Történelmünk: Uralkodók egymás közt

2004. november 18., csütörtök, Archívum 2003–2007

A sokat szenvedett földnek szüksége volt egy kiegyensúlyozott, jó kapcsolatokkal rendelkező valódi államférfira, aki a rendek számára is jó választásnak tûnt. Az alacsony, zömök, de arányos testalkatú, dús üstökû, nagy szakállú, sötét arcú, sebei miatt mereven mozgó férfi nem lehetett megnyerő első pillantásra. Van azonban a róla készült portréknak egy közös vonása - mindegyik átható, szuggesztív szempárral ábrázolja a fejedelmet, amely tekintet még évszázadok múlva is mély benyomást tesz a szemlélőre. Ezek a vizsgálódó szemek egy rendkívül racionális, hûvös, elemző elmére utalnak. Mindaz, amit Bethlen életéről tudunk, megerősíti ezt. Minden politikai tettét a fennálló probléma megoldása motiválta, nyoma sem volt érzelmeknek. Munkatársait jól választotta meg, váratlan helyzetekben is gyorsan és józanul döntött, legyen az bár politika vagy hadügy. Csak az eredmény fontos, amelyhez vezető utat a leggondosabban elő kell készíteni - így lehetne összegezni módszerét.
Uralkodásának kezdetével lezárult egy negyedszázados véres korszak, amikor az erdélyi nemesség több mint egyharmada halt erőszakos halált.
Irányítása alatt Erdély minden szempontból fénykorát élte. Hatalmának egyik alappillérét nyilvánvalóan a rendelkezésére álló vagyon jelentette. Ezt részben az árulóktól elkobzott birtokokból nyerte, részben abból, hogy sok erdélyi árucikkre fejedelmi kiviteli monopóliumot vetett ki, amiket azután külföldön a kincstár értékesített, hatalmas haszonra szert téve. Törvényei, rendeletei szabályozták és behajthatóvá tették az adókat, ezenkívül a korabeli merkantilista gazdaságpolitikának megfelelően a készpénzbevételt jelentő kereskedelmet támogatta leginkább. E hatalmas vagyonból bőven juttatott a mûvelődésre is, korának híres tudósait hívta Erdélybe, támogatta a könyvkiadást és a diákok peregrinációját. Kapcsolatai segítségével haza akarta hozatni Isztambulból Mátyás híres Corvináit. Bár nem taníttatták, tekintélyes mûveltségét önerejéből szerezte meg, tudott latinul, kiválóan beszélt törökül. Jellemző, hogy még táborba sem szállt könyvtár nélkül? Két új iskolát is alapított, a kolozsvárit és a nagyszombatit. Mint hitbuzgó - de nem vakbuzgó! - protestáns mindent megtett felekezetéért és annak pásztoraiért, cserébe elvárta a tiszta, példamutató életet, a törvények betartását és a hûséget. Érdekes vonása jellemének, hogy a jezsuiták pedagógiai módszereit oly nagyra tartotta, hogy megengedte nekik, hogy a fejedelmi székhelyen iskolát mûködtessenek, annak ellenére, hogy az ellenreformáció élharcosai voltak.
Másik szívügye az ütőképes hadsereg megszervezése és fenntartása volt, és ettől sem sajnálta a pénzt. Bethlen Gábor tökéletesen látta, hogy az önálló Erdély egyik záloga az egységes és szabad Magyarországnak. De azt is jól tudta, hogy ez a ,,függetlenség? csak a török hatalom elfogadásával valósulhat meg, amely kapcsolat ápolása és tiszteletben tartása elsőrendû feltétele Erdély megtartásának. Szemei előtt az egységes Magyarország megteremtése lebegett, külpolitikáját is ennek a szolgálatába állította, mindehhez egyik legfontosabb eszköze volt hadserege. Fő erejét a székelyek, a hajdúk és a nyugati hadviselésben járatos zsoldosok adták.
A harmincéves háború (1618-1648) hozta el azt a lehetőséget, hogy Erdély és Bethlen kilépjen a nemzetközi politika színterére. Ugyanez a gyilkos vallásháború volt az, amely összekötötte Bethlen Gábor és II. Gusztáv Adolf életét. A harmincéves háború kitörésének egyik oka az egész Európát megosztó katolikus-protestáns ellentét, a másik a Habsburg-birodalom hegemón törekvéseivel való szembenállás volt. Mindezeket át- meg átszőtte ezer más állami, dinasztikus vagy egyéni érdek, így a konfliktusba hamar ,,belekeveredett? szinte minden európai ország. Az erdélyi fejedelem is hamar felismerte, hogy eljött az idő a legfőbb ellenségnek tartott Habsburgok erejének megroppantására. Reményeit tovább erősítette, hogy a csehek még a királyságot is felajánlották neki, ha magyar királynak is megválasztják. Ez azonban még messze volt, és a cseh rendek Pfalzi V. Frigyes választófejedelmet tették meg királynak, nem kis keserûséget okozva ezzel Bethlennek. Csalódásán túltéve magát, 1619. augusztus 26-án 30 000 katonájával elindult Csehország felé annak megsegítésére. Útközben elfoglalta a felső-magyarországi városok jelentős részét, gondosan ügyelve rá, hogy ne mint hódító, hanem mint a protestáns hit védelmezője és felszabadító érkezzen. Október 14-én elfoglalta Pozsonyt, és szövetségeseivel hamarosan körülzárta Bécset. Sajnos, innét kénytelen volt visszafordulni, mert Lengyelország felől támadás érte, mely az Erdélytől való elvágással fenyegetett. Bár ez később veszélytelennek bizonyult, Bécs felszabadult, és a csehek is magukra maradtak. Ekkor már ülésezett a pozsonyi magyar országgyûlés, amely 1620. január 8-án Magyarország fejedelmévé választotta Bethlent. A fejedelem rendkívül ügyesen taktikázott, szövetséget kötött Pfalzi Frigyessel, majd fegyverszünetet kötve Habsburg II. Ferdinánddal (1578-1637), visszavonult Kassára. A fejedelem jócskán megnövekedett politikai súlyát jól jelzi, hogy 1620. augusztus 25-én a besztercebányai országgyûlésen királlyá választják. ? mégis ellenáll a régi álom beteljesülésének, mert a koronázási hitlevél kitételei jól mutatják számára, hogy hatalma csak névleges lenne. (...)
Bethlen Gábor sikereit árnyak is kísérték. 1622. május 13-án elveszítette feleségét és támaszát, Károlyi Zsuzsannát. Az erők egyensúlyát látva Bethlen váratlan dolgot tett, 1624-ben megkérte II. Ferdinánd lányának, Cecília Renátának a kezét, reménykedve egy törökellenes szövetségben. Elutasították, így leánykérő követeit a brandenburgi választófejedelemhez, György Vilmoshoz küldte. A lutheránus fejedelem kisebbik lányának, Brandenburgi Katalinnak (1604-1649) kezét kérte meg, akinek nővére, Mária Eleonóra egy másik uralkodó felesége lett. Ez az uralkodó II. Gusztáv Adolf svéd király volt. Az 1626. március 2-án Kassán nagy pompával megült lakodalom sógorokká, a hadi helyzet és a politika alakulása pedig szövetségesekké tette a két férfit. (?)
Az erdélyiek kálváriája, a ,,tizenöt éves háború? pusztításai Magyarországot sem kerülték el. A háborúk miatt teljesen elszegényedett császári udvar sajátos módon próbált pénzhez jutni, felségsértési perekbe keverték a magyar főurakat, majd kivégzésük után elkobozták vagyonukat. Bocskai István is kiszemelt áldozat lett. Bethlen akkoriban szerette volna megnyerni őt egy Habsburg-ellenes felkelés élére. Bocskai már régóta gyanús volt a felső-magyarországi kapitánynak, Belgiojoso grófnak, de bizonyságot pont Bethlen szolgáltatott neki, amikor egy rajtaütés során a menekülő Bethlen hátrahagyott iratai között megtalálták Bocskaihoz írott leveleit. Bocskainak nem maradt más választása - vállalta a nyílt harcot. A nemzeti mitológiánk részévé vált Bocskai-szabadságharc történetében - Bocskai István törökök általi elismerésében, majd Magyarország és Erdély fejedelmévé választásában - oroszlánrésze volt Bethlen Gábornak. Bocskai generálissá, tanácsossá nevezte ki a valamikori szegény rokont, akinek hûségét hatalmas birtokadományokkal igyekezett meghálálni. A fejedelem 1606. december 29-én bekövetkezett váratlan halála nehéz helyzet elé állította hívét, ugyanis Bocskai végrendeletében Báthory Gábort (1589-1613) jelölte meg utódaként, ám az erdélyi rendek Rákóczi Zsigmondot (1544-1608) választották fejedelemmé 1607. február 9-én. Bethlen kitartott az ifjú Báthory mellett, és két évvel később sikerült is lemondatni az öreg és tehetetlen Rákóczit.
Bethlen életének valószínûleg legnagyobb tévedése volt az ifjú Báthory fejedelemmé választásának támogatása. Talán az őt felemelő családhoz való hûség, a barátság vagy a megnyerő fiatalságba vetett remény tévesztette meg? Ma már nehéz erre magyarázatot találni. Az új fejedelem országlásáért Erdély és maga Bethlen is nagy árat fizetett. 1608. március 7-i beiktatása után Báthoryn lassan elhatalmasodott a hatalmi mánia, uralkodását irreális politikai tervek erőszakolása, mértéktelen adók, az ősi kiváltságok durva megsértései kísérték. Magánélete botrányos és kihívó volt. Féktelenül ivott, még híveinek feleségét is szabad prédának tekintette. Néhány év alatt sikerült szinte mindenkivel meggyûlöltetnie magát, saját emberei szerveztek ellene merényletet, amelynek meghiúsulása után a teljesen kiszámíthatatlan és törvénytelen zsarnokság következett. Számos főembert ítélet nélkül kivégeztetett vagyonáért, egymást követték a hatalmas pénzbe kerülő vad mulatságok - egyszóval Erdélyt az őrület irányította.
(Részletek Töll László leírásából)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép