Riport: Láthatatlan bányarém a gödörben

2004. november 23., kedd, Archívum 2003–2007

Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda között autózók és vonaton utazók egyaránt felteszik a kérdést: nem fenyeget-e omlásveszély az Oltszem határában lévő homokbányában, ugyanis a kitermelés pereme mind az E 578-as nemzetközi úthoz, mind a vasúthoz igen közel tátong. Magával ránthatja-e a forgalmas aszfaltszőnyeget az oldalfal esetleges suvadása? Megnyugtató választ legbiztosabban az idő ad majd: amennyiben hosszú távon nem történik katasztrófa - vagyis nem omlik be az út -, akkor minden rendben; egyelőre viszont be kell érnünk a szakemberek véleményével, akik egybehangzóan állítják: a homok kitermelése biztonságos körülmények között történik, az út és a vasút nincs veszélyben.
A miniszter félrebeszél?
Oltszem megyeszékhely felőli bejáratánál már a rendszerváltás előtt is létezett egy bányagödör, amelyet a kilencvenes évek elején bezártak, ám a felhagyott külszíni fejtőben a jó minőségû homok miatt az ezredfordulón üzleti lehetőséget látott az 1997-ben bejegyzett, brassói Domarkt Kft.
Romániában a földfelszín alatti ásványi nyersanyagok, így tehát a homok és a kavics is az állam tulajdonát képezi. A kitermelési jog megszerzése hosszadalmas, 15-20 különféle engedély beszerzését feltételező folyamat, ami ráadásul költséges is. Ez az eljárás a Domarkt cégnek is jócskán okozott fejfájást, már 2001 tavaszán számos bonyodalommal találták szembe magukat: környezetvédelmi engedély híján a szakintézménnyel hónapokig viszálykodtak, a hatóság le is állította a homokbányászatot, az ügynek akkor tekintélyes médiavisszhangja volt. 2002. április 12-én az akkori környezetvédelmi miniszter is ellátogatott a helyszínre, tapasztalatairól sepsiszentgyörgyi sajtóértekezletén számolt be. Petru Lificiu egyik gyakran ismételt akkori kifejezése az ,,ökológiai bûntény? volt. A Kovászna megyében észleltek közül legsúlyosabb gondként az oltszemi homokbányát említette, mi több, egyenesen úgy fogalmazott, hogy a bányagödör egy ,,ökológiai katasztrófa?. A tárcavezető az oltszemi esetet olyan felelőtlenségnek minősítette, amelyet épeszû emberek nem követnek el, a tettesek ellen pedig a legszigorúbb intézkedést helyezte kilátásba. Mint mondta: az első nagyobb esőzéskor omlásnak indulhat a gödör fala, éppen ezért a bûnösök fizetni fognak. Ez egy olyan eset, amikor becsapták a Kovászna megyei lakosokat - vélekedett 2002 tavaszán a környezetvédelmi miniszter.
Az ország vezető környezetvédelmi tekintélyének szavai mára súlytalanná váltak, némelyek legfennebb rossz áprilisi tréfaként emlékeznek rá, ugyanis a közel kétéves termelési kényszerszünet alatt az érintett Domarkt cég beszerezte az összes szükséges engedélyt, idén tavasszal pedig - megfelelve immár a törvényesség kritériumainak - újrakezdte a homokbányászatot.
Termelési vázlat
A megyei környezetvédelmi hivatal november eleji sajtótájékoztatóján Octavian Vasilescu, az intézmény igazgatója kijelentette, az oltszemi homkbánya ,,fontos problémát jelent?, a kitermeléssel viszont újra közelítenek az úthoz, így szerinte az ismét veszélybe került. Az a szerencsétlenség, hogy a legjobb minőségû homok éppen az út alatt található - tette hozzá, megjegyezve, az ellenőrzés már nem tartozik hatáskörükbe, 2003 májusától az akkor létrehozott környezetőrség feladata.
Az oltszemi kitermelés történetét Constantin Jehac, a környezetvédelmi hivatal aligazgatója vázolta. A Domarkt cégnek 2001. március 29-én bocsátották ki a 88-as számú környezetvédelmi beleegyezést (acord de mediu), amely kizárólag a homokbánya megnyitására vonatkozott. A kérelmezőknek mellékelniük kellett egy hatástanulmányt, állami intézmények és gazdasági társaságok engedélyét (pl. az Electrica, a Romtelecom, a brassói útügyi és vasúti igazgatóság jóváhagyását, valamint a terület mezőgazdasági használatból való kivonását tanúsító okiratot, területrendezési bizonyítványt). Ez a beleegyezés 2000 négyzetméter területre vonatkozott, a homokbányászat megkezdéséhez viszont környezetvédelmi engedélyre (autoriza?ie de mediu) volt szükségük. Ezt 2001. augusztus 17-én kérték, s a megyei környezetvédelmi hivatal felügyelői 2001. szeptember 13-án ellenőrizték a bányát. A szeptember 18-án készült, 3941. számú vizsgálati jelentés szerint a vállalat nem tartotta be a környezetvédők felté­teleit. A leglényegesebb kifogás az volt, hogy környezetvédelmi engedély nélkül kezdték el a kitermelést, s a megengedett 2000 négyzetméter helyett 7000 négyzetméternyi területen dolgoztak. A környezetvédők 15 millió lejes bírságot róttak ki, és felszólították a céget, hogy 2001. december 15-ig alkalmazkodjanak a törvényes előírásokhoz. Környezetvédelmi engedély hiányában ugyanakkor a hatóságok közel két évre leállították a kitermelést. Mindeközben a huzavona folytatódott, 2002 márciusában a környezetvédelmi hivatal több érintett intézmény írásbeli állásfoglalását kérte, majd egy újabb ellenőrzést követően kiderült, hogy a tiltás ellenére is folytatták a kitermelést, ezért a környezetvédők értesítették az ügyészséget, majd a ,,helyzet súlyosságára való tekintettel? terepszemlére hívták hat intézmény képviselőit, ezt videofelvételen is rögzítették. A 2002. március 18-án fogalmazott, 1694-es számú beadvánnyal a megyei tanács is feljelentette az ügyészségen a Domarkt Kft.-t, miután az építési engedély hiánya miatt a város- és területrendezési illetékesek szintén leállították a kitermelést, hét-, illetve tízmillió lejes bírsággal sújtva a vállalatot. A dokumentumban az útra és a vasútra nézve veszélyesnek nevezték a tíz méter mély bányagödröt. Az ügyészség 2002 augusztusában aztán közölte a könyezet­védelmi hivatallal: megszüntette a bûnvádi eljárást a Domarkt két gyanúsítottja ellen.
- A brassóiak jól tudták - magyarázza Jehac -, ahhoz, hogy újrakezdhessék a kitermelést, kérniük kell a bánya alapterületének növelését, s csak úgy dolgozhatnak törvényesen, ha terveket készíttetnek, és minden jóváhagyást beszereznek. - Így aztán megkapták a 2003. 8. 13./23. számú környezetvédelmi jóváhagyást, ami már 7025 négyzetméternyi terület kitermelhetőségét jelentette. - Időközben leadták a szükséges iratcsomót a környezetvédelmi engedély megszerzéséhez - folytatja -, amit végül ki is állítottunk, mert ezúttal minden jóváhagyásuk megvolt (a megyei tanács 2003. 11. 19./171. számú építkezési engedélyét is beleértve), semmi okunk sem volt arra, hogy ellenszegüljünk, és leállítsuk őket. Tehát 2001 szeptemberétől elérkeztünk 2004 februárjáig, amikor kibocsátottuk a Dél-Oltszem homokbánya mûködtetését szabályozó, 2004. 2. 4./33. számot viselő, három évig hatályos környezetvédelmi engedélyt - ismerteti a fejleményeket az aligazgató. - Nem tudom, mi történik most ott, a környezetőrségnek kellene ellenőriznie őket - hangsúlyozza Constantin Jehac, megjegyezve, hogy íme, nem tudja a bal láb, merre lép a jobb, mert akik kiadnak egy engedélyt, nem követhetik, betartják-e azt vagy sem.
Papír szerint minden rendben
Emil Oan??, a megyei környezetőrség vezetője vitatja az előbbi nézetet, mondván, sohasem vezet jóra, ha ugyanaz az intézmény vizsgálja egy általa kiadott engedély betartását. A kitermelést május 5-én ellenőrizték, a látottak megfeleltek a követelményeknek. A bányagödör peremének úttól való távolságáról úgy vélekedik: azt szakemberek állapították meg, ezért nekik vállalniuk kell a felelősséget; a környezetőrség csak megvizsgálhatja, betartják-e vagy sem a rögzítetteket. Papírforma szerint a bányagödör pereme 17 méterre lehet az út közepétől (ez a távolság megvan), míg a vasutat 25 méterre közelíthetik meg.
Szakmai szempontból szintén a biztonságosság tényét erősítik meg a csíkszeredai regionális bányakapitányság geológus munkatársai is: Topor Emil, a hatóság főtanácsosa, valamint Incze Ferenc Károly főfelügyelő. Nincs törvényben rögzítve, hogy egy bányagödörnek milyen távol kell lennie az úttól, az úgynevezett biztonsági pillért a talaj szerkezetének, a kitermelés rézsüjének és a rétegek teherbírásának alapján számítják ki. Topor Emil hangoztatja: a vasút és az útügy felméréseire alapoznak, a bányakapitányság a kitermelést évente egyszer ellenőrzi, nincs és nem is volt probléma, az utat nem fenyegeti omlásveszély. - Sokan csak azért reklamálnak, hogy ne hallgassanak - teszi hozzá. A Domarkt bányakapitányság által kibocsátott kitermelési engedély egy évre szól, augusztus 10-én ugyan lejárt, de július 27-én már kérték a hosszabbítást, így az most is érvényesnek tekinthető - jegyzi meg Incze Ferenc ­Károly, hozzátéve, hogy a homokréteg vastagsága egyenletesen 10-11 méteres, így a kitermelés nem lehet mélyebb a jelenlegi 14 méternél. Wanek Ferenc, a kolozsvári Sapientia Egyetem tanára az úton haladó jármûvek okozta, állandó rázkódásból adódó veszélyre hívja fel a figyelmet, míg ­lapunk munkatársa, Kisgyörgy Zoltán, aki korábban évtizedekig dolgozott bányageológusként, kiemeli: régebb sokkal nagyobb szigorral viszonyultak a kitermeléshez, s a bányászatban azt tekintették biztonságosnak, ha a fejtés pereme 45 méternyire volt egy út tengelyétől.
A földet is megveszik
Az oltszemi homokkitermelést végző brassói cég többségi tulajdonosa és ügyvezetője nem örül a sajtó újabb érdeklődésének. Corina Roth állítja, az évekkel ezelőtti vihar mély nyomot hagyott benne, ráadásul azért kerülhetett sor botrányra, mert volt megbízottja nem foglalkozott az engedélyek beszerzésével, őt is félretájékoztatta. Akkoriban aláírt szerződései voltak a homok értékesítésére, és abban bízott, hogy megkezdve a kitermelést, időközben az engedélyeket is megszerzi. Ráadásul elvégezték egy szomszédos, 1,2 hektárnyi, vasút melletti terület - korábban szemétgödörnek használták - környezeti helyreállítását, s azt 2002-ben visszaadták a bodoki önkormányzatnak. A mostani kitermelésre (évente mintegy 60 000 köbméternyi homokkal számolnak) szintén megvannak a helyreállítási tervek, a gödör pereme és az út tengelye közötti távolságot meghagyják a jelenlegi 22 méteren. Céljuk - hangoztatja -, hogy törvényesen dolgozzanak (igaz, ez is időigényes: a megyei pénzügyi hivatalban csak most jelentették be az oltszemi munkapontot, ez azt jelenti, hogy az alkalmazottak béradói helyben maradnak), szeretnének terjeszkedni, kitermelést terveznek az út másik oldalán is, ehhez viszont további telkeket kell vásárolniuk. Eddig is vettek földet, de nem árulta el, mekkora területet szereztek meg.
A föld eladásának tényét megerősíti ­Fodor István, Bodok község (Oltszem közigazgatásilag ide tartozik) polgármes­tere is: tudomása szerint 4 hektárnál több cserélt gazdát. Azt állítja, az emberek annyi pénzt kapnak a parcellákért, amennyit gazdálkodással tizenöt év alatt sem tudnának ,,kivenni?, viszont vannak, akik nem akarnak megválni területüktől, sőt, szerinte ,,az lenne a legjobb, ha nem adnák el?. Ha rajta múlna, kötelezné a vállalkozót, helyben jegyezze be a cégét, hogy az önkormányzatnak is adózzanak, mert így, annak ellenére, hogy náluk termelnek, a községnek egy lej jövedelme sincs ebből. Erre az üzletasszony azt válaszolja, lehetőségeik szerint anyagilag támogatni fogják majd az önkormányzatot.
- Háromszék álláspontját valóban meg lehet úgy kerülni, hogy minden engedélyt megszereznek az érdekeltek - ad hangot aggályainak Demeter János, a megyei tanács elnöke, az általa vezetett intézmény viszont csak annyit tehet, hogy fokozottabban ellenőriz majd minden hasonló bányaipari kitermelést.
Arra a felvetésre, miszerint nem számítana túlzott lokálpatriotizmusnak az a lehetséges elvárás, hogy az itteni nyersanyagot megyei cég termelje ki, Roth asszony azt mondja, rajtuk kívül senki sem jelentkezett ilyen szándékkal, piacgazdaságban pedig mindenki azzal a lehetőséggel él, amivel tud. Az egykori miniszteri bírálattal kapcsolatosan pedig úgy érvel, mihelyt megkapta a jóváhagyásokat, teljesítette a törvényesség feltételeit, ezáltal értelmét vesztette a túlzónak tartott kijelentés.
A gödör szomszédságában egymásután suhannak el a gépkocsik. Mikor éppen szünetel a kitermelés, észlelhető a homokszemek folyamatos pergése. Egyesek szerint nem a lehetséges következményekkel, azaz egy esetleges omlással kellene bíbelődni, a fejleményekhez vezető okok firtatása több kérdésre adna választ. Hogy rosszul mûködnének az állami intézmények? Hogy pénzzel sok minden megvásárolható lenne? Hát, ez már egy másik történet. Oltszemen az a legfontosabb, hogy a bányaomlás réme mindörökké csak képzelt bányarém maradjon.
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép