Pesti postaNemzet-nemzetiség: A pártok a vétkesek

2004. december 11., szombat, Archívum 2003–2007

Levél Gelence lelkészének
Tisztelt Atyám!
Kérem, ne haragudjon, hogy ismeretlenül zavarom levelemmel. Füzi László vagyok, Budapesten lakom, és három éve, egy alkalommal volt szerencsém járni templomukban, és a faluban is megszálltunk néhány napig feleségemmel együtt erdélyi körutunk során.
A december 5-ei népszavazás második kérdése kapcsán újra és újra feljöttek bennem azok az emlékek, azok a honfitársaim, akik oly messze, a trianoni határon túl, de a valódi, az ezeréves magyar határon belül élnek. Közgazdászként van némi fogalmam csonka országunk teherbíró képességéről is, ismerem a választópolgárok rendkívül heterogén összetételét és befolyásolhatóságát, és tapasztaltam az utóbbi tizenöt évben, hogy a politikai paletta szereplői milyen szerteágazó módszerekkel próbálják időről időre a maguk javára befolyásolni a tömegeket, mindazokat, akiknek a szavazata életben tartja őket.
És döbbenettel, rendkívül szomorúan olvastam a december 6-7-ei újságokban és egyéb hírcsatornákon a határon túli magyarok reakcióiról szóló beszámolókat.
A fentiekkel kapcsolatban szeretném röviden megosztani a gondolataimat. Azért Önnel, mert Gelence örökre benne maradt a szívemben a látogatás óta, és ha választhatnék, valószínûleg akkor is a lelkipásztorra bíznám a levelemet. Mint a hivatása és választott élete által a népe iránt talán leginkább felelősséggel viseltető ember, az ilyen lelki szempontból is igen jelentős esemény hátteréről és általunk megélt lefolyásáról szeretném, ha bármilyen fórumon is, de tájékoztatná híveit.
Roppant szívszorító volt ez az egész népszavazás innen, Magyarországról nézve. Nem az volt gyötrelmes, hogy az ember igennel vagy nemmel szavazzon a kettős állampolgárság ügyében, hanem már maga az, hogy a politika népszavazásra ítélte ezt az ügyet. Kitették a pártok az ablakon kívülre, hogy ,,akinek kell, vigye el és viselje a következményeit?. Az utóbbi két ciklusban, a jelenlegiben és az előzőben mindkét oldalnak bőséges ideje volt arra, hogy amennyiben a kettős állampolgárság ügyét komolyan gondolja, azt megvalósítsa, vagy legalábbis előkészítse. Ez azonban egyik politikai erő részéről sem történt meg. Egy ilyen ügyet kitenni az országgyûlésből népszavazásra - ez a szememben főbenjáró bûn.
Jómagam ezért őszintén szólva el sem akartam menni szavazni. A távolmaradásommal jelképesen azt kívántam megerősíteni, hogy ezen ügy megoldása nem a választópolgár feladata, hanem a képviselők kötelessége. A szívem a világ legtermészetesebb módján az IGEN mellett tette le a voksát, igen, igen, igen, az én véremre, az én hazámra, az én testvéreimre szavazott volna. Viszont az, hogy a kettős állampolgárság ügye az utcára került, abban az időpontban és olyan könyörtelenül kitéve, amikor és ahogy a jobboldal legnagyobb pártja, a Fidesz érdekeit leginkább szolgálta, ez legalább annyira a NEM felé húzott.
Tisztelt Atyám, Kedves Magyar Testvéreink!
Ilyen dilemmák mellett kellett kinek-kinek legjobb belátása szerint döntenie egy lelkileg kiélezett kérdésben, amelyről - a népszavazás utáni reakciókból ítélve - a jelenlegi határon túli magyarok teljesen másként gondolkodtak, ők úgy érezték, az ő lelkük egyenlőségéről vagy éppen másodrendûségéről döntenek az anyaországiak (utóbbi kifejezést egyébként mellőzném ezentúl, mert ez nem anyaország, csak Belső-Magyarország, Közép-Magyarország, Csonka-Magyarország, lehet bárminek nevezni, de nem itt nehéz, nem itt dicsőség magyarnak lenni, hanem a határon túl). Higgyék el, szó sincs erről!!! Akárki szavazott igennel vagy nemmel, nem arról szavazott, hogy a határon túliak egyenlőek velünk vagy nem azok!!! Az, hogy végül elmentem és az igenre szavaztam, nem az én erényem, mint ahogy a távolmaradásom vagy a nem szavazatom sem az én bûnöm lett volna. A népakarat ilyen problémában való kikényszerítése példátlan a rendszerváltás óta. Olvassanak csak egy kicsit bele a magyarországi napisajtóba! Ki, hogyan, miért szavazott vagy miért nem! Akik elmentek, azok közül is nem kevesen az igent és a nemet is behúzták annak tudatában is, hogy érvénytelen lesz a szavazatuk, mert átláttak azokon, akik az ő és a határon túl élők lelkéből játékszert próbáltak csinálni!
Atyám, kérem, mondja meg a testvéreinknek, hogy MI NAGYON SZERETJÜK ?KET, sokan tudjuk közülünk, milyen könyörtelenek voltak számukra az elmúlt évtizedek, milyen küzdelmet kell folytatniuk azért az anyanyelvért és összetartozás-érzésért, amely számunkra itt, a csonka országban olyan magától értetődő és hétköznapi, amennyire az kellene hogy legyen a határokon túl is, és amennyire, sajnos, a történelmi okoknak köszönhetően mégsem az. Tudjuk, hogy nekünk mindössze szerencsésebb a sorsunk, semmivel nem vagyunk különbek, mint a nemzetünk idegen országokba szakadt tagjai, sőt, éppen ők azok, akiktől identitástudatot tanulhatnánk, ők az értékesebbek. Ne haragudjanak azokra, akik nemmel szavaztak, mert nem azért tettek így, mintha nem ismernék el a magyar nemzet azonos rangú részeként a vajdasági vagy éppen az erdélyi magyarokat - a nemmel szavazásuk a politika bûne és egyben kritikája, mint ahogy maga a népszavazás is az volt!
Kérem, ne ítélkezzenek a csonka országi testvéreik felett, mint ahogy mi sem Önökről mondtunk véleményt, hanem kizárólag a politikáról. A nép országos szintû közvetlen és teljes körû megkérdezése az elmúlt tizenöt évben tudomásom szerint még egyetlen esetben sem végződött eredménytelenül, talán nem véletlen, hogy ezúttal egy nem a nép döntési kompetenciájába tartozó, elsőrendûen politikai indíttatású és célokat szolgáló szavazáson történt meg először, hogy a többség távolmaradással tüntetett. Higgyék el, hogy ha a pártok egyéni érdekeiket félretéve, őszintén és mértéktartóan beszélnének a nemzetegyesítésről, annak előzményeiről, fontosságáról, és a feladathoz emberileg is felnőve teljes együttmûködésről tennének tanúbizonyságot a probléma megoldásának érdekében, azt kiemelkedő részvételi arány mellett elsöprő többségben és boldogan támogatná az itthoni magyarság!
Teljes szívből kívánom és kérem, hogy magyarságtudatukat továbbra is töretlenül ápolják és erősítsék, évezredes gyökereiket, együvé tartozásunkat ne engedjék, hogy szétzilálja, vérünket szertefolyassa, közös nemzettudatunkat beárnyékolja bármilyen csonka-magyarországi politikai vagy egyéb hatás!
E szavakkal búcsúzva kívánok Önöknek békés és boldog ünnepeket, és küldöm üdvözletemet szeretett erdélyi magyar testvéreinknek!
Füzi László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép