
A Magyar Kulturális Intézet sepsiszentgyörgyi regionális irodáját e hét keddjén kellett volna felavatni a megyei könyvtár már berendezett két termében, ám az avatóra nem került sor: hivatalos álláspont szerint procedurális okok miatt, de a román félnek kifogásai vannak az épület ellen is. Az tény viszont, hogy a regionális központ létesítése már csak idő kérdése, így hát nem is megyünk oly nagyon a dolgok elébe, ha Beke Mihály Andrást, a Magyar Kulturális Intézet vezetőjét a regionális központ jövendőbeli tevékenységéről, jelentőségéről, a háromszéki kulturális életben betöltendő szerepéről faggatjuk.
- Mindenekelőtt: mi a Magyar Kulturális Intézet?
- A korábbi nevén Bukaresti Magyar Kulturális Központ a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának alárendelt intézmény, egyike a világszerte létesített tizenhét hasonló intézménynek. Hivatása a magyar kultúra értékeit felmutatni a fogadó országban, de emellett van egy másik vetülete is a munkánknak, amely kimondottan törvényes kötelezettség is: a határon túli magyarság nemzeti identitástudatát erősíteni.
- Milyen eszközökkel teheti ezt az intézet?
- Nyilván, kulturális eszközökkel. Az intézmény kulturális missziót tölt be, kulturális főkonzulátus, ha úgy tetszik. Kapcsolatokat épít, mûsorokat hoz, programokat szervez, színvonalas rendezvényekkel lép a közönség elé - legalábbis ezt szeretnénk, ez a célunk. Szerencsés módon egyre természetesebbek és egyre élőbbek az erdélyi magyar kultúra kapcsolatai az anyaországi magyar kultúrával, és ez valamennyire megszabja azt, hogy hová milyen rendezvényt szervezzünk. Egy beategyüttest vagy egy magyar rockzenekart nem viszünk el Kolozsvárra, ez teljesen fölösleges is lenne, hiszen vannak kulturálisan önellátó központok Erdélyben. Hanem olyan helyekre és olyan értékeket viszünk, ahová, illetve amelyek kevésbé tudnak eljutni. Gondolok arra, hogy mikor hoztunk egy népzenei együttest Bukarestbe, akkor útjukat úgy szerveztük, Nagyenyeden is föllépjenek a gimnáziumban, visszafelé pedig Székelykeresztúron a gimnáziumban - az ilyen helyekre ritkán jutnak el, és óriási örömmel is fogadták őket. Így fogjuk fel mi ezt a missziónkat.
- Ugorjunk Bukarestből Sepsiszentgyörgyre. Miért kell, vagy miért jó, hogy regionális központja legyen az MKI-nek, és az éppen itt, Sepsiszentgyörgyön mûködjék?
- A regionális központ esetében szerencsés módon több szándék is találkozik. Amikor én megpályáztam az igazgatói állást, a pályamunkámban szerepelt az az elképzelés, hogy más külföldi intézetek mintájára fiókintézeteket hozzunk létre. Amit én nem is nagy, komoly intézményként képzeltem el, hanem legalább egy-egy megbízott emberként, aki segíti a munkánkat, hiszen mi kevesen vagyunk, arra nincs igazán lehetőségünk és eszközünk sem, hogy mindenütt ott legyünk, hogy egészen élő kapcsolataink legyenek a helyi intézményekkel, a helyi közönséggel, hogy fölmérhessük az igényeket. Ez az elképzelés találkozott a megye felől érkező kezdeményezéssel és a magyar kulturális vezetés szándékával is - következésképp el kellett indulnia valaminek. Igaz, a helyi vezetőség részéről vérmesebb reményeket tápláltak a dolog előhaladtát illetően, nekünk viszont voltak szakmai aggályaink, hogy ezt milyen ütemben lehet megvalósítani. Ennek folytán van a disszonancia a megyei vezetők és köztünk. Régebb híre ment, hogy a Magyar Kulturális Intézet regionális központja készül, és ezt sokan már készpénznek is vették. Mi azért óvatosabbak voltunk, hiszen ha egy komoly, fajsúlyosabb fiókintézményt kívánunk létrehozni, ehhez mindenképpen államközi egyezmény szükséges. A visszajelzések alapján azt látom, különösebb ellenállásba nem ütközött a dolog, egyszerûen egyeztetéseket igényelnek. Mi már megtettünk bizonyos előkészületeket, de még vannak nyitott kérdések, akár a helyszínt illetően is, amit még a román partnerrel egyeztetni kell.
- Félig kívülállóként, félig belül levőként (Beke Mihály András Sepsiszentgyörgyön kezdte tanári pályafutását az 1980-as évek elején, de az MKI vezetőjeként is számtalanszor ellátogat Háromszékre - sz. m.) hogyan látod Háromszék kulturális életét? Mennyire élénknek, pezsgőnek vagy éppen ellenkezőleg, lanyhának?
- Van némi nosztalgiám. Háromszék szellemi elitje mindig le tudta győzni a körülmények állította akadályokat, még a Ceau?escu-időben is itt nagyon pezsgő élet volt: teremtettünk egy irodalmi kört, volt a veszprémi színházzal az állandó kapcsolat, volt egy színházi fesztivál, táncházak voltak, itt rengeteg dolog volt. Nem tagadom, úgy látom, azokhoz az időkhöz képest visszalépés történt, kevésbé pezsgő az élet most. Ezért igazából nem az itteni értelmiségiek a hibásak, hanem hiányzik az a ,,fiatal vér?, ami a nyolcvanas évek elején megpezsdítette az életet, és a körülmények is változtak: drágább a könyv, a kultúra sokkal többe kerül, és nehezebben érvényesül. Arról nem is beszélve, hogy a televízió jelentette tisztességtelen konkurenciával is meg kell küzdeni. Furcsállom, tizenöt évvel ezelőtt, ha eljött volna Sebő Ferenc Erdélybe, nem fértek volna be az emberek a terembe. Ehhez képest nemrég, amikor elhoztuk a Sebő együttest a Székelyföldre, és kérdeztem egyik ismerősömet, jön-e a koncertre, azt válaszolta: miért menne, hiszen tizenhét tévéállomást fog. És elég gyér is volt a közönség. Számos oka van, de kétségtelen, hogy kicsit szegényes itt a kulturális élet.
- A regionális központ be tud segíteni a kulturális élet fellendítésébe?
- Ez a cél. Már eddig is ezt tettük, csak a film.dok példáját hadd említsem fel, a dokumentumfilm-fesztivált, amelyet mi kezdeményeztünk, és elég szép sikere volt. Ha a magunk erejét hozzátesszük a helyiek kezdeményezéseihez, az csak jóra vezethet.
Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.