Karácsonyt a szeretet ünnepének is nevezzük. Milyen mélységes, lelkivilágunkat megérintő szó. És ez a tiszta érzés törött apró darabokra bennem 2004. december ötödikén. Ez az összetört szerető lélek többé soha, soha meg nem javítható, meg nem gyógyítható. Már a december 5-e előtti napokban gyógyíthatatlan sebeket szenvedett, amikor nem háromszor - ahogy ezt tette Jézussal a bibliai Péter -, hanem száztizenháromszor tagadott meg a magyar nép miniszterelnökén keresztül. Mert senki szót nem emelt hatékonyan ez ellen az Isten és magyarok ellen elkövetett vagy a magyarok nevében elkövetett nemzettárs, vagy ha úgy tetszik, szülő a gyermek ellen elkövetett gyilkossági kísérlet, később a gyilkosság ellen. Hetvenéves hazátlannak nevezés után meg kellett érnem azt, hogy a jelenlegi magyar kormány korifeusai, a nemmel szavazókkal és a nem szavazók beleegyezésével, a varjúsereg egyik tagjának nevezzenek, akik majd ellepjük az elődeink, őseink által is épített, életükkel is védett magyar hazát, felélve előlük a kenyérmorzsát, hogy az éhhalálba kergessük őket. Hát nem! Kikérem magamnak, hogy koldus lennék, és december 5-én éjszaka megfogadtam - amit halálomig meg is tartok -, hogy soha többé a mai Magyarország földjére lábamat nem teszem.
Sajnálatomat és egyet nem értésemet fejezem ki Tőkés püspök úr Gyurcsányhoz intézett könyörgésével és zsoltáréneklésével: számomra nagyon megalázónak tûnt olyasmiért könyörögni, ami nekünk teljes mértékben jogos elvárásunk, vagy jogos tulajdonunk kellene már rég hogy legyen. Nem értek egyet Gazda László azon véleményével, hogy nem csak érdekből vagyunk magyarok, miszerint nekünk kellene megbocsátanunk. Vagy talán bocsánatot kell kérnünk, hogy koldusnak neveztek, hogy megtagadtak, és százszor is kimondták a nemet? Hát ne, tisztelt Gazda László úr, tisztelt uraim, nem bocsátunk meg olyan egyszerûen. Mi több, elvárom sok igaz székely társammal együtt, hogy azok kérjenek bocsánatot, akik minket éhes varjúseregnek neveztek.
Én személyesen és sok ismerősöm, falustársam stb. elítéljük a további kérincsélést a mostani magyar kormánytól, visszautasítjuk az ígérgetéseiket, felajánlva a Gyurcsány-Lendvai-Kuncze-bandának, hogy tovább gyarapodjék ebül szerzett vagyona.
A továbbiakban nem fogom és fogjuk falustársaimmal, barátainkkal elénekelni a magyar himnuszt mindaddig, míg tőlünk az arra illetékesek nyilvánosan bocsánatot nem kérnek. Családom a legrövidebb időn belül visszaküldi a kiváltott magyar igazolványokat, hogy azt az anyaország felhasználhatóvá tehesse saját szükségleteire, hogy anyagiakban gazdagodhassanak és lélekben még jobban alásüllyedhessenek.
A magyar hazáért életüket adó székely fiúkra gondolva, de az aradi tizenháromra és még sok másra, szent hitben fogadom, hogy soha meg nem bocsátok azoknak, akik értünk, kint rekedtekért nem meghalni, de mellettünk idegen emberként megállni sem tudtak. NEM, de nem kétszer, hanem százszor, ezerszer NEM!
Marosi Imre, Nagyajta
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.