret csináltam magam is, de még ma is szinte mindennap tanulok valamit.
Ahogyan bármely mesterség születése, úgy a ritkaságszámba menő hangszeres mesterség mozgatórugója is kétségtelenül az erre vonatkozó igény jelentkezése volt. Végh Béniám (1903-1944) árkosi unitárius esperes-lelkésznek a faluba helyezésével eljött a kedvező körülmény. A kitûnő hegedûs és jó hallású, nem mindennapi zenei mûveltséggel bíró lelkész hangszerkészítésre buzdította Dalström Kálmán asztalosmestert, aki mesemondó és naiv rovartani szakértőként is híres volt a környéken. A derék asztalos, aki az iparmûvészeti és népi fafaragást is kitûnően mûvelte, nem boldogult a hangszerkészítéssel. Erről beszélt Duka János.
- Egyszer megláttam, hogy Dalström hegedût akar csinálni. Csakhogy hiába szabdalta-illesztgette a fát, nem akart abból hegedû lenni. Mondtam neki, fogadjunk, ha én nekifognék, hamarabb lenne hegedûm, mint magának. Így kezdtem. Ez - ha jól emlékszem - ?22-ben volt. Aztán persze hamar belejöttem?
Hogy mennyire hamar? 1923-ból való az a fényképfelvétel, amelyen kész a ,,szemiszimfonikus zenekar? a hihetetlen gyorsasággal elkészült Duka-hangszerekkel. Négy ,,rigole hegedû?, egy brácsa, egy cselló és egy nagybőgő. Végh Béniám mûvészeti vezető, Régeni Áron unitárius kántortanító és egyházi énekszerző kivételével a zenekar tagjai rövid idő alatt elsajátítják a tudnivalókat. Duka János volt a pírmás, sógora, Kisgyörgy Mihály a másodprímás. A többiek: Dalström Kálmán, Köntés Sándor, Ördög Ferenc, Veres Sándor, Farkas Ferenc és Kiss Ferenc.
Keresztes Károly a Székely Nép 1931. augusztus 30-i számában megjelent cikkéből (A székely zseni. Egy árkosi földmûves mint hegedûkészítő) idézünk: ,,Nemrég találkoztam én is ezzel a derék emberrel, és rendeltem én is egy hegedût. Alig egy hete el is hozta hozzám, s már külső formájának szépsége és tündöklése is meglepett. Annál is nagyobb volt a csodálkozásom, mikor megszólaltattam. Egészséges, tömör, a kiváló régi hegedûkhöz hasonló nemes és tiszta hangja volt. (?) Azóta félretettem értékes, régi hegedûmet, és csak ezen az árkosi hegedûn játszom. Sokszor gondolkodtam azon, hogy vajon nem találta-e el önkéntelenül Duka is Stradivarius készítési módszerét és titkát. Hiszen Stradivarius is csak olyan primitív eszközökkel dolgozott, mint Duka. Neki sincs semmiféle gépje, még lakkja sincs, hanem a fényezést önmaga adja meg dörzsöléssel.?
Keresztes Károly jóslatokba bocsátkozik: ,,A híres magyar hegedûkészítő, Nemessányi hegedûi ma kincset érnek, pedig alig két évtizede halt meg, s hegedûi mind nagypénzû angolok és amerikaiak kezébe kerültek. Hátha ez lesz a sorsa az árkosi hegedûknek is? Mindenesetre bizonyos az, hogy jól jár, aki Dukától rendel hegedût, mert gyári hegedû árán mesterhegedût kap.?
Hogy a jóslat mennyire vált be? Van tudásom arról, hogy került Duka-hegedû Kanadába, Németországba, s arról is, hogy egy Ausztriában értékesített brácsája egy személygépkocsi árát érte 17 évvel a halála után. ,,A gyári hegedû árán mesterhegedût? megfogalmazás hitelességét személyes élményem is igazolja. 1966-ban egy mázsa búzát fogadott el Jani bátyám édesapámtól a nekem adott hegedûért. (Akkoriban 300 lej volt egy mázsa búza ára, és annyiba került egy szászrégeni hegedû is.)
Duka Jánosnak annyi megrendelése volt, hogy a második világháborúig csaknem teljesen a hangszerkészítésnek szentelte idejét. Földjeit sógora öccse, idős Kisgyörgy Vince mûvelte feliben. Állandó megrendelőjének, a székelyudvarhelyi tanítóképzőnek gyakran le is szállította a hegedûket. Felesége, Para Vilma ideiglenes vászontokot készített a hangszereknek. Alkalmi megrendelői közt iskolák, muzsikusok, mûkedvelő és hivatásos zenészek egyaránt akadtak.
A második világháború alatt a székely határőrség fúvószenekarával az Úz völgyéig sodródik. Az ezred feloszlása után a zenészek gyalog bebarangolták Magyarországot. Az orosz fogságtól regényes fordulat mentette meg. Budapesten találkozott sógora öccsével, Kisgyörgy Benjaminnal, aki felismerte az egyik orosz tisztet, akinek csizmát készített orosz fogsága idején, 1920-ban. Orosznyelv-tudásának köszönhetően Kisgyörgy Benjamin olyan okmányt szerzett, amivel a civil ruhában bujkáló zenészek hazajöhettek.
A háború utáni években a hanyatló gazdasági élettel csökkent a hangszerek iránti kereslet is. Mivel nem biztosított megélhetést, a földeket családjával és sógorával közösen mûveli családi társulásban. Ezermesterkedik: fonókerekeket esztergál, tekéket, ,,kugligolyókat?, csapokat, koporsódíszeket, pergettyû néven ismert ügyességfejlesztő játékot. Bármit elkészített, amire igény volt. Szombatonként, főleg ünnepek előtt, borbélymûhellyé változtatta asztalosmûhelyét.
Kisgyörgy Mihály
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-10-28: Archívum 2003–2007 - :

Emlékezet: Forradalom után