Albert ErnőTörténelmünk: Veszedelem

2005. január 6., csütörtök, Archívum 2003–2007

A pihenőre tért székelyek sok reménnyel aludtak el. Senki nem gondolt veszedelemre. Hitték, hogy reggelre kelve minden sikerre vezet, hogy nem volt hiábavaló a másfél éves vita, küszködés, ellenállás. Azt is remélték, hogy a hatalom vagy lemond a határőrség további szervezéséről, vagy biztosítja a korábban annyiszor elmondott-leírt követelésüket.
Erről az éjszakáról azonban előzőleg mások döntöttek. Siskovicz már korábban készült a ,,szétveretés?-re. Azt írta gr. Daunnak, a haditanács elnökének, hogy elhatározta: ,,ha nem sikerül ezt a fellázított csapatot - ő kétezerről írt - ez által az első módozat által 2-3 nap alatt engedelmességre szorítani, úgy katonaság által? ûzeti szét.
De észrevették e szándékát a székelyek is. A december utolsó napjaiban írt, a ,,kelt az erdőn? helyjelöléssel készült folyamodványban azt írták: ,,vesszük észre azon körültünk összevont és katonailag rendezett erős fegyveres csapatokat, melyek nem egyébért hozattak be lassanként, de indokolatlanul vidékünkre, mint hogy alkalmas pillanatban, midőn nem is véljük, egy üdvtelen jeladásra, mintegy csatajelre, mi, szerencsétlen áldozatok meghódítva, fogságra jussunk?. Pedig ekkor még nem érkeztek meg az utólag Csíkba rendelt századok.
Az erőszakos beavatkozáshoz mintegy jogi alapot nyújtott a királynőnek az 1763. október 8-i rendelete, amelyben a zavargásokra is gondolva úgy fogalmazott, hogy semmilyen körülmények között ne engedjék munkálatuk megzavarását. Ezt bizonyította Haidenforfi Conrad Mihály is.
Az erőszakos beavatkozás állandó sürgetője Caratto volt. Kívánságát Siskovicz meghallgatta, és 1764. január 6-án elérkezettnek látta az időt megvalósítására. A beavatkozás kezdeményezője a bizottság tanácskozásán Siskovicz volt. Mintha elfeledte volna, hogy Erdélybe érkezése után éppen ő tájékoztatta a királynőt a korábbi, Buccow-féle bizottság munkájának eredménytelenségéről, s egyik okát abban látta, hogy erőszakkal akarták megszervezni a székelyek határőrségét. Most épp az ellenkezőjére késztette a bizottságot. Arra kérte, döntsenek a fegyveres beavatkozás vagy más megoldás felől.
Bethlen Miklós nem egyezett bele az ily kegyetlen beavatkozásba, igazságtalannak, veszedelmesnek is tartotta. Inkább más, emberibb intézkedésben látta megoldását. Korábban már néhány alkalommal eredményesen le tudta csillapítani a lázongókat, hitt abban, hogy most is sikerülne. Siskovicz akarta, Bethlen ellene volt. A döntő szót a harmadik bizottsági tagnak s egyben az elnöknek, Lázár Istvánnak kellett kimondania. A székely származású, időközben német érzelmûvé alakult gazdag főúr nem tudott népével együtt érezni. Arra is gondolt, hogy helyét a hatalomban s a királynő előtt csak úgy tudja megőrizni, ha sikerre viszi a határőrség szervezését. S mivel az utóbbi napokban ez egyre több kudarccal járt, úgy döntött, hogy a fegyveres beavatkozást alkalmazzák.
A döntéskor külön kitértek arra, hogy a háromszékieket súlyosabban kell büntetni, mivel a csíkiak dolgába avatkoztak, s a bizottság felszólítására sem távoztak.
