VadkárokGazdakör: A védekezés módszerei

2004. november 2., kedd, Archívum 2003–2007

Az utóbbi időben egyre több panasz és rengeteg vádaskodás hangzik el a vadkárokat illetően. Mindenki a saját igazát hangoztatja, az erdészet és a vadászegyesület a vadvédelmi törvényt emlegeti, amely inkább a vadállomány számára kedvező, semmint a termelőnek. A törvény minden előírását ugyanis képtelenség betartani, hiszen kinek van fizikai ideje és ereje a termőterületet bekeríteni, kutyákkal vagy személyesen őrizni, hatékony vadriasztókat felszerelni? A gazda pedig marad a hatalmas kárral és keserûséggel, meg sem próbálja behajtani a kártérítést. A szaktanácsadó hivatal szakemberei is saját bőrükön tapasztalták, milyen rombolást képesek végezni a túlzott mértékben elszaporodott vadak. Egyik jellemző példaként említjük a Köpec végében levő, közel négyhektáros kukoricatáblát, ahonnan valamivel több, mint egy hektárt tudtak kombájnnal betakarítani, a többit használhatatlanná rombolták a medvék, szarvasok és vaddisznók (képünkön).
Néhány hasznos tanácsot próbálunk adni a termőföldek megvédésére. A vadkár elsősorban táplálékhiányra vezethető vissza, ennek oka a vadállomány elszaporodása is anélkül, hogy valaki szakszerûen gondoskodna a vadak takarmánykiegészítéséről. Nyugaton a vadak számára úgynevezett vadföldeket mûvelnek, etetőket építenek nekik, visszaszoktatják természetes élőhelyükre. Ha a nagyvadnak nincs meg az élettere, nem elégséges a takarmány, akkor mindenféle védekezésünk ellenére rövidesen megtalálja a módját annak, hogy behatoljon a termőföldre és ott kárt okozzon. A kisgazdának pedig a kis vadkár is nagy veszteséget jelent. A most érvényben levő törvények pedig nem a legkedvezőbbek a vadkárok megelőzésére a kistermelő szempontjából.
A vadkárok keletkezésük szerint lehetnek taposási, túrási, legelési vagy kikaparási veszteségek, amik elenyésző, részleges vagy teljes kárral járhatnak. A túlszaporodott vadállományt az erdő már nem képes eltartani, így a könnyen elérhető és a számára megélhetést biztosító mezőgazdasági kultúrákat károsítja, sőt, egyes nagyvadak (vaddisznó, szarvas) ott is élnek az év bizonyos időszakaiban.
A szántóföldön a vad távol tartása a területvédelemmel oldható meg, amely négyféleképpen valósítható meg: mechanikai, fizikai, biológiai és kémiai eljárásokkal. A mechanikai vadelhárítás legrégibb és legismertebb módja a kerítés, ami a szántóföldön csak ritkán és csak a kis területek esetében alkalmazható. Ugyanebbe a csoportba tartoznak a különböző hangriasztások (kereplők, karbid és riasztólövések). Ezek a módszerek nem a legmegbízhatóbbak, hiszen a vad hamar megszokja, ha nem kapcsolódik hozzájuk egyéb, számára kellemetlen élmény. A fényriasztók (villogó lámpák, törött üveg, fóliacsíkok) hasonlóképpen csak korlátozottan eredményesek. Ugyanígy hatástalanok a mozdulatlan madárijesztők is. A fizikai módszerek közül a legmegfelelőbb a villanypásztor használata. A mûködése ismert, a lecsökkentett feszültség kellemetlen, de fiziológiai károsodást nem okoz. Ma már léteznek nagy kapacitású, 220 voltról vagy akkumulátortelepről táplált, újabban pedig napelemes villanykertek, amelyeknek a huzala akár 20-30 kilométerre is elnyújtható. Biztos védelmet nyújt, de hátránya, hogy naponta ellenőrizni kell, mivel ha fû vagy más növény hozzáér a dróthoz (benövi), az elektromos áramot elvezeti, veszteség lép fel. Hasonló a helyzet, ha a huzal megsérül vagy elszakad. A villanypásztorok ára minőségtől függően 5-10 millió lej körüli, de ha arra gondolunk, hogy tavasszal és nyáron kitûnően használhatjuk a legelők előnyös szakaszosítására, ősszel pedig a vadkárok elleni védekezésre, nem is tûnik túlságosan drága befektetésnek.
Biológiai vadelhárításnak számít a terület bekerítése növényekkel, körülvetése olyan kultúrákkal, amelyeket a vad jobban kedvel, mint a védeni óhajtottakkal.
A kémiai vadelhárítás a szaghatáson alapul, a különböző gázosodó vegyületek riasztóan hatnak, de nem mérgezőek. Hatásos a ruhadarabok, gumicsizma, emberi haj kihelyezése is, amelyek emberi illatanyagot tartalmaz. Az a hátrányuk, hogy a szagkoncentráció az idő elteltével csökken. Magyarországról könnyen beszerezhető a Vadicell és a Vadóc nevû, tasakokban árusított szagkészítmény, ami felnőtt ember jelenlétére figyelmezteti a vadat. Hatása jónak mondható, 40-60 napig kevéssé csökken a szagkoncentráció. Ugyanakkor a magyarországi kereskedelemben olyan anyag is kapható, amely kipermetezve rossz, riasztó ízt kölcsönöz a növényeknek, ilyen a Dendrocol.
Az őszi és tavaszi kalászosokban csak az esetleges tapodás okoz veszteségeket. A kultúrák közül a kukorica szenvedi a legtöbb vadkárt. A csírázástól a két-három leveles korig a vaddisznók éjszaka ráállnak a sorra, és kitúrják az elvetett magot. Kiváló a szaglásuk, megérzik a csírázáskor keletkező szén-dioxidot. A leghatékonyabb védekezés az, ha zsineggel körülvesszük a területet, 6-10 méterenként szagkészítményt tartalmazó tasakokat helyezünk rá. A többi védekezési mód is használható, de csak az előbb leírt hátrányokkal. A 6-10 leveles kukoricát néha a nyúl, többnyire az őz fogyasztja. Az intenzív növekedésben levő kukoricában a szarvasok okozhatnak veszteséget. A legnagyobb kár viszont augusztus elejétől várható. Ekkorra a kalászosokat és egyéb kultúrákat (pl. borsó) már betakarítottuk, és az édes, tejes kukorica vonzza a vadakat. A tejes csöveket kettéharapják, utat nyitva a gombás fertőzéseknek. A szarvas előszeretettel hántja le a csuhaleveleket a viaszérésben levő csövekről. A teljes érésben levő csövet letöri, csak a szemek egy részét fogyasztja el, a többit a földre szórja. A vaddisznó letöri a szárat, a csőbe beleharap, a többit otthagyja. Ügyelni kell a körbekerítésnél, mert ha vaddisznók maradnak belül, még nagyobb kárt okoznak. Ha nem tudjuk bekeríteni a területet, botokat is leszúrhatunk, ezekre aggatjuk a szagtasakokat. A burgonyában a szarvas és a vaddisznó okoz kárt. Az elültetett és a növekvő gumókat a vaddisznó kitúrja, a szarvas első lábával kikaparja, így mindkettő jelentős taposási kárt okoz. A legbiztosabban itt is a szaghatással védekezhetünk. Az évelő lucernában és a többi pillangósban egész éven át szívesen tartózkodnak a vadak. Csökkentik a szénatermést, nedves időszakban jelentős tapodási veszteségeket okoznak. Védekezni ellenük a legjobban szintén szaghatással lehet.
Incze Péter, MSZH
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép