Amióta ismét velem ijesztgetik Magyarországon a gyerekeket, ha nem eszik meg a tarhonyát: akkor jövök én, és megeszem előlük, azóta valahogy már nem is kívánom olyan nagyon a kettős állampolgárságot. Hol 23 millió munkavállaló, hol 800 000 potenciális bevándorló, hol két és fél millió kolduló magyar álorcájába bújva akarok Magyaroszágra törni. Én végül is megértem őket. Mert, ha netán mégis megszavaznák, akkor én ezután megszületendő unokáimat rögtön Magyarországra adnám hetes bölcsődébe. Csak hét végére hoznám haza. Ha iskoláskorúak lennének, naponta oda ingáznának akkor iskolába. A lányom, aki egyetemet végzett, már most elfoglalta legalább tíz magyar munkahelyét. Én készülök itthagyni házamat, és felköltözhetnék Pestre. Mondjuk, a Margit híd alá. És elehetném az ingyenebédet a hajléktalanok elől, felehetném a gyógyszert a nyugdíjasok elől. Társadalmi segélyt kérhetnék, s ezáltal romba dönteném a költségvetést. Tudom, hogy ez nem szép dolog, de én mégis szeretném a kettős állampolgárságot. Pedig néha még egy is sok. Ne legyek-e inkább állampolgárság nélküli, hontalan? Ennek valószínû mindenki jobban örülne. Nem kellene megtanulnom az állam nyelvét, sőt, anyanyelvemet sem. S így, ha akarnék, sem tudnék követelőzni. De én továbbra is jó román állampolgár és jó magyar akarok maradni.
Mikor a ?70-es évek végén el-elengedtek (egy darabig) kétévente külföldre, kézzel-lábbal magyaráztuk, hogy mi ugyan román állampolgárok, de tulajdonképpen magyarok vagyunk. Azok meg csak bámultak ránk, s nem értették. De mi azért milyen büszkék voltunk rá. Valahogy úgy, mint egy hazánkfia, aki azt mondta: mennyire szeretik az oroszok a magyarokat. Kirándulni volt a Szovjetunióban. ?k is akkor mindenért fegyelmezetten sorba áltak. ? - mesélte - a sort megkerülve előre akart menni. Rászóltak, hogy: Kákájá nácijá?! (Milyen nemzetiség?!). Vengerszkij! (magyar!) - mondta ő. Ezen mosolyogtak, és előreengedték. De hiszen, mondta egy oroszul jobban tudó ismerőse, az nem azt jelenti, milyen nemzetiség, hanem azt, hogy micsoda népség!!!
Hogy bizonyítsam: mégiscsak magyar lennék, kiváltottam a magyar igazolványt. Arról is van igazolványom, hogy a kutyámat beoltottam veszettség ellen. Mit számít, egy igazolvánnyal több vagy kevesebb. De azért csak fogom kérni a kettős állampolgárságot is, bár a magyar állampolgárságtól egy kicsit félek, nem jár-e vele valami büntetés. Mert például, aki két feleséget tart, annak a büntetése két anyós. Ha kettős állampolgár leszek, akkor könnyebb lesz utazni a világban. De nagyapámat osztrák-magyar állampolgársága alapján vitték el: az első világhaborúban Galíciától Doberdóig. Aztán a második világháborúban - mint magyar állampolgárok - rokonaim közül volt, aki Szibériában járt, de volt, aki csak Földvárig jutott. És volt, aki úgy elment, hogy haza sem tért. Ezekhez az utazásokhoz még útlevél sem kellett. De nézzük a dolgok jó oldalát.
Nemegyszer láttuk amerikai filmeken, amint idegen országban elrabolnak egy amerikai állampolgárt. És az elnök felhívja az illető ország elnökét, majd mivel nem sikerül a dolog, kommandósokat küld, és kiszabadítják az elraboltat. Lelki szemeim előtt látom, hogy ha engem így elrabolnának, és kettős állampolgár lennék, akkor Iliescu elnök és Gyurcsány Ferenc azon vitatkozna, hogy melyikük lépjen közbe kiszabadításom érdekében. Mivel megegyezni nem tudnának, egymás nyakába borulva eldöntenék, hogy közös román-magyar kommandós csoportot küldenek kiszabadításomra.
Ugye, mégiscsak jó lesz a kettős állampolgárság?
Kuti János
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.