Az RMDSZ harcáról, szerepéről, lehetőségeiről
Bebizonyították - kétségtelenül -, hogy profik. Profik, akik értik a ,,mesterségüket?. Szinte: zseniálisan értik.
Mert nézzük csak?
Válságba került az RMDSZ... Szinte holtpontra jutott. A magyarság jó nagy százaléka kiábrándult. Elégedetlenség ütötte fel a fejét azzal a politikával szemben, melyet az érdekeinket nem védő érdekvédő szervezet folytat. Új erők tûntek fel a láthatáron, melyek ezt az elégedetlenséget nyíltan megfogalmazták. Létrejött az SZNT (Székely Nemzeti Tanács) s annak az egész Székelyföldet behálózó láncolata. Aztán az EMT (Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács) egész Erdélyre kiterjedő gyökerekkel. Mindkét össznemzeti fórumunk elégedetlenségét fejezte ki az RMDSZ érdekfeladó, a magyarságot nem képviselő politizálása ellen. És létrejött a Magyar Polgári Szövetség, ugyancsak az egész országot behálózó sejtjeivel. Pénz nélkül, támogatás nélkül mindegyik, mert a magyarságnak járó pénzeket szárnya alatt rejtő kotlója - a Romániai Magyar Demokrata Szövetség - minden anyagi javat csak a maga számára harácsolt össze, tett hozzáférhetővé. És ez a politikai ,,játék? - az RMDSZ számára: önvédelem - legelső megnyilatkozása. A pénztelenségben, anyagi források nélküliségében megfojtani minden más politikai törekvést, annak teljes apparátusával együtt. Még a sajtóra is kiterjed a figyelmük. Aki nincs velünk, az nem kap pénzt. És aki nem kap pénzt, az nem életképes, vagy legalábbis nem versenyképes.
Ám a csecsemők, a csecsemőkorukat élő RMDSZ-ellenerők csak vállalták a küzdelmet. Az ide sodródott-sereglett ,,elégedetlenek? óriási áldozatot hozva, rozoga kocsikon, vagy még azokon sem, hanem stoppal, vonattal utazva, a semmiből építkezve csak építették a maguk bástyáit, szervezeteit, végezték tüneményes munkájukat.
És... Erősödtek... Izmosodtak. Veszélyeztették a ,,profikat?, az egyetlen ,,felkenteket?. Az SZNT autonómiastatútumot nyújtott be, kinyilvánította a Székelyföld igényét az önrendelkezésre, a területi autonómiára. A profik nehéz helyzetbe kerültek, de mert profik, kivágták magukat. Az autonómia - melyért tizenöt éven keresztül semmit sem tettek, melyet a szájukra sem vettek, vagy csak ellene nyilatkoztak-cselekedtek - kell (mondták ki másfél évtizedes késedelemmel), csak nem úgy, ahogy ,,ezek? akarják. Hanem kis lépésekkel. ?k is ezért harcolnak megállás nélkül. És elindították harcukat az eszme elgáncsolására, szétzúzására - egyrészt, kisajátítására - másrészt. Hamis demagógiájukkal mocskolták az SZNT Csapó József által készített statútumtervezetét, a parlamenti szavazáson ,,tartózkodtak? (azaz nem álltak melléje), s ezzel a román nacionalizmust támogatták, nemzeti érdekeinknek nyíltan ellene cselekedtek.
Aztán jöttek a nyári helyhatósági választások. Az izmosodó fiatal erő, az MPSZ (Magyar Polgári Szövetség) is bejelentette indulási szándékát. A profik léptek. Villámgyorsan törvénytervezetet nyújtottak be - egyeztetve nagy szövetségesükkel, a kormányzó SZDP-vel, melynek egyetlen célja: megakadályozni az MPSZ indulását. Azt az indulást, melynek a magyarság szempontjából semmi ,,térvesztés? tétje nem lett volna, hiszen az RMDSZ is magyar, az MPSZ is ,,magyar?, ám a profik pártként gondolkoztak, saját érdekeiket védve cselekedtek. A törvénytervezetből törvény lett, s még arra is jutott az erejükből, hogy csapdahelyzetet teremtsenek, beépülve az aláírásgyûjtők mozgalmába, ,,szabálytalanságokat? produkáljanak, illetve ,,leplezzenek le?. Beépített embereik segítségével olyan aláírásokat csempésztek be, melyek törvénytelenné nyilváníthatók, és ezeknek a gyors megtalálása vétó. A hatalom partnerségével, segítségével sikerült megakadályozni az új erőnek a helyhatósági választásokon való indulását. Még azt is megakadályozták, bíróságon támadták meg, hogy más nemzetiségi szervezet listáján (a Német Demokrata Fórummal történtek ilyen egyeztetések) indíthassa az MPSZ a jelöltjeit, s hogy így - akár közvetve - az erőviszonyok csak bebizonyosodhassanak. Ha indulhat az MPSZ, kiderült volna, a magyarság milyen százaléka áll mögötte, s mennyien hisznek még az RMDSZ politikájában. S ráadásul a helyi hatóságokba nagyobb részarányban kerülhettek volna be a magyarság képviselői, mert a kiábrándultak is szavaztak volna, növelve ezzel esélyeinket. Ám RMDSZ-es szemmel nézve: ,,nagy? teljesítmény volt! Az ellenfelet sikerült leseperni a küzdőtérről, s tiszta helyzetet teremteni: ,,Mi vagyunk a magyarság egyetlen képviselői.?
Ám a ,,másik erő? mégsem adta meg magát. Építette a szervezetét, s lázasan készült az őszi választásokra. Megint kellett cselekedni. Megint kellő időben - úgymond utolsó pillanatban - jött a parlament újbóli megerősítése: a képviselő-választáson sem indulhat új kisebbségi szerv ama 25 000 aláírás nélkül. És megint jött a csapdahelyzet, megint sikerült beépülni az aláírásgyûjtésbe, ,,csalásokat? produkálni, illetve kikényszeríteni s az aláírásokat törvénytelenné tenni. Szinte csak percei maradtak az MPSZ-nek elhatározni, hogy mit is tegyen. Végül is enyhe belső megoszlással, szinte szakadék szélére sodródva (illetve sodortatva a ,,profik? révén) a többség úgy döntött: az igen kis támogatottságú, de az autonómiát felvállaló román párt, a Smaranda Enache nevével fémjelzett Népi Akció listáin indulnak. És ekkor a polgári oldalnak már csak egy reménye lehetett: megmutatni, hogy van támogatottsága, vannak hívei, ám az már nyilvánvaló volt, hogy a parlamentbe nem juthatnak be, hiszen országos listák beadására sem lehetőségük, sem kellő támogatottságuk (főleg a szórványban) nem volt. A magyarság ügye - hogy nemzeti érdekünket fenntartó erők is bekerülhessenek egy esetleges közös listán - az RMDSZ pártpolitizálásának áldozata lett.
Hogy helyes volt-e a Polgári Szövetség részéről az ily módon való elindulás - mindenképp megkérdőjeleztethető. Akik ezt vállalták, azzal a szándékkal tették, hogy ezzel esetleg azt érhetik el, hogy ezt a velejéig romlott, teljesen korrupt, már csak önmagát és nem a magyarság ügyét képviselő klánt megakadályozza a parlamentbe való bejutásában. A magyarságnak kell vállalnia a négyévi képviseletnélküliséget is, ha csak így tud megszabadulni saját fekélyétől - vélték az ügy harcosai. Hiszen egy nemzet sorsa nem négy év alatt dől el! S kívül a parlamenten, a román politikát bentlétünkkel nem igazolva, ellenzékbe vonulva talán még többet is érhetünk el!
Így, ebben a helyzetben kezdődött el a választási kampány. Az RMDSZ ismét mesterien cselekedett. Elorozta és zászlójára tûzte ellenfele jelszavait: az autonómiát és a kettős állampolgárságot. Plakátjain erre épített. A Székelyföld autonómiájáért -? szavazzunk az RMDSZ-re - olvassuk a minden kerítésen ott lógó plakáton. Markó Béla, aki ez év februárjában még politikai dilettánsoknak vagy a magyarság ügyének ártani akaró embereknek minősítette azokat, akik a területi autonómiát hangoztatják, most kampánygyûlésein erről szónokolt! Éljen az RMDSZ, az autonómia harcosa!
És folyt a demagógia. A riogatás, hogy parlamenti képviselet nélkül maradhat a magyarság, ha mindenki nem szavaz az RMDSZ-re! És jött a ,,másik oldal? lejáratása. Markó tőle szokatlan módon ,,indulatba jött?, amikor azokat minősítette, akik román párt színeiben indulnak! Magyar párt - magyar érdek, román párt - román érdek - lepték el a Székelyföldet karcsúsított piros-fekete plakátjaik! Magyarország leghíresebb rockénekeseit hozták a nagy városokbeli kampánygyûléseikre, akiket ezúttal ingyen lehetett hallgatni! Száguldottak a fényes kocsik, bomlott a fiatalság, folyt az észbontó agitáció. És a másik oldal? Pénz nélkül, minden nélkül, még szerény plakátjaikat is adósságra nyomtatva, családjuk elől véve el az utolsó falatokat is a hatalmas telefonköltségek és utazási költségek máshonnan nem fedezhető számlái miatt - végezte munkáját, küzdve Góliáttal! És Góliát leteperte Dávidot! A kiábrándultak otthon maradtak, a ,,jaj, Istenem, mi lesz, ha képviselet nélkül maradunk?, s ,,a magyarság képviselete nélkül hogyan is juthatunk be az Európai Unióba? maszlagjától megszédítettek sunyin, meggyőződésük ellenére - ,,nehogy az én szavazatomon múljon? - leadták a voksukat. És így fényesedett ki a hatalmas győzelem!
*
A küzdelem a végére ért. Illetve: még végére sem ért - alig pár nap telt el, hogy a legkritikusabb megyében, ahol legerősebbnek tûnt az ellenzék, a két ,,főjelölt?, Puskás Bálint és Tamás Sándor nagy tévés csinnadratta mellett kiszegezett megyéje határára egy csúnya pléhtáblát, hogy: Székelyföld, s szinte testükkel védték, amikor felvonult a rendőrség annak az eltávolítására (,,mekkora hősök, Istenem, rájuk szavazok mégis, mert elvégre ez a fontos, az autonómia!?) -, Markó máris a ,,székelyföldi gazdasági régió? (és nem az Autonóm Székelyföld) létrehozását szorgalmazta, és bejelentette, olyan kisebbségi törvénytervezetet nyújtanak be a parlamentbe, mely szavatolja a kulturális autonómiához való jogot. ,,És a másik hol van?? A területi autonómia, mely 1992 óta szerepel az RMDSZ programjában? S melynek a plakátjai még tízezerszámra lógnak a kerítéseken? Ott van az a kerítéseken! Ott is marad! A bajnokoknak vajmi keveset számít az erkölcs, az ígéretek betartása, saját közösségük érdekképviselete. Az, hogy fut ki a romániai magyarság lába alól a szülőföld, hogy földönfutóvá lesznek fiaink, hogy nem hazánk a hazánk! Nekik - név szerint Markó Bélának, Frunda Györgynek, Borbély Lászlónak, Puskás Bálintnak és klánjuknak - csak az ő ügyük a fontos! Már nyilatkoztak arról is, hajlandók kormányzati szerepkört vállalni. Ez a fontos. És az a fontos, hogy a székelyföldi helyi tanácsokban megakadályozzák az autonómia-népszavazások kiírását! Ebben az ügyben az Igenek nem kerültek ki a kerítésekre! Ott a NEM-ek képezik az RMDSZ gyakorlatát! És máris NEM lett a kerítések IGEN-jeiből is.
*
Tény, ami tény. Az RMDSZ újra ott a parlamentben. És: ott lesz minden bizonnyal a hatalomban. A romániai magyarság juttatta őket oda, félve attól, hogy még árvábbak leszünk. A lehetőség a nemzeti érdekképviseletre - ha megélhetési politikusokkal is - megvan. A lehetőség! Az ígéretek is elhangzottak. Nemcsak rajtuk, Erdély magyarságán is múlik: tudjuk-e kényszeríteni őket arra, hogy szép ígéreteiket, vállalásaikat, az ellenzéküktől átvett jelszavaikat be is tartsák. S ne haszonélvezői, hanem napszámosai legyenek sokat szenvedett nemzetüknek. Ezekben az években, amikor Románia bejuthat az Európai Unióba - nem utolsó dolog, hogy a romániai magyarság mivel jut be. Halálra ítélt, szülőföldjéről menekülő szolganemzetként vagy autonóm közösségként.
Gazda József