Amint azonnal is, később is beigazolódott, ez a döntés történelmi jelentőségû volt. A Lázár-Siskovicz-Bethlen-bizottság azzal tisztában volt, hogy minden következményért felelősséget kell vállalniuk mind a bécsi udvar, mind a székelyek előtt. ?ket elsősorban a bécsi udvar véleménye érdekelte. Döntésükről, az indokokról jegyzőkönyvet készítettek. Bizonyára a maguk lelkiismeretének megnyugtatására is olyan érveket sorakoztattak fel, amelyek bizonyíthatják, hogy másként nem tehettek. Véleményüket 7 pontba foglalták:
1. Még azok is, akik eddig a fegyvert megtartották az erdőre vonult tömeg láttán, ingadozni kezdtek.
2. Az ellenállók száma naponta növekedett, s annak arányában egyre vakmerőbbek lettek.
3. Attól lehetett tartani, hogy az erdőn összegyûltek, de mások is, élelem hiányában rabolni kezdenek, ugyanis földjük gyengén termő.
4. Számíthattak arra, hogy másokat is pártütésre csábítanak, vagy pedig a falvakban a házakat feldúlják.
5. Háromszéken újabb mozgalmat kezdeményeztek, akik Csíkba érkezve további erőt képviseltek.
6. A többi szék lakói is hasonlóan cselekszenek, a bizottság munkáját megakadályozzák, ,,ha nem vágnak közéjük?.
7. Ha a lázongókat most szelídebb eszközökkel csendesítenék le, az csak odavezetne, hogy nem lehetne megalakítani a székely határőrséget, mert eddig is, a szervezés idején végig ellenálltak, emlékiratukban világosan közölték, hogy a fegyvert, ha felakasztják, akkor sem veszik fel, ha pedig erőszakkal adják kezükbe, akkor sem tartják meg a későbbiekben.
Ez utolsó pontnál elfeledték, hogy korábban, a gyergyói zászlószenteléskor azt közölték, hogy a székelyek önként vállalkoztak a katonaságra.
Mindezeknek összegezésképpen döntésüket azzal magyarázták, hogy szükséges volt a lázongók katonai erővel való leverése, ellenkező esetben könnyen tovább terjedhetett volna a hasonló ellenállás más vidékeken is.
Siskovicz már január 6-án Magdeburg kapitányt azzal bízta meg, hogy pontos leírását készítse el Madéfalva fekvésének. Világos volt előtte, hogy nyugatról, a Hargita tövében, az Olt folyó mellett Udvarhelyről érkezhet segítség, vagy esetleg arra lehetne menekülni; északról szintén számíthatnak esetleges támogatásra Gyergyóból; délre legfennebb Taploca felé távozhatnak az emberek, de ott jelentős katonai erő van; keletre pedig Szépvíz, Gyimes irányába menekülhetnek, hogy Moldvába jussanak.
Siskovicz kiadta a parancsot Carattónak az éjjeli rajtaütés előkészítéséhez. Oly titokban végezték a szervezést, hogy még a jelen levő Bornemisza Pál főkirálybíró sem tudott semmit róla; arra vigyáztak, még a katonák szállásadói se sejtsék, hogy valamire készülnek.
A parancs úgy szólt, hogy az Okelli-ezred négy százada, mintegy 1000 ember, a Trautmansdorf-ezred vérteseinek másfél százada, legalább 300 és a Kálnoky-huszárok 50 embere, még két ágyú, összesen 1350 felfegyverzett katona az alvó, körülbelül 2500, Madéfalván tartózkodó székely ellenállóra támadjon.
A támadás előkészítésekor a vezetők külön kitértek arra, hogy a katonák kímélet nélkül öljék meg azokat, akik fegyveresen ellenállnak. Keressék a háromszékieket, és a helyszínen végezzenek velük, akár fegyvert fognak rájuk, vagy egyáltalán nem támadnak. Akik más eszközzel: fejszével, lándzsával, villával stb. védekeznének, azokat a lovas katonák sebesítsék meg, és kergessék haza; a fegyverteleneket ,,riasszák szét?; ha szervezett ellenállást tapasztalnának, gyújtsák fel a falut, és a házakból kergessék ki a népet; arra külön vigyázzanak, hogy a ,,királyi katonák? veszélybe ne kerüljenek.
Caratto katonáit Taplocáról hajnali 3 órakor indította el, s jól tudatosította előttük gyilkoló feladatukat.
Az osztrák gyalogos katonák egyik részét az Olton túli részre állíttatta fel, ahol elzárták az utat Udvarhely felé. Jól tudták, hogy amikor a bizottság Dánfalván tartózkodott, az erdőre távozottak már segítséget kértek az udvarhelyiektől is, és Parajd felől várják a férfiak érkezését. De tévedtek, mert korábban már az udvarhelyiek tisztázták, nem avatkoznak a csíkiak mozgalmába, hisz őket nem háborgatják a határőrséggel.
Az erre a részre vezényelt katonák a falu melletti dombon sorakoztak, egy ágyú is rendelkezésükre állott, amelynek csöve Madéfalva főutcája felé nézett.
A gyalogosok másik része a Taploca felé vezető utat állta el; hozzájuk is beosztottak egy ágyút.
A katonák többsége e két részt ellenőrizte, megakadályozandó akár a segítség érkezését, akár a menekülést.
A harmadik csoportba a Trautmansdorf-ezred lovas katonái tartoztak, akikkel a székelyek már Szépvízen találkoztak. Ez az út vezetett Gyimes, illetve Moldva irányába.
Szám szerint a legkevesebben a Kálnoky-huszárok voltak, ők a Rákos felé vezető utat állták el. Itt jöhettek esetleg Felcsík, Gyergyó felől segítők, vagy ebbe az irányba is lehetett volna menekülni. Gyergyóból és Felcsík fennebbi részéből kevesen tartózkodhattak Madéfalván, mert itt már december utolsó napjaiban befejezték az összeírást és a fegyverek kiosztását.
Balló István arról tudósít Heidendorfi és Losteiner után, hogy valamely csoportot a székely új határőrökből is alakítottak a Madéfalván összegyûltek megtámadásakor, ,,talán csak azért, hogy nézői legyenek a katonai hősiességnek?.
A Madéfalván tartózkodó székelyek mély álomba merültek, senki nem vette észre, hogy már éjjel 3 órától a falut nagyszámú katonaság vette körül.
Jeladást a támadásra az első ágyúszó jelentett. Az események leírói megjegyezték, hogy az első ágyúgolyó abba a lakásba csapódott, ahol a háromszékiek egyik vezére, Csorja ügyvéd lakott. A golyó egy szobán áthatolt, eltalálta a kemencét, és egy gyermekbölcsőt zúzott szét, majd a mellékszobában azon ágy alá fúródott, ahol az ügyvéd aludt. Heidendorf után tudhatjuk azt is, hogy Csorja ügyvéd az egymást követő ágyúlövést hallva kiáltotta: ,,az Istenért, mi ez??
Néhány perc múlva rémült kiáltásokkal rohanó emberekkel teltek meg az utcák, a lakosok vaktában menekültek házaikból. Senki nem gondolt ellenállásra, pedig fegyverük is lett volna a székelyeknek, hanem azt keresték, merre térhetnének ki a támadók elől, hogyan maradhatnának életben. Legelső gondolatuk az volt, hogy lakásaikat, szállásaikat elhagyva meneküljenek ki a faluból, de minden irányból fegyveres katonák támadtak rájuk. Szádeczky Lajos is szinte hihetetlennek tartotta azt a megállapítást, miszerint a nagy zûrzavarban Boros István még kegyelemkérő levelet írt volna. Inkább látva az erőteljes, gyors támadást, valóban egy messziről is látható pálcára fehér zászlót tûztek, azzal akarván tudtára adni a támadóknak, elsősorban a parancsnokoknak, hogy nem viszonozzák a támadást, megadják magukat, bármikor elfoghatják őket. De Boros Istvánt és társait puskalövésekkel fogadták, és a megadást jelzés közben vesztették életüket.
,,A rendes katonaság, ha ily védtelenül öl, gyilkol, oly súlyos bûnt követ el, mely a nemzetek törvényeivel homlokegyenest ellenkezik, s megbélyegzi bármely nyers katonát: ha akkor használja fegyverét, mikor lábhoz kellene tenni.? (?)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép