Rendes Dénes nem egyszerû munkásember: ő rendes munkás ember. Egykor jól fizetett kétkezi munkával kereste meg a betevőt, olykor némi mellékest is. Öröklakását berendezte a kor kínálta legjava háztartási felszerelésekkel. Most épp hûtőszekrényével néz farkasszemet. Nem utálja, még csak nem is haragszik rá. Pedig átverték. Ezzel is. Visszapörgeti az éveket. Mikor nem kis protekcióval az ósdi, molett vonalú Framot kicserélték Zilre. A nagyobbik változatra, ki emlékszik már arra, hány literesre. Nem a hazai terméket vásárolták meg, bár annak megszerzéséhez is protekció kellett, hanem az orosz gyártmányút. Mert a ruszki, az mégiscsak jobb, ugyebár közismert, Európának ebben a sorsverte szegeletében a legjobb elektromos gépeket a távárisok gyártják - indokolták meg annak idején maguknak választásukat s azt, hogy vaskosabb borítékot kell csúsztatni a minden javak felett korlátlan hatalmat élvező elárusító zsebébe. Meg hogy picinykét várni is kell. Merthogy feliratkozás, várakozási idő, ilyesmik. Persze, ezen is lehetett volna segíteni, de annyit csak nem ért a drága Zil. Aztán egyszer csak hazakerült a karcsú szerszám. Gyors átrendezés a konyhában, mint hímes tojást, úgy helyezték óvatosan a sarokba a hófehér kincset. Elő a vízmértéket, tökéletes szintezés legyen, nem csak azért, hogy ne zúgjon túlságosan hangosan a család új szemefénye, de árt is neki a dőlés. És a hûtőszekrény meghálálta a gondoskodást, két évtizedig szolgált kifogástalanul. Közben kicsit megsárgult, itt-ott a rozsda is kiütött rajta, mûanyag borítása is berepedt. Öreg bútorrá lett, jóban, rosszban kitartó társsá. Családtaggá is talán, minden titkok hû őrzőjévé, meghitt beszélgetések, néha talán hangosabb szóváltások fültanújává. Tûrt és szolgált, míg erejéből futotta. Míg alumíniumvezetékei hajszálvékonnyá nem koptak belülről. Akkor megadta magát. Olajos tapintású, átható szagú levet kezdett engedni, s diszkrét morgása abba nem maradt. Rendes Dénes nézte és szimatolta, majd sóhajtott gondsújtottan. Simogatva szinte, akárha kedves hozzátartozóját mentené meg a szenvedéstől, kihúzta dugaszát a kettőhúszból. S elindult szerelőt keresni. Mûhelybe ment. Az mégiscsak biztosabb. Persze, hogyne, megjavítják ők. Van, hogyne lenne alkatrészük. Nem is drágább, mint a hazai terméké. Borsos így is az ára, de hát mi olcsó manapság? Rendes Dénes gondolkodási időt kért. Egy napot csupán. És fontolgatott. Majd? egyhavi nyugdíját kiadni javítására? S kell-e egyáltalán neki hûtőszekrény? Mostanság úgyis oly üres, fél fazék leves, tenyérnyi szalonna hányódik benne, a fagyasztó részét nem is tudja már, mióta nem használta. Meg itt a tél is, tudja, sokan ilyenkor nem is használnak hütőszekrényt, gondoskodik a Fennvaló róla, hogy az étel meg ne romoljon. Másfelől mégiscsak családtag, kijár neki is a gondoskodás. Eh, ette fene, most az egyszer megjavíttatja. Hadd zúgjon, hiányzik az a hang, s talán őt még kiszolgálja. Aztán? Jöttek, vitték a szerelők. Hogy két nap múlva épen s egészségesen szállítják vissza. Várt. Első nap nem is nézett az üres sarok felé. Másnap kitakarította a helyet, kétszer is feltisztálta egykor jobb napokat megélt, mostanára felmosóronggyá degradált munkaruhájával. Harmadnap türelme fogyatkozni kezdett. Negyednap érdeklődött. Persze, minden rendben, mûködik is már, csupán megfigyelés alatt tartják. Már csak egy nap, és otthon lesz. Ötödnap friss virágot tett a vázába. Végül megjöttek a szerelők. A platós Dacia rakterén a leszíjazott Zillel. Épp csak egy kis bibi adódott, az alkatrész kicsinykét drágább, mint azt megegyezték. De már beszerelték, ugye, nem baj? Természetesen, vissza is lehet csinálni. Rendes Dénes ismét sóhajtott gondsújtottan. Aztán odaadta egész havi nyugdíját. Mint hímes tojást, gondosan helyére billegtette a hûtőszekrényt. Nem kapcsolta be azóta sem. Mindennap farkasszemet néz vele. Nem utálja, még csak nem is haragszik rá. Pedig átverték. Ezzel is.
Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.