Emlékezet: Se Kossuth, se sisak

2005. január 5., szerda, Archívum 2003–2007

Mi, székelyföldiek szerencsések vagyunk, hogy dr. Egyed Ákos akadémikus Bodoson, a tágabb tájat is szülőfalujához fogva Erdővidéken, illetve Háromszéken, azaz Székelyföldön született, hogy a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban tanult, majd Kolozsvárra került, és jószerivel szerencsések lehetünk azért is, mert a Kárpát-medencében maradt, és Fortuna szekerén okosan ült. Ezt nem csupán a székelység leghitelesebb historikusa érzi - bizonyság rá legújabb kötetének, az Erdély metamorfózisa a hosszú 19. században címûnek megannyi tanulmánya -, hanem a szülőföld anyai melegéhez háromnegyed század során mindig visszatérő hûsége is.
Ez a visszatérés és hûség kétsíkú, egyrészt a szó fizikai értelmében is a gyakorta hazanéző ember típusává vált. És ezt minden időkben ,,gyakorolta?, mint megannyi székelyföldi elődünk, akik hosszabb-rövidebb peregrinációs időszakok után mindig visszatértek az övéikhez, vagy ha közülünk el is származtak, szívverésük akkor is a mienkkel azonos kádenciájú maradt.
A visszatérés és hûség másik síkja a szellemi szférákhoz kapcsolódik. Dr. Egyed Ákos vissza-visszatérően, körkörösen és sugarasan is bejárta Székelyföld történetének ismert és főleg ismeretlen tájait, csapást vágott a járhatatlannak hitt bozótosokban, felfedezte a fákkal benőtt tanúhegyeket és búvóhelyet, menedéket adó völgyeket.
Legutóbb 75. születésnapján Sepsiszentgyörgyön osztotta meg gondolatait velünk. Családias hangulatú estén. Legújabb gyûjteményes kötete kapcsán Gábor Áronról is beszélt. Arról, hogy a ?60-as évek végén és a ?70-es esztendők elején, valamilyen évforduló ürügyén hazahívtuk, hogy szólna nékünk a szabadságról, mert ez nem csak 1848-49-ben volt hiánycikk e tájakon. Elfogadva a felkérést jött is szívesen, de előtte utánanézett, hogy a székelység legendás ágyúöntőjének históriájában milyen is a gyutacs, nincs-e benne túl sok romantikus felfûtöttség, ami csak nagyot durran, de nem dönti el a csata kimenetelét?
És apránként rájött, hogy a családi hagyományokból is ismert férfi a székely ezermesteri tálentum mellett kiválóan képzett katona, az inzselléri státust túlnövő mérnök és - mai csúnya szóval - nemzetstratéga volt.
Mások Kossuth Lajostól ,,pénzt, paripát, fegyvert? kértek, katonákat, képzett főtiszteket, lovat, bajonétot, sőt még sisakot is. Gábor Áron tudván tudta, hogy csak akkor lesznek fegyvereink és nyertes csatáink, zászlónk, sebre való tépésünk, sisakunk, csákónk és kokárdánk, ha ezt mi képesek leszünk nem csak megálmodni, hanem el is készíteni. Fel kell fegyvereznünk magunkat. A székely szabadságjogok hagyományaiba öltözve kemény katonanépként kell fellépnünk. Nem kell alamizsnáért könyörögnünk.
Egyed Ákos a családias hangulatú estén olyannyira élményszerûen jelenítette meg azt a bizonyos kort, mi észre sem vettük, a csákónkat igazgatja fejünkön anélkül, hogy erről szólna: Erdély és a maradvány-Magyarország szellemi uniójának megteremtésében magunkra, önnön erőnkre vagyunk utalva, mert se Kossuth, se sisak nincs, vagy ha van is, nem talál ránk.
Vegyünk magunk a fejünkről méretet.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép