Család: A kommunikáció furcsaságai

2005. január 6., csütörtök, Archívum 2003–2007

Büszkén szokták hangoztatni tudományos és reklámmûsorokban egyaránt, hogy a XX. század, de még inkább a XXI. a kommunikáció százada. Igaz is, hisz mindenkinek ott lóg nyakában, ott lapul zsebében a mobiltelefon, és beszél, beszél, beszél. Legújabban már a hallókészülékhez hasonlatos mikrofon is a fülre van ,,szerelve?, hogy az illető egy percet se veszítsen a szóáradatból, mindig érzékelje a kommunikáció pulzusát.
Nem is olyan rég a lányok még színes, illatosított levélpapírra írtak gyöngybetûkkel a kedvesüknek, egy préselt virágot mellékelve soraikhoz. Az ifjak éjjelizenét adtak, virágcsokrot küldtek a szeretett nőnek, és itt minden virágnak megvolt a maga üzenete. Ez is kommunikáció volt.
Amit azonban valamikor csak két ember tudhatott, mert őrájuk tartozott - a többi legfennebb sejthette -, ma mindenki tudhatja, ha akarja, ha nem. A mögötted levő a szerelmi vallomását adagolja, a melletted levő üzleti ügyeit intézi, az előtted levő pedig éppen egy veszekedés zsákutcájából igyekszik kivergődni.
Sebaj, ezt így kell elfogadni, ez a haladás szelleme - bizonygatom magamnak, és már el is hiszem, amikor macskanyávogásra leszek figyelmes. Aztán gyereksírás következik, majd egy híres induló dallamfoszlánya? És mindez a telefonokból árad felénk. Ezt is megmagyarázom: van, akit a természeti hangok vonzanak, van, akit a gyereksírás bûvöl el, de van, akinek magas szintû a zenei igénye. Sokszínûség nemcsak levélpapírban és virágokban létezik. Miért ne legyünk természetesek, miért ne közöljük gondolatainkat, érzelmeinket nyíltan, hiszen mindig kardoskodunk a ,,nyílt társadalomért??
Egy dolog azonban mégsem fér a fejembe: mi történik, ha elveszik tőlünk kommunikációnk fő eszközét, a mobiltelefont? Hogyan szólalunk meg?
Eszembe jut egy jellegzetes jelenet egy amerikai filmből. A hősnő, aki csak ide a szomszédba, a másik kontinensre utazott az első repülővel, hirtelen a vadon közepén találja magát. Kétségbeesetten szaladgál és érdeklődik, hogy hol egy telefonfülke. Már beérné egy internetkávézóval is, de csak emberek akadnak útjába. És kínlódik, és keresgél a régebben agynak nevezett személyi számítógép memóriájában, de csak a huncut szemû kukac vagy a ravasz kisegér vigyorog vissza a képernyő sarkából. Mivel a benne levő, civilizációval táplált ,,észlény? mégsem tudja teljesen feledésbe taszítani a valamikori ,,ösztönlényt?, elmosolyodik. Ez a mosoly pedig mosolyt csal a bennszülött arcára is, és elkezdődik a nemzetközi mutogatás. Ettől kezdve már azonos hullámhosszon vannak, a belülről fakadó, mélyen emberi hang és érzés hullámhosszán.
Jártó Kocsis Edit
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép