Kultúra: Huszka József falképkutatásai Székelyföldön

2004. november 23., kedd, Archívum 2003–2007

150 éve, 1854. november 20-án született Huszka József, a magyar díszítőmûvészet és középkori falképfestészet jelentős kutatója.
,,Huszka József (Kiskunfélegyháza, 1854 - Budapest, 1934): mûvészettörténész, etnográfus. Rajztanári képesítést szerzett Budapesten. A magyar népmûvészet egyik tudományos fölfedezője és népszerûsítője volt. A magyar népi ornamentikát perzsa, indiai és más keleti mûvészetekkel rokonította, illetve azokból származtatta. Jóllehet erősen bírálták, elmélete és szemlélete - különösen a szecesszióban kibontakozó, magyar jelleget kereső iparmûvészetben és építészetben - igen nagy hatású volt, és délibábos őstörténeti elképzelésekhez kapcsolódva az 1930-as, 1940-es évekig, a történeti stílusokkal kapcsolatot kereső kutatások kibontakozásáig élénken élt a közvéleményben.? (Kósa László, Magyar Néprajzi Lexikon, Szerk. Ortutay Gyula, Budapest, 1979)
Huszka József néprajzi munkásságának kötetnyi irodalma van. Itt csupán mûvészettörténeti kutatásairól emlékezünk meg, azon belül is a székelyföldi, templomi falfestményekkel kapcsolatos tevékenységéről.
1874-ben Rómer Flóris Régi falképek Magyarországon címû könyvének bevezetőjében, az addigi magyarországi fal­képkutatás eredményeit röviden összefoglalva, további kutatásokra biztatta kortársait: ,,Meg levén győződve arról, hogy mûtörténetünkre, mûiskoláinkra, nemzeti ízlésünkre és a magyar jelmeztanra nézve számtalan előpéldány örökre elveszett a várak, paloták és templomok lerombolása által, melyeknek hajdanta létezett falfestményeiről tudomásunk van; és tekintetbe vevén a régi falfestményekről naponkint gyarapodó, de aránylag mégis csekély számú jelentéseket, el nem titkolhatom azon óhajomat: bár támadnának hazánkban szerteszét barátai a honi mûvészetnek, kik a régi templomok mészkérge alatt lappangó vagy a hajók beboltozása által az egyházak padlásai fölé került, a várak palotáin, kápolnáin, kapuzatain még észrevehető festményekről a magyar ?országos régészeti bizottságot? tudósítanánk, hogy így a még fennlevő, de talán már néhány év alatt elpusztuló, bármily csekély festészeti maradványokat saját hasznunkra és a talán még hálásabb utókor számára legalább hû másolatokban megmenthessük.?
Néhány évvel később, 1882-ben a ,,honi mûvészet barátai? egyikéről, Huszka Józsefről és az általa fölfedezett sepsi­besenyői Szent László-legenda falképeiről épp Rómer Flóris számolhatott be elsőként a budapesti Harmónia címû lapban. A Székelyföldről érkező hír azért is kelthetett érdeklődést, mert Benkő Károly és Orbán Balázs munkáiban szórványosan és futólag megemlített néhány falfestménytöredék után első alkalommal került napvilágra és vált ismertté nagyobb felületet borító középkori freskó ebben a térségben. Rómer maga is csak egyetlen székelyföldi falfestményről tudott addig, amelyet 1864-ben a marosvásárhelyi vártemplom kápolnájában írt le. Huszka József itt-ott megjelent rövid életrajzai sok eltérést mutatnak, ezért saját kezû, 1917-ben kelt följegyzései alapján kísérjük végig életének fontosabb állomásait. Kiskunfélegyházán született 1854. november 20-án. Gimnáziumba Kiskunfélegyházán és Szegeden járt. 1873-ben érettségizett Szarvason az evangélikus gimnáziumban. Rajztanári oklevelet Budapesten a Mintarajztanodában szerzett 1876-ban. 1876. szeptember 1-jétől 1877 augusztusáig a dézsi polgári fiúiskola rendes tanára. 1877. szeptember 1-jétől a zentai községi gimnáziumban tanár, majd ,,Bosnia okkupálására aug[usztus]ban mozgositva, s azután 1879. szeptemberig egy évi önkénytes.? 1879. szeptember 12-től 1890. október 7-ig a sepsiszentgyörgyi polgári leány- és fiúiskolában tanító. Személyi lapján Huszka még följegyzi: ,,1885-86 tanév kezdetétől 1888 tanév végéig illetményeivel szabadságolva, a magy[ar] diszítmények felkutatására.? 1890. október 16-tól 1891 júniusáig a nagykállói általános főreáliskola rendes tanára. 1891. szeptember 1-jétől a budapesti IV. Kerületi Kir. Katolikus Főgimnázium rendes tanára.
Az 1917-ben kelt tanári, személyi adatlapjából kitûnik még: ,,Francia és Német­országban félévi tanulmányutat tett államsegélylyel? 1886 és 1888 között. A piarista gimnázium mellett ,,a József mûegyetemen mint meghívott előadó a magyar ornamentikát heti 2 órán át tanítja?. Tagja az Országos Magyar Képzőmûvészeti Tanácsnak, a Szent István Akadémiának. Kitüntetései: Koronás arany érdemkereszt, párizsi világkiállítási nagy aranyérem. Választmányi tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak, az Országos Régészeti és Embertani Társulatnak, a Magyar Iparmûvészeti Társulatnak. Tagja a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek, az Anyagvizsgálók Egyesületének és a Turáni Társaságnak.
Irodalmi munkásságánál nem tesz említést a falképekkel kapcsolatos írásairól, csak más, önálló, nagyobb munkáit sorolja fel: ,,Magyar diszitőstil, Székely ház, Magyar ornamentika és a magyar ornamentika történetét tárgyaló füzetek: Istenfa. Szemdisz. Honfoglaló őseink ornamentikája. A magyar ornamentika hunn eredete. Magyar ornamentika története (képekben, kézirat gyanánt), Rajzoló geometria gimn[náziumok] számára.? Késői mûvei ebben a felsorolásban természetesen nem szerepelnek, így az egyik fő mûve sem: A magyar turáni ornamentika története, amely 1930-ban jelent meg.
Huszka József 1920-ig, nyugalomba vonulásáig a budapesti kegyestanítórend - ma piarista gimnázium - megbecsült rajztanára volt. 1934. március 31-én hunyt el Budapesten. Az iskola 1934-ben megjelent Értesítőjében így emlékeztek meg róla: ,,Április hó 4-én, egy tavaszba nyúló délutánon őszinte megilletődéssel kísértük utolsó útjára a régebbi tanárnemzedéknek érdemes tagját: Huszka Józsefet, iskolánknak 29 éven át volt rajztanárát. A formák és színek mestere, népek és korok lelkének megértője annyi sok más mellett sajátos egyéniség, különleges érték volt múltunkban. Tanári és tudományos munkásságának eredménye, hatóerejével becses tényezője sok mai tiszteletre méltó törekvésnek.? Ugyanitt emlékeznek meg arról is, hogy tanári érdemeinek elismeréséül 1920-ban középiskolai igazgatói címet nyert, 1932-ben tudományos munkássága elismeréséül a József Mûegyetem nyilvános, rendkívüli tanári címével tüntették ki.
A megemlékezők sorából nem maradhattak ki a háromszékiek sem. A Székely Nép címû napilap szerkesztőségi írásában azt méltatják, hogy Huszka József, bár nem volt erdélyi, Orbán Balázst követve egyike volt e vidék múltját és mûvészetét legjobban ismerőknek.
*
Huszka József tizenegy évi (1879-1890) sepsiszentgyörgyi tartózkodása alatt, a tanári pálya és a székelyföldi díszítőmûvészet kutatása során számos templom festett faberendezése és más templomi felszerelés, pl. úrasztali terítők, hímzések díszítőmotívumát rajzolta le; ezeket az iskolai rajzoktatásban használta fel. A polgári fiúiskola 1882. évi Értesítőjében külön kitérnek kezdeti munkásságára: ,,?a földmivelés-, ipar- és keres­kedelemügyi m. kir. miniszter ő nagy­méltósága? Huszka József rajztanár részére a magyar ornamentika tanulmányozása czéljából 200 frt segélyt kegyeskedett engedélyezni. Nevezett tanár e czélból a mult nyáron beutazta Csik­megyét s Háromszékmegyének egy részét, érdekes adatgyûjteménynyel térve vissza, melyek nemsokára iskolai használatra alkalmas füzetekben fognak megjelenni ?Stylisált magyar virágok gyûjteménye? czim alatt.? A díszítőmûvészet kutatásában elért első eredményeit Huszka József egy évvel később tette közzé Magyar diszítési motivumok a Székelyföldön címmel, ezt a munkáját, majd az 1885-ben megjelenő, Magyar diszítő styl címû könyvét, valamint más szerzők magyar és német nyelvû, ornamentikával foglalkozó mûveit használta fel a rajztanítás folyamán, amelyeket - adomány vagy vásárlás útján - rendszeresen beszerzett az iskolai könyvtár számára.
A díszítőmotívumok kutatása vezethette el Huszkát a sepsibesenyői református templomba 1882 májusában, ahol a romosodó, emiatt lebontásra ítélt épület 1689-ben készített, feltehetően festett, kazettás famennyezetének motívumait készült lemásolni; a besenyői látogatáskor viszont ,,?igen érdekes dolognak jött nyomára? - írta a fölfedező szóbeli közlése alapján a sepsiszentgyörgyi Nemere címû lap névtelen tudósítója. A tudósítás szerzője Nagy Géza (1855-1915) lehetett, a Székely Nemzeti Múzeum akkori őre, aki a besenyői falképek témáját, a Szent László-legendát, Rómer Fóris volt tanítványaként avatottan, Huszkával együtt azonosította és leírta. Közös érdeklődésükre vet fényt, hogy alig több mint egy hónappal később már együtt tárták föl a gelencei Szent Imre-templom középkori falfestményeit, amelyekről szintén Nagy Géza számolt be a sepsiszentgyörgyi újságban. Kapcsolatuk a későbbiekben egyre jobban elmélyült; miközben Huszka egymás után tárta föl a székelyföldi templomok középkori falfestményeit, és azok ikonográfiai, festéstechnikai vagy mester- és mûhelykérdéseit elemezte, Nagy Géza fegyver- és viselettörténeti megfigyeléseivel egészítette ki a falképek leírásait.
Huszka József fölfedezései országos visszhangra találtak. Munkásságára a Mûemlékek Országos Bizottsága is fölfigyelt, és a falképkutatás korabeli gyakorlatának megfelelően a föltárt falfestményekről készített dokumentáció elkészítését - akvarell-, rajz- és pauszmásolatokat - rendszeresen megrendelte a sepsiszentgyörgyi rajztanártól. Az elkészített dokumentációk és rövid leírások alapján tudunk több - a templomok lebontása, átépítése vagy a falképek elmeszelése során mára már eltûnt - falképciklusról Homoródszentmárton unitárius, Erdőfüle és Maksa református templomában. Huszka a dokumentációk mellett az Archaeologiai Értesítőben közli az újabb falképekről szóló tanulmányait. Leírásaiban elsősorban Rómer Flóris Régi falképek Magyarországon címû falképkorpuszát és Ipolyi Arnold A középkori magyar festészet emlékeiből címû tanulmányát használta mintaként. E köteteket és az Archaeologiai Értesítő évfolyamait a Székely Nemzeti Múzeum könyvtárában tanulmányozhatta. Rómer könyvét Nagy Géza szerezte meg 1882-ben, Ipolyi közleményét pedig Vasady Gyula hagyományozta a múzeum könyvtárának.
Huszka József háromszéki tartózkodása a tudományos pálya mellett személyes életében is jelentős; itt alapított családot, feleségül véve a sepsiszentgyörgyi Mélik János leányát, Annát.
A székelyföldi díszítőmûvészet és középkori falfestészet kutatása, az itt töltött évek során kialakított személyes kapcsolatai révén Huszka József egész élete folyamán különös figyelmet szentelt a vidék szellemi értékeinek. 1890-ben, Budapestre történt végleges távozása után erről így emlékezett meg Székelyek a mûvészet-történelemben címû írásában: ,,Szikulia helyreállította egészségem és sok lelki gyönyört szerzett nekem régi faépítészete és középkori freskóival az én tizenegy évi szikuluskodásom alatt? a legpuritánabb temploma is ?casus belli?-t hord a mész alatt középkori feskóival! E freskók ma már külön, gazdag fejezetét képezik a magyar mûtörténetnek. Székely ősiség, székely faépítészet, freskóiban élő középkori vallásosság, székely kereskedői szellem, székely leleményesség, székely furfang, minden a mi székely: üdvözöllek egészben és összességedben!
Üdvözöllek szép Szikulia, mert a magyar nemzet azon ágát rejtegeted völgyeidben, melynek léte áldás reánk, noha sok részben átok lenne, ha az egész nemzet székely lenne!?
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép