
Sepsiszentgyörgyön azon a november eleji reggelen mintegy százhúsz dühös és elkeseredett férfi és nő gyûlt össze a Lábas Ház elé, és dr. Hiller István magyar szocialista pártelnök megjelenésére várakozott.
A Lábas Ház a háromszéki magyarság emblematikus épülete, amely históriai szerepét tekintve inkább arra szolgált rá, hogy földig rombolják, és a helyét besózzák, mint a rómaiak Karthágó helyét egykoron, hisz az épület valaha az osztrák katonai elnyomás és megtorlás háromszéki fészke volt: az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése, Háromszék önvédelmi harcának eltiprása után börtönként és siralomházként is szolgált.
Trianon után, mikor Erdély a magyar históriai és szellemi értékek elpusztításának csataterévé vált, s amikor a betolakodó ortodoxia agresszív terjeszkedése miatt még a saját siralomházunkból is kilakoltattak, nekünk az átkos históriai emlékeink átmentéséért is küzdenünk kellett, mert ezek történelmi tanulságai nélkül nem tudnánk magyarnak megmaradni ezen a földön.
Most volt esély arra, hogy ebben az épületmentő küzdelemben a magyar kormányzat is partnerünk lehessen. Sőt, lehetőség ígérkezik arra is, amire nyolc évtizednyi román jelenlét idején alig van példa: hogy az uniós integráció kellemes kényszere alatt az annyi időn át egymással ellenségeskedő két náció, a román és a magyar és a köztük lévő ütközőzónában élő magyar kisebbség együttesen mentse meg a román állami adminisztráció által szégyenletesen romos állapotba juttatott szimbólumépületet, a sepsiszentgyörgyi Lábas Házat.
A tüntetők most azért vonultak ki a Lábas Ház elé, hogy a jobbra és többre hivatott mûvelődési minisztert akár a Lábas Ház felújítására szánható összeg kockáztatásának árán is arra figyelmeztessék: felelős magyar politikus nem vehet részt a Trianon és a Párizs környéki szerződések után más államkeretbe rendelt magyarok és azok maradékainak magyar megmaradása elleni szûkkeblû és beláthatóan katasztrofális következményekkel járó merényletekben. Mert a mostani budapesti megélhetési politikusok és a maguk után vonszolt, de őket gyakran megelőző politikai és médiauszály hatalomféltése a kettős állampolgárság megszerzése esélyének elutasításával véglegesen szétrombolja a magyar nemzethez tartozás lelki, tudati kötődéseit, és ennek következményeként, miközben a ,,szülőföldön maradás? szent parancsáról ömleng, felgyorsítja az utódállamokban rekedt magyarság asszimilációját, és felerősíti a máris markáns folyamatként érzékelhető nyugati irányú elvándorlást.
Érthetetlen, hogy épeszû emberek az amúgy is katasztrofális népességfogyással sújtott magyarságot egy kollektív öngyilkossági merénylettel felérő kalandba keverjék, és a másság ürügyén gyakran szektás elkülönülési jegyeket is felmutató csoportosulások hatalomféltő agressziójának engedelmeskedve lemondjanak annak lehetőségéről, hogy ne tíz-, hanem tizenvalahány milliós magyarsággal legyünk az Európában szövetkezett népek társai. Mert minden felelős magyarnak tudnia kell, hogy a magyarság nemzeti szétdarabolását csak abban az esetben orvosolhatja, illetve ezt csak abban az esetben mérsékelheti az uniós csatlakozás, ha jogi státusunkat tekintve is magyarok lehetünk. A magyartól elütő állampolgárságú unióba ömlesztett tömeg az érvényes joggyakorlat és a társadalmi úzus szerint nem lesz már magyar.
