Sokak vágyálma: a Mikes Kelemen utcai felújított tömbház
Hogy mekkora a valós szegénység Sepsiszentgyörgyön, arról a sokszor csak adózási okokból, papíron alacsonyan tartott fizetési mutatóknál beszédesebb adat a szociális lakásokat igénylők száma.
A jövedelmeket ugyanis könnyebben el lehet kenni, mint a lakáskörülményeket, és ezek sok esetben igencsak megdöbbentőek. A városházán most zárult le a rászorulók lakáskéréseinek elbírálása, és egyelőre még csak annyi biztos, hogy az elvileg jogosultak felét sem tudják elhelyezni. Sepsiszentgyörgy önkormányzata eddig az éjjeli szállást, illetve a köznyelvben Sing-Singként emlegetett tömbház egy-egy — tíz négyzetméteres — szobáját tudta felajánlani a nehéz helyzetben levő családoknak, ehhez képest valódi előrelépés a nemrég állami támogatással felújított Mikes Kelemen utcai tömbház, ahol 32 négyzetméteres, rendes kislakások várnak bérlőre.
Kicsit jobban szeretnének élni
Sepsiszentgyörgyön a legrégebbi kérvény tizenhat éve vár elintézésre, és egyre újakat nyújtanak be. Jelenleg 292 lakásigénylés szerepel a nyilvántartásban, ezek közül 173 maradt versenyben — a Mikes Kelemen utcai tömbházban pedig 70 egyforma lakás áll rendelkezésre, és a kiutalásnál — a törvény szerint — az egész névsor előtt választhat az a tizenöt család, melynek visszaszolgáltatott ingatlanból kell kiköltöznie. Azaz ötvenöt lakás szabad — ha az államosított házak lakói elfogadják ezt a lehetőséget, mert a szomszédság igen vegyesnek ígérkezik: a hajléktalan nyugdíjasoktól az egyetemet végzett árvaházi növendékig különféle sorsú emberek pályáznak támogatott lakbérű lakásra. Nagyon sokan a Csíki negyedi szociális otthonból (ahol folyosónként közös a konyha és a fürdő, és sokszor elviselhetetlen a szomszédok ricsaja) szeretnének átköltözni jobb helyre, a saját fürdővel rendelkező, hőszigetelt, szoba-konyha-előszobás lakásokba, de mások is akadnak szép számmal. Például olyan fiatalok, akik még mindig szüleikkel élnek egy lakásban. Kétgyermekes szülő, aki az elhunyt rokon házából kénytelen kiköltözni, mert több örökös között kell megosztani. Alkoholista férj által elűzött család. Három család egy háromszobás tömbházból költözne szét. Egy kétszobás lakásban hat felnőtt és öt gyermek él (idős szülő felnőtt gyermekeivel és unokáival), egy viskóban tizenkét, különböző korú, egymással különféle rokonságban álló személy. Eladó ingatlan bérlője. Magányos öregek, kisgyermekes anyák, hajléktalanok. Külön, még a szülőknél zsúfoltan élő, de már gyermekes házaspár. Állami gondozásba került gyermekeit visszakérő szülő, állami gondozásból kinőtt fiatal. Ritka, akinek állandó jövedelme van, a többség bizonytalan megélhetésű... Néhány kérvényt az idő oldott meg: némelyek visszavonták (olyan is akad, aki azóta családjával házat épített magának), páran elhunytak, mások eltűntek, ismét mások a hiányzó iratok, a rendezetlen személyi igazolvány miatt estek ki a rostán. Egyébként a szociális lakás sem ingyenes, a fenntartási számlákon kívül valamennyi bért is kell fizetni érte.
A pontozás vitatható Maga a folyamat úgy zajlik, hogy a szegény ember összeállítja az iratcsomóját (személyi igazolvány, vagyoni, munkaügyi, családi helyzetet igazoló okmányok), azt beadja a szociális igazgatósághoz, ahol ellenőrzik, hogy minden megvan-e; később egy háromtagú bizottság helyszíni szemlén is szemrevételezi a jelenlegi lakáskörülményeket. A kérést a városi tanács által meghatározott pontrendszer szerint egy többoldalas felmérésen értékelik: a családegyesítés (külön élő férj-feleség, szülő-gyermek) például tíz pontot ér, a szülőkkel való együttélés hat pontot, az albérlet hármat, a lakás állapota egy és tizenkét pont között változhat (a legrosszabb, víz, villany stb. nélküli, házilag tákolt bódé kapja a legtöbbet). Az eltartásban levő gyermekek, felnőttek, valamint a közös háztartásban élő nagykorúak 2—6 pontot érnek, jövedelem szerint tíz pontot kap a fejenként 100 lej alatti összegből tengődő család, és kettőt a 700—1000 lejt kereső. Itt már bizonyosan felkapja fejét a gondolkodó ember: 100 lejnél kisebb összegből nem lehet megélni, kell ott valami feketézésnek is lennie. Na de a hivatal kénytelen elfogadni a más hivatalok (adó- és pénzügyi) által kiadott bizonylatot, hogy nevezett személynek semmiféle vagyona, keresete nincs... Hogy egyeseknek honnan jut mégis tévébérletre vagy vastag arany ékszerre, azt a lakáskiutalásnál nem vizsgálják (máshol sem). Azt viszont megnézik, hogy van-e (és hány) fogyatékos, betegnyugdíjas a családban, az egyes fokozatok 4, 6, 8 pontot érnek (mégis akad, aki látható hátránya ellenére sem váltja ki az igazolást, mert az ,,megbélyegző"), ha többen vannak, 2, 3, 4 ponttal kaphatnak többet. Egyedülálló szülők 5 ponttal. Részletesen elemzik viszont a munkaviszonyt: az elmúlt tíz évben ki mennyit dolgozott, és mennyit nem — utóbbiért levonás jár, ha például mindkét munkaképes szülő három évnél hosszabb ideig nem volt alkalmazott, tíz ponttal is visszacsúszhat. Ismét egy vitatható kritérium következik: évente három pontot számolnak fel a régebb iktatott kérésekre, ami nem éppen szociális szempont — igaz, a legtöbb éve várakozók mindig viszonylag jobb helyzetük miatt maradtak vonal alatt. És végül három-három pontot ér, ha valakit önhibáján kívüli okokból kilakoltattak, ha hazatelepedik, ha kinőtt az állami gondozásból, vagy ha veszélyessé vált épületben lakik. Egyenlő pontszám esetén az anya munkahelye dönt: a többet foglalkoztatottság előny. Nem pontozzák, hanem eleve kizárják azt, akinek nincs állandó sepsiszentgyörgyi lakhelye, van lakása, vagy már bérel egy állami lakást, államilag támogatott lakáshitelt vett igénybe, vagy 1990 után elidegenített már lakást (kivéve, ha válás miatt történt vagyonelosztásról van szó). Az íven a megjegyzéseknek is van hely, ide írják két sorban, ami nem pontozható (pl. a sokat betegeskedő hozzátartozót, vagy az albérlet megszűnésének okát). A szomszédok zaklatása vagy az eddig megrongált szükséglakás szintén nem létező szempont, bár talán nem ártana olykor beszámítani... A helyszíni felmérést minden esetben aláírja az igénylő is. A legmagasabb elért pontszám 81, a legalacsonyabb 15.
A rangsorolás furcsaságai A kialakult pontszámot tizenhat tagú — jótékonysági szervezetek, egyházak, karitatív alapítványok és a sajtó küldötteiből alakult — bizottság vizsgálja felül, és ha átértékeli az egyes eseteket, középarányost számolnak, ez lesz a végső besorolás. Ezt a bizottságot — amelynek tagjai nem egyszerre ültek össze, hogy esetleg megosszák a feladatokat és kiegészítsék az ismereteket, hanem ki-ki akkor ment be a városházára, amikor tudott, és nekilátott egyedül a kásahegynek — demokratikus nyitásnak vagy a felelősség áthárításának is lehet tekinteni: ugyanis eredetileg tíz nap (ezt később meghosszabbították) állt a tagok rendelkezésére ahhoz, hogy a tanács határozatát (amelyen választott elöljáróink és hivatali alkalmazottak is dolgoztak) és három szakember fél évi munkáját, az összes dokumentumot átvizsgálják — munka után, szabad idejükben, de korlátozott órarend szerint, természetesen ingyen, ami a kisebbik baj (bár ennek is vannak hátulütői, volt olyan ,,kinevezett önkéntes", aki a ,,remélem, lányok, korrekt volt a felmérés, mert én mindent aláírtam" felkiáltással hamar letudta az egészet). A nagyobbik az, hogy módosítani csak a megszabott értékelési rendszeren belül lehetett, azaz lényeges változást az sem eszközölhetett, aki úgy érezte, hogy nem az önmagukat is segítő igyekvőknek, hanem a sült galambot váró ingyenélőknek kedvez a pontozás (ezt többen szóvá is tették). Néhány apróbb újraértékelés, két-három kifelejtett pont (összesen valami nyolc-tíz iratcsomóban) nem javított számottevően sem az egyedi, sem az általános helyzeten. A teljes dokumentáció átnyálazása után látható, hogy a szociális igazgatóság munkatársai komolyan és jól végezték feladatukat, de ez aligha nyugtatja meg azokat, akik — bár felelősebben élnek — valami miatt kisebb pontszámot kapnak, mint az a család, ahol csak a gyermeksegélyre alapoznak mindent.
A pontrendszert ugyan a szubjektivizmus kizárására találták ki, de annak legszigorúbb betartásával is nagy különbségek adódnak, így lehet, az első és az utolsó helyezett is egy-egy fiatal, bár a szüleitől hosszabb ideje önállósulni próbáló, enyhe fogyatékkal élő, állandó jövedelem nélküli személy és egy árvaházból kinőtt volt sorozatmunkás között 64 pontos, behozhatatlan távolság van. Még egy frissen nagykorúvá vált diák is többet összesít, mint egy öt évig dolgozó, öt évig munkanélküli felnőtt. Egyikük besorolása sem elég egy saját lakáshoz, ahogy a kétgyermekes, elvált, kénytelenségből még együtt lakó szülők közeli szétköltözése is eltolódni látszik. Különbség mutatkozik két látszólag azonos sorsú család között is: hasonló méretű és komfortú (itt a villany- és vízellátásra kell gondolni) lakásban élnek tizenegyen (rokonokkal), a gyermekek száma is azonos (kettő), de az egyedülálló szülő, illetve a másik kettő tartós állástalansága tizenkét pontos előnyt biztosít az egyiknek — bár ez halvány vigasz, mert valószínűleg ők is csak a következő körben reménykedhetnek jobb lakásban. Jó hír számukra, hogy a Mikes utcaival szomszédos, puszta falakig csupaszított tömbház felújítását is tervezi az önkormányzat — bár nem tudni, hogy ezt miből és mikor valósítják meg.
