Riport: Barótra beköszöntött az élet

2004. december 30., csütörtök, Archívum 2003–2007

A Megyei Közpénzügyi Igazgatóság szeptember végén negyvenmilliárd lejes tartozás miatt elárverezte a köpeci bányavállalat vargyasi mellékgazdaságát és három tömbházát. A 180 garzonlakásban élő több száz lakó - általában háztartásonként egy-két gyermek is van - kétségbeesetten vette tudomásul, hogy ezentúl az új tulajdonosoktól, ifj. Simon Attilától és Nagy Józseftől függ, lesz-e fedél a fejük felett. A vállalkozók közölték, egyelőre nincs szándékukban kilakoltatni őket, ám a holnap bizonytalansága így is rányomja bélyegét életükre.
Fehér Zoltán, a köpeci bányavállalat igazgatója, mint mondta, bár együtt érez a lakókkal, semmit sem tehetett érdekükben. A tömbházakat még 2001-ben lefoglalta a pénzügy, és várható volt, hogy előbb vagy utóbb kalapács alá kerülnek. ,,Beleszólási jogom nem volt, még meg sem hívtak az árverésre, csak tudatták, hogy mikor lesz. Mindenki a bányát hibáztatja, de valójában sehogy sem tudtuk volna ezt az áldatlan helyzetet elkerülni. Ha például a kormány gondol egyet, és hatálytalanítja azt a rendeletet, mely szerint a bányászoknak meleg étel jár, akkor a kantint is minden további nélkül értékesíthetik. Azt sem tehettük meg, hogy a megmaradt alkalmazottainkat megvédjük, hiszen ahhoz vásárolnunk kellett volna, számláink pedig zárolva vannak. A fizetéseken kívül minden jövedelmünk az államkasszába vándorol. Sajnos, ez a szomorú valóság, kezünk-lábunk meg van kötve!? A mérnök-igazgató véleménye szerint, ha a Megyei Közpénzügyi Igazgatóság egy kicsit is szem előtt tartja az emberek érdekeit, akkor köztes megoldásként felemelhette volna a jelzálogot, az árverést a bányavállalat tartotta volna, és az embereknek esélyük lett volna banki kölcsönhöz folyamodni. Nem így történt, ezért a már lefoglalt épületre nem lehetett jelzálogkölcsönt felvenni.
Nagy Géza szakszervezeti elnök alátámasztja a Fehér Zoltán által mondottakat, és ezzel egészíti ki: ,,Már vagy tíz esztendeje javasoltuk, hogy értékesíteni kellene, mert nincs, miből befektetni, az épületek állaga napról napra romlik, az emberek, ha magukénak tudják, jobban megkímélik. Nem hallgatták meg véleményünket, minden maradt a régiben, s ez oda vezetett, hogy leépített munkásaink a közköltséget sem tudták fizetni, nemhogy jobban gondozzanak valamit, ami nem is az övék. A szakszervezetnek már nem nagyon van beleszólása a dolgokba, hiszen munkatársaink közül alig tucatnyian laknak még ott, anyagi helyzetünk pedig nem engedte volna meg, hogy esetleg megvásároljuk a számukra. Szerencsénkre ilyen igénylés nem is érkezett, pedig lehet, hogy néhányuk számára kilátástalanná vált az élet.?
Nagy József vállalkozó, a B lépcsőházat megvásároló Gerend Kft. tulajdonosa eleve leszögezi: ,,Az embereknek nincs okuk pánikba esni! Nem szándékom sem most, később sem kitenni őket, sőt, szeretném, ha maradnának. Igaz, hogy magasabb lesz a bér, de ezért jobb életkörülményeket is fogok biztosítani. Szándékomban áll a csatornázás rendbetétele, vakolás és festés, a központi fûtés beindítását is tervezem. Ilyen körülmények között nem hiszem, hogy a havi 600 000-700 000 lejes bér nagy lenne, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az épület- és jövedelemadó, a biztosítási díj és egyebek valójában felére csökkentik a bevételemet. Az új szerződéseket januártól írjuk alá, aki vállalja és teljesíti a kötelezettségeket, az maradhat. Ha lesz üres lakás, azt alkalmazottaimnak szolgálati lakásként a rendelkezésükre bocsátom, s ha még mindig lesz üres hely, annak adom, aki igényli. Úgy érzem, az emberek megértették, hogy nem vagyok ellenük, hogy ez nekem hosszú távú befektetést jelent, és nem azonnali jövedelemforrást.?
Ifjabb Simon Attila, bár turizmussal még nem foglalkozott, de azt mondja, fantáziát lát a vendéglátásban, azért vágott bele a garzonok vásárlásába, hogy ezt az elképzelését megvalósítsa. Az utolsó tömbház egy részét át akarja alakítani motellé.
- Igaz, hogy mind a 178 lakást (amikor érdeklődés hiányában az eredeti árat 25 százalékkal csökkentették, kettőt megvásároltak, a többi az 50 százalékos árcsökkentés után kelt el - H. L.) én vettem meg - mondja Simon Attila -, de figyelembe vettem Nagy József és más üzletemberek, vállalkozók elképzelését, valamint az ott lakók érdekeit is, s aki akarta, tőlem eredeti áron megvásárolhatta. Célom nem az volt, hogy valakit is kitegyek. Mindössze alternatívát akartam kínálni azoknak, akik jelenleg a C lépcsőházban laknak, és cserét azoknak is, akik a második liciten vásároltak.
Barót polgármestere, Nagy István a választások előestéjén többször is találkozott a lakókkal, de azonkívül, hogy közvetített köztük és a vállalkozók közt, a szerény költségvetés miatt nem tehetett semmit érdekükben. ,,A bányavállalat több mint 1,3 milliárd lejjel tartozik az önkormányzatnak, de sajnos nem tették lehetővé, hogy kompenzáció fejében mi is vásárolni tudjunk. A szociális gondok enyhítése érdekében szándékunkban áll egy 50-60 lakrészes tömbház felépítése, de ebből leghamarabb két éven belül lehet valami, persze, ha az újonnan felálló kormány is támogatja az önkormányzatok ilyenfajta kezdeményezéseit. Tudom, ez nem jelent túlságosan nagy vigaszt a jelenleg költözni kényszerülőknek, de egyebet nem ígérhetek. Jelen pillanatban az önkormányzat mást nem tehet, mint hogy minden olyan megoldásba belemegy, mely egy kicsit is enyhíti a város polgárainak gondjait.?
A C lépcsőház földszintjén lakó Mihály István szabadkozik a rendetlenség miatt, de ez némileg természetes, ha az alig tizenöt négyzetméteres szobában a felnőtteken kívül három gyermeknek is helyet kell szorítani. 1991-ben, amikor nejével beköltözött, csak ketten voltak, a bányánál dolgozott, különösebben nem kellett a holnaptól félnie. 1999-ben elbocsátották, a 32 millió lejes végkielégítést nem vette fel egyszerre, 16 havi részletben kérte, így kevésbé sínylették meg az építőiparban kapott kevés fizetést. Három év múlva ott is felszámolták munkahelyét, azóta munkanélküli-segélyből és a gyermekpénzből, 2,4 millió lejből élnek öten.
- Nézze meg ezt a lakást! A falak nedvesek - mutat az ágy melletti részre -, a pincébe csak gumicsizmával lehet lemenni, s ott is csak a cső mentén lehet járni, hanem ellep a víz, a patkányok rágta lyukat tegnap tömtem be. Mégis ragaszkodom ehhez a lakáshoz. Mennék én jó szívvel, ha volna, hova, de nincs! Főbe is lőhetnek, jöhet a miniszterelnök is, mi akkor sem költözünk sehova! - fakad ki a 38 éves férfi, majd kissé visszafogja bánatát, tovább mesél. - Amikor szóba került, hogy eladják, kértem a Magyarországon élő legidősebb bátyámtól, hogy apai örökségemből adja ki a részem, ha már befektetett, ha már kezdeni akar vele valamit. Azt mondta, ilyen hamar nem tud pénzt adni, s valószínûleg nem is annyit, hogy elég legyen nekem. Igaz, nem nagy a ház, de háromáras kertje is van, azért valamennyit csak megér? Reményem csak egy: vagy tíz napja megkerestük a polgármestert, aki azt mondta, hogy a télen biztos, nem kell elmennünk. Ez némileg erőt ad, de tavasztól mi lesz a sorsunk? Megyünk a szabad ég alá? Én még valahogy bárhol megélek, de hova vigyem a gyermekeket, a legkisebb két és fél éves sincs? Bezzeg Magyarországon odafigyelnek az emberekre, megoldásokat találnak, anyagi támogatást nyújtanak a szegény embernek, itt semmit? Panaszkodni tudnék még, de minek? Nem érdekel senkit a sorsunk, sem a bányát, sem az államot.
György Piroska, bár hatan laknak a kis szobában, valahogy mégis derûsebben szemléli a világot, s erre oka is van, hiszen férje nyugdíjat kap, az egyik lánya két hónapja dolgozik, egy másik lánya a kicsikre vigyáz, amikor ő napszámosmunkát végez. Az optimizmus a lakás berendezésén és állapotán is látszik: a bútorok jó karban vannak, a festés sem túlságosan régi.
- Pénzünk nem volt, hogy megvegyük, de ha lett is volna, akkor sem ér meg annyit, amennyit kértek érte. Talán ha részletre adják, mint régebb - méláz el egy pillanatra -, belemegyünk, mert az sem lett volna több, mint amennyit bérként kérni fognak. Nekünk tavasszal biztosan költöznünk kell, ide motelt akar berendezni Simon Attila. Hogy hova megyünk, még nem tudom. Férjem nagyajtai születésû, hátha ott találunk valamit, ami a zsebünknek való, de akkor elesnénk az én napszámomtól, mert nem járhatnék be Barótra, csak a lányom, nekik biztosítanak buszt. Jó lenne, ha olyan házat kapnánk, ahol jókora kert is van, mert ott legalább megteremne egy kis zöldség, meg állatot is tarthatnánk. Jelenleg is gondozom egy Németországban élő tulajdonos kertjét, sokat segít ez a megélhetésben, fontos lenne, ha továbbra is számíthatnék arra, amit onnan kapok.
Kolcza Zsuzsa három gyermeke közül kettőt nevel, a legnagyobbra az édesanyja visel gondot. Jövedelmük kicsi, csak az ő minimálbére a biztos, a bányától leépített élettársa napszámmal próbálja elviselhetőbbé tenni a szegénységet. Hogy tavasszal mihez kezdenek, még nem tudja pontosan. Bár anyósáék egy szobát felajánlottak nekik, nyûgnek viszont nem szívesen mennének. ,,Minden megoldást számba vettünk már, mégsem tudjuk, mi lesz velünk. Itt nem maradhatunk, viszont néha még a 150 000 lej kifizetése is gondot okoz, így arra nem gondolhatunk, hogy lakást béreljünk valahol. A falura költözés sem segít rajtunk, hiszen ott sem sokkal kevesebb a fizetnivaló. Anyósoméknál lakhatnánk egy szobában, de nem nyomoríthatjuk meg őket is. A végkielégítés egy részét ebbe a lakásba vertük bele - mutat körbe a kicsi, takaros és oly tiszta szobában, hogy bánni kezdem, amiért nem voltam körültekintőbb, amikor beléptem -, mert emberibb körülmények közt akartunk élni. A többi elfogyott, kész, nincs tovább. Ma például csomagolni sem tudtam, a kolléganők adtak a magukéból.?
Szemem a falra akasztott néhány érmen akad meg. Valaki sportol? - kérdezem, s a 33 éves fiatalasszony szeme egy pillanatra felragyog, de hirtelen el is szomorodik.
- A fiamnak az az álma, hogy futballista lesz, és olyan szintre jut, hogy elmehet itthonról, és abból fog megélni. Azt mondják, tehetséges, nemrég valami versenyre is hívták, de nem volt pénzünk az útlevélre. A nagylányom táncolni jár, szeretett volna Szentgyörgyön tanulni, hogy a Háromszék próbáira járhasson, de 2 800 000 lejből ezt sem tudtuk vállalni, pedig láttam, hogy a szíve szakad meg. ?szintén mondom, nem tudom, mi lesz velünk.
A köpeci bányavállalattól a felhalmozott adósságok miatt elvették az épületeket, a polgármesteri hivatal pénztára üres, nincs, amiből a szociális gondok enyhítése érdekében megvásárolnia a garzontömböt, vállalkozók szerzik meg, akik bár megértik a lakók gondjait, a rosszul fizetőkkel nem tehetnek kivételt. Mindenkinek megvan a maga igaza, és mégis, miért válik jó néhány család hajléktalanná?
Hecser László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép