HatárhelyzetekNemzet-nemzetiség: Amíg a pesti srác a halálba belenőtt?

2004. november 2., kedd, Archívum 2003–2007

Évekkel ezelőtt szerencsés módon jelen lehettem a budapesti Hadtörténeti Múzeum fegyvertermében a Magyar Örökség Díj adományozásának díszünnepségén, amelyen Post Mortem-díjat kapott az a Mansfeld Péter is, akit 16 éves korában ítéltek halálra, utána két évig tartották a siralomházban, és miután betöltötte a 18. életévét, akasztófára juttatták.
Ezzel a forradalmárok vérében fürdőző kormány akasztásra szakosodott pribékjei elkövették a magyar történelem egyik leggaládabb és alighanem az egyetemes históriában is páratlan bûntettét. Mert kiskorúakat gyakran ölnek meg ugyan, de oly módon, hogy egy törvénykezési procedúrát azért csûrjenek-csavarjanak két éven keresztül, hogy az áldozat belenőjön a halálba, párját ritkító gyilkos politikai perverzitásra vall.
Azon az ünnepségen a Magyar Örökség-díjat Mansfeld Péter testvérbátyja, László vette át, miközben a teremben összegyûlt sokaság könnyeit visszatartva, vagy éppen szabadjára engedve, katartikus érzelmi állapotba sodródott, és ki-ki a maga belső énjének parancsa szerint leszámolt a gyilkos rendszerrel. Azon a budai emlékünnepségen - és nyilván azelőtt is - sokakban megfogalmazódott a kérdés, miért nincs köztéri szobra Mansfeld Péternek, a ,,Pesti srácok? legendás alakjának, kik félnek tőle még félszáz esztendő múltán is.
Az idei budapesti megemlékezések legmegrázóbb mozzanata, minden bizonnyal, a Mansfeld Péter budai parkban felállított szobrának a leleplezése volt. A tömegméretû lelki megrázkódtatás azért figyelemre méltó, mert ,,a múltat végképp eltörölni? igyekvők közül egyesek a megemlékezések előestéjén máris kifundálták, hogy ?56 már nem érdekli az embereket. Mások a forradalmat úgy ,,ideologizálják meg?, hogy a szocializmussal szembeni ellenállás helyett a progresszió, az igazságosság erejének érvényesítését tartják fontosnak, és érvelésük abba torkollik, hogy tulajdonképpen a kommunisták csinálták az antikommunista forradalmat.
A Mansfeld-emlékmû felállítását az 1999-ben Orbán Viktor miniszterelnök által felavatott emléktábla előzte meg. Az emlékmû gondolata ekkor vetődött fel először, az anyagi háttér megteremtéséhez a gyûjtést a hányatott sorsú Sajtóklub tagjai propagálták, a pályázat lebonyolítását a Batthyány Lajos Alapítvány vállalta, az emlékmû felállítását a főváros II. kerületének kormányzata támogatta.
Az emlékmû pályázatának kiírói olyan fiatal alkotók benevezésére számítottak, akik életkoruknál fogva is közel állnak a mártírhalált halt Mansfeld Péterhez, s amint erről Kő Pál szobrászmûvész, egyetemi tanár az emlékmûavatás alkalmával beszámolt, a budapesti és pécsi képzőmûvészeti egyetem hallgatói közül 22 pályamunkát nyújtottak be.
A zsûri Menasági Péter alkotását vélte a legjobbnak, aki a bírálóbizottság elnöke szerint ,,megrendítően szép szobrot? készített. Wittner Mária, 1956-os halálraítélt ünnepi beszédében azt emelte ki, hogy a szobor kettős gondolatot hordoz, a meztelen fiatal test kifejezi egyrészt a születés ártatlanságát, másrészt a lemeztelenített ember kiszolgáltatottságát. ,,A kiszolgáltatottság mementója ez az emlékmû, amelyet a szeretet összefogása hozott létre? - fûzte hozzá Wittner Mária.
Bayer Zsolt publicista, a kezdeményezők egyike a szobrot jellemzendő mondta: ,,Ha ránézünk erre a kamasz fiúra, mégsem a halált látjuk benne, hanem a szabadságot.? Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője az emlékezet elrablásáról szólott, ?56-ot egy történelmi villámfénynek nevezve, Tóth Gy. László Mansfeld Pétert az antikommunizmus hőseként aposztrofálta, Rácz Sándor, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke történelmi felkiáltójelként szólott az emlékmûről, és kiemelte, hogy ,,mindenki hóhér, aki idegen zsarnoksággal közösséget vállal hazájával szemben?.
Makovecz Imre nem emlékezett - amint mondta -, hanem idehozta az időt, arra utalva, hogy Mansfeld Péter kortársaként ő is részt vett a forradalomban. ,,Úgy gondoljunk rá, mint örök gyermekünkre, akit nem felejthetünk el, amíg élünk.?
Az emlékmûvet dr. Borbericz Pál, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora, több éven át Mansfeld Péter iskolai osztálytársa szentelte fel.
Mansfeld Péter a Széna téri felkelők csoportjához tartozott. A jelenlegi kutatások szerint 384 személyről rendelkeznek levéltári adatokkal. A csoport összlétszáma 700-800 lehetett, közülük a megtorlás éveiben kilencvenegyet ítéltek el jogerősen, tizennyolcat tíz évre vagy ennél hosszabb időre, és tizenöt személyt ítéltek halálra. Ezek közül a ma is élő Fónay Jenő kapott kegyelmet. Az életben hagyott felkelőket évtizedeken át politikai és társadalmi diszkrimináció kísérte.
Mansfeld Péter budai emlékmûvével a magyar főváros nem csupán új kegyeleti hellyel gyarapodott, hanem egy örökös felkiáltójelként elénk álló mementóval: a forradalom azoké, akik véghezvitték, és nem azoké, akik letiporták.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép