Papolci iskolamesterRiport: Összetartozunk

2005. január 6., csütörtök, Archívum 2003–2007

A papolci Kelemen Imre csaknem egész pedagógusi pályafutását szülőfalujának szentelte. A régi iskolamesterek példáját követve nem csak tanított, hanem szervezett, a közmûvelődés mindenese volt, méhészkedett, és soha nem hagyta nyugton kézügyessége: ha már képzőmûvész nem is lehetett - bár rejtett álma mindig ez maradt ?, a székely emberre jellemző mesterséget, a fafaragást soha nem hagyta.
Az alábbi beszélgetésfoszlányok több ,,témát? érintenek, szerteágazóan engednek betekintést egy élet tapasztalatába. Korántsem a teljesség, sokkal inkább a közösségre, ezáltal a világra figyelés apró cserepei ezek, amelyek néha a ,,kényesebb? kérdéseket sem kerülik meg.
Eltûnt mesterségek
- Nagyon vissza lehetne menni az időben, mert valamikor a székely emberek a víz erejével vágták ki a fát. Sajnos, amit manapság már nem használunk, sem naperőt, sem vízerőt, sem szélerőt. Itt volt egy gatter, megvan most is, de nem mûködik, s felhasználták a patak erejét arra, hogy kivágják azokat a fákat, amit ledöntöttek és lehoztak a havasról. Természetesen az ilyen házi mesterség, az asztalosság, kádárság az minden faluban megvolt, attól függött, hogy az illető mennyire értette a mesterséget?
- Hogy miért nincs ma mesterember, hová tûntek a mesterséget ûző emberek, erre nagyon könnyen tudok felelni: a modern termelés, az ipar szinte mindent kiszorított. A nagy feltalálások tulajdonképpen az emberiség számára rosszat is tettek. Az ipar fejlődése visszaszorította a kézmûvességet. De ez csak az egyik oka, mert a falusi emberek, akik foglalkoztak ezekkel a mesterségekkel, igaz, hogy szerették csinálni, de ebből meg is tudtak élni, anyagilag is el tudták tartani a családot. Most ezekre a dolgokra nincs szükség. Lehet, hogy még kerülne egypár iparosember, de most már, ha a nejlonedényeket használják fel káposztaeltenni, akkor fakádra nincs szükség. Tehát nejlon most a fogkefe, nejlontanár nejlontollal írja be a nejlonszekundát? Ez a kicsi versike meg tudja mutatni azt, hogy itt a mesteremberek ki kezdenek kopni, s még azok sem foglalkoznak, akik tudnának foglalkozni.
- De ha egy fiataltól megkérded, mi a mesterséged, nem tudja megmondani. Helyette azt mondja: elmegyek Magyarországra dolgozni, pénzt keresni, aztán mit kapok ott, maltert keverek, vagy egyéb, nem számít... De mestersége nincs. A régi időszakban mindenkinek mestersége volt, még a földmûvesség is mesterség volt? Most jó asztalos egy-kettő ha van egy faluban. Mikor én gyermek voltam, itt legalább tizenkét asztalos volt a faluban.
Legtöbbet szenvedett a magyar
- Máskülönben a magyar nemzet mindig a nehézséget viselte, a történelem ezt bebizonyította. A legtöbbet a magyar nemzet szenvedett. Ezt mindenki elismeri, mert a magyarok saját függetlenségükért, de mások függetlenségéért is harcoltak. S éppen itt a baj, mikor egy nemzet ennyire elszóródik. A világon legalább nyolcmillióan szétszóródtunk. Hej, ha ez mind az országban élne. Ezért is kellene a magyar állampolgárság? S hogy munkát kapjanak a fiatalok. Ha magyar útlevéllel rendelkezne az a fiatal, akkor elmenne, nem csak Magyarországra, hanem a többi uniós államban is dolgozhatna. De azt külön állítom, hogy az erdélyi magyarság nem fog teljesen Magyarországra kivándorolni. Egyes politikusok, s éppen a vezető emberek nagyon rosszul fogták fel ezt. Még azok a fiatalok, akik elmentek dolgozni, még azok is visszajönnek. Akik pedig át akartak telepedni, azok áttelepedtek, s akármilyen törvényt hoznak, ezután is áttelepednek. Tegyük hozzá, annak esze volt, tudja, hogy kell csinálni. Az én leányom is ott van. És nagyon sok erdélyi magyar. Attól Magyarország nem kell hogy tartson. Ha eddig Magyarországra vagy 150 000 ember kiment, abból az országnak csak haszna volt. Mert mind az értékes emberek mentek el. Értelmiségi, orvosok, mûvészek, jó munkaerő. Ezt kérdezném meg Gyurcsány Ferenctől: ha azokat az embereket Magyarországról mind hazaküldi, akik forradalom után mentek ki, vajon az ország megérezné-e? Én biztos vagyok, hogy meg?
- A magyar nép miért megy ennyire, s miért fogy, a legjobban Tompa Mihály fogalmazta meg: mondd meg - már a magyar népnek -, hogy pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve, széthull nemzetünk. Ha nem tartja össze valami. A széthullás nem abban van, hogy nem lesz több magyar a világon, de az nem mindegy, hogy hogy tart össze a magyar. Sokan elmentek, azzal csak veszített Magyarország. Ezt hozta a történelem kereke, megállítani nem lehetett?
- Papolc, mivel kicsi falu volt, és két nemzetiség lakta, mindig ki volt téve annak, hogy mindent felhasználjon annak érdekében, hogy meg tudjon élni. Úgy mondhatnám, hogy mindig egy munkás nép volt a papolci. És azt is lehet mondani, hogy összetartó. Itt soha nem volt a román és a magyar között probléma. Máshol igen, még gyilkosságok is történtek, nálunk nem. Tudták azt, hogy a nép, az egyformán húzza a terhet. Amit itt megszerzett a nép, azt saját munkáján keresztül érte el.
Az eredményeket akkor értük el
- Most egyfolytában mondják a politikusok, hogy milyen diktatúra volt itt régebb. Én nem mondom, hogy nem volt, mert akkor hazudnék, de tegyük zárójelben oda, hogy a nagy diktatúra idején Marosvásárhelyhez tartoztunk mint Maros Magyar Autonóm Tartomány. S mindaz, amiért most harcolni kell, megvolt.
- Én ?58-ban ide jöttem vissza, mert itt születtem, de akkor más világ volt. Igaz, fiatalok voltunk, ha feltételek nem is voltak, de akarat az volt. Minden tanügyi káderben a régi rendszerben volt lelkesedés, akarat. Diktatúra valóban volt, mert a gyermekek templomba nem járhattak, kollektivizálástól kezdve mindent a tanügyi káderekkel végeztettek ingyen, ezek mind fennálltak. De az eredményeket abban a rendszerben értük el. Papolcon megoldottunk szinte mindent, ami kellett a falunak. Volt szép kultúrotthonunk, már akkor volt mozivetítőnk, villany még nem volt Papolcon, már moziba jártunk, generátorral ment a gép. Mindennap teli volt a terem, megírtam két-három hirdetőtáblát, este teli volt a mozi. Volt a kultúrnak is pénze, volt a rajonnak is, mert ugye a bevétel tizenöt százalékát le kellett adni. De ami maradt, takarítót, mozikezelőt fizettem belőle. Kiharcoltuk, hogy legyen zenekarunk, tiszta ingyen kaptunk felszerelést Bukaresttől, 15-20 évig mûködött. Minden kultúrcsoportunk volt: színjátszó, tánccsoport, dalárda, férfi, női, román, magyar. S bizony sokkal könnyebben meg lehetett oldani a román mûsort, mint a magyart. Hogy őszinte legyek, sokkal jobban összetartanak a románok, mint a magyarok. Azt hiszem, hogy minden régi tanügyi káder ezt mondja. Nem csak a kultúrában, mindenben. Te ne bántsd őket, mert ők összetartanak. De a magyart bánthatod nyugodtan, a saját sógorát sem védi meg. Ha a kultúrotthonban verekedés volt, ott nem számított, ha egy románhoz hozzaütöttek, hogy rokon vagy mi. Mind összetartottak s megvédték. A magyar? Az nem. Egy évezredes természetünk a széthúzás, s lehet, hogy csak a ?48-as forradalomban tartottunk össze?
Lejegyezte: Ferencz Csaba
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép