Vágjunk a közepébe: a Magyar Polgári Szövetség a legpesszimistább jóslatok alatt teljesített, Erdély öt megyéjében mind a képviselőházban, mind a szenátusban mindössze 11 000-11 000 szavazatot sikerült szereznie. Vereségükhöz hozzájárult az a tény, a magyarság megijedt attól a lehetőségtől, hogy két szék között a pad alá esik, azaz parlamenti képviselet nélkül marad, s emiatt sokan, akik különben elégedetlenek a szövetség munkájával, főképp vezetési stílusával, mégis az RMDSZ-re voksoltak. Mások el sem mentek szavazni, mert sem az RMDSZ-ben, sem az MPSZ-ben nem bíznak.
Vajon hol rontotta el a Magyar Polgári Szövetség, a tavasszal még oly lendületesnek és ígéretesnek látszó szerveződés a dolgokat?
Megítélésem szerint időben még néhány hónappal vissza kell mennünk, az RMDSZ Reform Tömörülésének 2002-es késő őszi kongresszusáig, mikor a szövetség belső ellenzékeként számon tartott platform feloszlatta önmagát, nem vett részt a 2003 januárjának végén tartott szatmári kongresszuson, engedte, hogy az addig ernyőszervezetként számon tartott érdekvédelmi szövetség elpártosodjék, teljes mértékben egyetlen politikai csoportosulás kezébe kerüljön, s olyan belső szabályzatot fogadjon el, mely a másként gondolkodókat, a pártszerû szervezetek demokratikus mûködéséhez elengedhetetlenül szükséges belső ellenzéket, az ellensúlyt, Tőkés László tiszteletbeli elnökkel együtt, kiszorítsa a szövetségből. Most már világosan látszik, az akkori állásokat nem szabadott volna feladni, a platform erejét kellett volna tovább növelni, s a szövetséget a demokratikus megoldások felvállalására kötelezni. Mert azt már akkor tudta mindenki, az Erdélyben maradt 6,7 százaléknyi magyar két politikai pártot szavazataival fenntartani, parlamentbe bejuttatni nem tud, s az is nyilvánvaló volt, az RMDSZ nem adja meg magát. Mégis, abban a reményben, hogy áttörő sikert aratnak a meglehetősen kiábrándult erdélyi magyar társadalomban, elkezdték a magyar polgári szövetségek szervezését. Látszott, hiányzik egy vagy több karizmatikus vezéregyéniség, kiderült, az egykori Reform Tömörülés parlamentben ülő vezetői (Szilágyi Zsolt kivételével) - karrierokok miatt - egyszerûen cserbenhagyták az új szövetséget. És nem volt tömegbázisuk sem, némi levegőt és támogatottságot akkor kapott az MPSZ, mikor megalakult a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Nemzeti Tanács, melyek a Székelyföld területi, illetve Erdélyben máshol a kulturális autonómia kiharcolását tûzték zászlójukra.
A három - MPSZ, SZNT és ENT - egymással versenyben is álló, időnként érthetetlen konfliktusba keveredő szervezet krónikus emberhiánnyal küzdött. Hogy miért, most hagyjuk. Nagyszerû célkitûzéseik mellé nem tudtak igazán ütőképes csapatot sem összehozni. A választási törvény okozta övön aluli ütéseket nehezen dolgozták fel. Nem merték vállalni - itt, Sepsiszentgyörgyön legalábbis - a független polgármester indítását, sem a Népi Akció színeiben a megyei és városi önkormányzatokba a listás jelöltek versenybe dobását, pedig akkor jó esélyük lett volna néhány hely megszerzésére. A nyarat - a kudarc okozta megrendülés okán talán - ellébecolták. Pedig júniustól október végéig be lehetett volna jegyeztetni egy pártot, s erre támaszkodva jóval korábban tárgyalni kellett volna az RMDSZ-szel. Mert a választási kampány előtt három nappal Tőkés Lászlót felkérni a közvetítésre, olyan igénnyel, hogy már kész parlamenti jelöltlistán adjanak bejutó helyet az MPSZ embereinek, egyenesen nevetséges volt. Addig az RMDSZ pontosan felmérte, nem jelent túlságosan nagy veszélyt neki ez a csoport. Főként, hogy programját, választási szlogenjeit is kihúzta a lába alól, ő lett az autonómia, a kettős állampolgárság zászlóvivője. Ember, pénzforrások hiányában, szürke választási kampány után, mikor a vetélytárs RMDSZ a legnemtelenebb vádakat is megfogalmazta ellenük, kudarcra voltak ítélve. S azért is, mert összefülledt, csak önmagukra figyelő, egymást gerjesztő, kis csoportokra jellemző pszichés állapotuk miatt képtelenek voltak reális esélyeiket felmérni. Kár, mert az RMDSZ-nek, főként mióta (nyolc éve) a hatalomban politizál, bizony nagy szüksége lenne ellenzékre, mely féken tartja, ellenőrzi, s ha nagyon elcsángál, korrekciókra kötelezi. Szerepük, feladatuk lenne, csak újra kell gondolni a hogyan továbbot.
Simó Erzsébet
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.