Nos, a Lábas Ház előtt tolongó tüntetők ezt az abszurd helyzetet akarták jelezni a Kiss Péter után erdélyi térítőútra induló pártelnöknek, akinek az a hálátlan feladat jutott volna, hogy megkísérelje ő is ,,jobb belátásra bírni? a székelyföldi magyarokat azzal, hogy például ők adnak majd neki könnyített határátkelést s ehhez hasonlókat, csak Eörsi úrék jó pártközérzetét ne zavarják. Akik egyébként most a ,,teljes körû magyar állampolgárság? teljesíthetetlen ábrándjával az ajkukon kivonulnak a nemtelen nemzetellenes küzdelem porondjáról, és hagyják, hogy a balhét a Hiller Istvánék vezette ,,büszke baloldal? vigye el. Fél szájjal még Gyurcsány miniszterelnök is csak ,,egy magyar állampolgárság lehetséges, amely mindenki számára azonos jogokat biztosít? szlogennel próbálja a december 5-i igen szavazatok mellől eltántorítani az ország lakosságát, a másik szavával viszont olyan határátkelési könnyítéseket ígér, amelyek már rég megvalósultak, hisz a gránic átlépéséhez jelenleg sem szükségeltetik különleges kormányzati kegy, és a bennünket az egymilliárd forintos alamizsnával megnyugtatni kívánó szándék is nevetséges.
Az ehhez hasonló manőverek nem alternatívái a december 5-i igen szavazatnak.
Aki azt hiszi, hogy ezzel a sakkhúzással befejezettnek minősíthető és ad acta tehető a sepsiszentgyörgyi balhé, mert a politikai államtitkár elvitte azt - az erősen téved. A sepsiszentgyörgyi affér ugyanis cseppben a tenger. A néma tüntetésnek meghirdetett kivonulás hangos kiállássá minősült át. Az ez esetben szemérmesnek bizonyuló sajtó csak a ,,nemzetárulók?, ,,hazaárulók?, ,,labancok? minősítéseket jegyezte fel mostani okulásra, és a küldöttséget nem éppenséggel megtisztelő vulgáris kifejezéseket nem ismételte meg. Dr. Demeter János megyei tanácselnök a székelyföldi közvélemény ismeretében és ennek nyomása alatt nem tehetett mást, mint hogy megállapítsa: ,,Érthető az emberek magatartása, a felháborodás jogos, de hangoskodással nem lehet semmit elérni.? Demeter egyébként Hiller Istvánnak nem a miniszteri, hanem pártelnöki titulusát kiemelő személyes, határozott hangú levelet küldött, amelyet jellemző módon a magyarországi sajtó eddig nem sietett közölni.
A Polgári Szövetség szervezésében összehozott sepsiszentgyörgyi tüntetés a történelmi kuriózumok közé sorolható. Ebben a városban ugyanis nem füttyel, nem bekiabálásokkal szokták a magyar miniszteri szintû küldöttségeket fogadni, hanem egykor a repressziós felügyelet miatt csak a lélekben visszhangzó tapssal, de csillogó szemekkel kifejezett érzelmi azonosulással vonultak ki például Szûrös Mátyás látogatása alkalmával is.
A mai Magyarországon regnáló pártvezetők és eszközembereik megsértődnek, ha mostani megnyilatkozásaik és cselekedeteik az elődpártok és bizonyos kormányzatok nemzetpusztító manővereit és felelőtlenségét juttatják az erdélyi magyarok eszébe. Hadd kérdezzük meg, hogy ki a vétkes abban, hogyha mostanában az itteni embernek a Kádár János 1957-es erdélyi látogatásán elhangzottak ötlenek emlékezetébe? Egyesek az európai integráció kiteljesedésének napjaiban is Ceau?escu ,,más országok belügyeibe való be nem avatkozás? kommunista szövetre hímzett nemzeti-szocialista politikai falvédő szövegét gajdolják még ma is. És az ezzel egybecsengő kádári kinyilatkoztatást: ,,mindenki ott legyen lojális állampolgár, ahova a trianoni döntés besorolta?.
