Az itatásos borjúnevelésben először a tejzsírpótló készítmények jelentek meg. A tejzsírt növényi és egyéb állati eredetű zsírok helyettesítik. Ezeket biológiai hatóanyagokkal dúsítják. A keveréskor a tejzsírpótlók a fölözött tejjel vagy sovány tejporral kiegészítve helyettesítik a teljes értékű tejet. A fölözött tejből előállított sovány tejpor táplálóanyaga természetesen megegyezik a fölözött tejével. Itatása viszont csak akkor indokolt, ha nem drágább, mint az. A teljes értékű tejpótló tápszereket nem kell kiegészíteni. Vízben oldva készíthető belőlük a borjú itatására alkalmas tej. A tejzsírt ezekben is növényi és állati zsírok helyettesítik. Ezek mellett, mint fehérjeforrás, tejport, savóport vagy hőkezelt szójalisztet tartalmaznak.

Egy liter tejkeverék elkészítéséhez általában 100—135 gramm tejpótló tápszert használunk. A kereskedelemben ma már többféle tejpótló tápszer áll rendelkezésre. Ha tejpótló tápszert használunk, vigyázni kell a tökéletes feloldásra, a teljes elkeveréshez öt-hét perc szükséges.

A borjak itatására szopókás és szopóka nélküli edényeket használunk. A szopókás itatóedények használatát a borjak hamarabb megtanulják, mint a vederét. Hátránya, hogy a gumiszopókák elég gyorsan elhasználódnak, gyakran cserélni kell.

A borjú természetes szopáskor percenként 0,12—0,15 liter tejet fogyaszt, a szopás 10—15 percig tart. Mesterséges tápláláskor a tejfogyasztás sebessége jóval nagyobb (1,6—2,5 liter percenként), így az itatási idő is rövidebb. Mivel a természetes szopási inger időtartalma nincs összhangban a tejfogyasztás idejével, úgynevezett üres- vagy vakszopás áll fenn mindaddig, amíg a szopási inger tart. Ez a jelenség könnyen káros szokássá válhat. Ezért célszerű, ha a borjak a tejszopás után 10—15 percig nem érintkezhetnek egymással.

A tejpótló tápszert mindig tőgymelegen (37—38 Celsius-fokon) kell itatni. Ha a tej hőmérséklete alacsonyabb, az oltógyomorban lassabban alvad meg, és emésztési zavarokat (pl. hasmenést) okozhat.

A tejpótló itatását a föcstejes időszak után a napi 6—8 literről fokozatosan csökkentjük 3—4 literre, kényszerítve ezzel a borjút, hogy abrakot és a jó minőségű szénát is fogyasszon. Az itatások számát a négy-ötről napi háromszorira, majd kétszerire csökkentjük, vigyázva, hogy mindig azonos órákban itassunk. Amint a napi tejpótló adag 3—4 literre csökken, elegendő a borjakat naponta egyszer (reggel) itatni. A tejtáplálás kezdetén a tejpótlók a borjú táplálóanyag-szükségletét teljesen kiegészítik. Később viszont a szükséglet nő, az itatott tejpótlóadag pedig csökken.

A jó fejlődés és zavartalan elválasztás érdekében a borjú már kéthetes kortól kapjon szénát és abrakot. A borjú ezeket már ekkor kóstolgatja, viszont öt-hat hétig is eltart, amíg a bendő intenzíven működni kezd, és a borjú hozzászokik a szilárd takarmányok rendszeres fogyasztásához. A szilárd takarmányok ugyanakkor serkentik is a bendőműködés megindulását, ezért kéthetes kortól a borjak előtt mindig legyen jó minőségű széna és abrak. Az abrakfogyasztás a három-négy hetes kor után fokozódik. A szénák közül a finom szálú, levéldús, zöldbimbós állapotban kaszált lucerna vagy réti széna a legmegfelelőbb. Az abrakhoz hasonlóan étvágy szerint kell etetni. A szénát a szénarácsba ne tömjük bele, mert a fiatal borjak az összetömött szénát nehezen tudják kihúzni.

A tejpótló csökkentésével egy időben gondoskodni kell az ivóvízszükséglet biztosításáról is. A borjúnak az első hónapban még annyi vizet kell adni, hogy az itatott tejpótlón vagy tejen kívül biztosítva legyen a 8—9 liter folyadék, második hónapban a 10—12 liter, harmadik hónapban pedig a napi 13—15 liter. Legelőnyösebb, ha a borjú igénye szerint fogyaszthat vizet a borjúketrecbe szerelt csészés vagy állandó szintű önitatóból.