Kilenc évvel később megszervezte az első Európa-bajnokságot, újabb három év elteltével már olimpiai érmekért küzdhettek Berlinben a sportág legjobbjai, majd 1938-ban világbajnokság rajtjához szólította a kajak-kenu nagymenőit a már említett csúcsszerv. 1946-ban újjáalakult a sportág vezető fóruma, Stockholmban megalakult az International Canoe Federation, s azóta ez a szervezet irányítja a kajak-kenu sportág életét.

Na de térjünk vissza a világbajnoksághoz, hiszen augusztus 13—16. között a kanadai Dartmouthban világbajnokságot rendeznek. Az első világbajnokságot, mint előbb jeleztem, 1938-ban rendezték meg a svédországi Vaxholmban. Svéd—német párharc jellemezte. Megjegyezhetjük a svéd Gert Fredriksson nevét, az ötvenes években négy világbajnoki címet szerzett... Azóta megváltozott a sportág erőviszonya. A németek maradtak ugyan a világ élvonalában, de a svédek már csak időnként tértek vissza, helyükre feljöttek a szovjetek, a románok, a magyarok... az úgymond szocialista tábor hajórajai. Olyan hajósokkal, mint a szovjet Alekszandr Szaporenko, Vlagyimir Parfimovics, a román Aurel Vernescu, a magyar Csapó Géza, Hesz Mihály, Vereczkei Ákos, a lengyel Grzegorz Sledzieszki, a csehszlovák Szabó Attila, a keletnémet Helm Rüdiger, na de jöttek a skandinávok is, most már norvég vezénylettel, elöl Holman Knuttal, Erik Larsennal, s hogy a kenusokról se feledkezzünk meg, hadd említsük meg a szovjet Mihail Szlivinszkij, Ivan Klementyev, Vaszilij Jurcsenko, a román Ivan Patzaichin, Simion Ismalciuc, a magyar Wichmann Tamás, a keletnémet Olaf Heukrodt nevét. Történelmet írtak, kajak-kenu történelmet legendákba illő sztorikkal, győzelmekkel.

Kanadában tehát a gyorsasági kajak-kenu hívei találkoznak. Egy Európa-bajnokság után. Magyar—német párharcra gondolnak sokan, nem szabad viszont leírni a norvégokat, az oroszokat, a lengyeleket, a svéd (újra svéd) Anders Gustafssont, kenuban pedig az oroszokat, a fehéroroszokat, a lengyeleket, a nőknél kétségtelenül a Kovács Katalin vezette magyar hajóraj az egyik nagy esélyes, de ugyanolyan esélyekkel rajtol a német gárda is.

Azt persze mondanom sem kell, hogy egy meggyőző magyar sikerért szorítunk, izgulunk, hiszen jó hallani az Isten, áldd meg a magyart, különösen jó és felemelő, ha győztes tiszteletére csendül fel. Nos, így legyen, csendüljön fel minél többször. (Áros)