Budai Ilona népdalénekesünk a maga egyszerûségében és tisztaságában éri tetten együvé tartozásunk lényegét: ,,Teljes szívemből az igenre buzdítom az embereket! Ma ennél nincs igazabb ügy. Gondoljon a nép a maga szerencséjére, hogy Magyarországon születhetett, és ne legyen irigy. A románok annak idején a Tiszánál akarták meghúzni a határt - most hányan születnének idegen feltételek közé? Fölér a hazaárulással a nem! Hazugság a nem mellett való érvelés. Sajnálom azokat a megtévesztetteket, akik nemet mondanak a testvéri szeretetre.?
Ez juttatja eszembe, hogy Hiller István diplomáciatörténész Sopron szülötte. A hûség városából érkezett, és ennek a históriai atmoszférának köszönhetően bennünket személye kezdetben reménységgel töltött el, hisz ki érzékelhetné jobban annak a történelmi traumának a ránk nehezedő nyomását, mint egy olyan lelki tájról érkező férfi, aki városának hősiessége és a kedvező szerencse folytán nem a Magyarország területéből kihasított északi és délszláv korridoron született, és még csak nem is az Ausztriához csatolt Burgenlandban, hanem a nemzeti együvé tartozás legendás városában.
Nagyot csalódtunk benne. Kiábrándultságunkat ne fokozza újabb gyomorforgató mellébeszélésekkel, mert miként tér vissza majd a lakosság hősiessége révén magyarnak maradt szülővárosába?
Szocialista párti főemberként és miniszterként is van még esélye, hogy elálljon a makacs és aberráns december 5-i nem kierőszakolásától, mert ennek a nemnek minden ódiumát magára vonja, őt szavazzák ki a mostani magyar állampolgárok, hisz a magyar állampolgárságnak kell legyen még annyi maradéktartalma magyarságból és tisztességből, hogy ezt birtoklói ne tûrjék el.
December 5-én arra kell igent mondani, hogy a magyar országgyûlés alkosson törvényt a kettős állampolgárság könnyített megszerzésére. Az alapelvet, a lényeget kell egy igenbe sûríteni. Ez az egyetlen igen rövid szó, nem csonkolható. Minden egyéb - a speciális útlevél s az, hogy ezt milyen hivatalban melyik kisasszony adja ki, s az egymilliárd forinttal induló segélyalap biztosítása is - részletkérdés, az ezután megalkotandó törvény(ek) feladata.
Ne tegyék ki a saját embereiket, hogy egymással versenyre kelve egy, a mecseki radartoronynál messzibbre látszó hazugsághegyet hordjanak össze, és hogy ennek a szocialista számmisztikának a bûvöletében mindenféle párttisztségviselők és lihegő funkcionáriusok - hogy csak az egyik kolosszális füllentést idézzük - 800 000-es kitelepülő tömeg befogadási költségeiről, az ingyenélő, határon kívüli horda eltartásának terhéről ,,értekezzenek?.
Ennek az igennek az alapján aztán adjanak különleges külhoni útlevelet, és a Lábas Ház, a Bodvaji Vashámor, a kézdivásárhelyi kaszárnya megmentésének ügyében utazzon a NEKÖM minisztere Háromszékre, és akkor nem füttyel, hanem tapssal fogadják.
A repedezett, de nyolc lábán mégis álló Magyar Lábas Házat testvérgyilkosságként is felfogható felelőtlen nemekkel nem lehet magyar siralomházzá minősíteni.
Igent a december 5-i szavazólapok IGEN rovatába!
Az európai szabad mozgás, a munkavállalás és letelepedés kelet-európai térségeket is integráló századában a balliberális eszméket is megtagadva nem lehet a magyarságot karanténokba vagy gettókba sûrítve röghöz kötve tartani. Aki akar, úgyis elmegy - és a jelek szerint egyre kevesebben kívánkoznak közülük a maradék Magyarországra.
Ez ilyen egyszerû.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.