Már nem is mertük hinni, hogy Európa még egyszer ámulni fog rajtunk. Bekövetkezett. Ha arra gondolunk, hogy e világon egyetlen ország vagyunk, melynek kormánya eszeveszetten gátat vet a nemzeti egység még ha papíron fogalmazott törekvésének is - mondom, ha erre gondolunk, a szégyen sötétíti el a magyar eget fölöttünk, s nem a fellegek.
És ugyanakkor arra is gondolnunk kell, hogy a nyamvadttá zsugorodott Szerbia-Montenegró mintha időzítette volna a döntést: december közepén, a szégyentelen népszavazásunk után megadta a világon bárhol élő szerbeknek és montenegróiaknak a kettős állampolgárságot? És a szavazati jogot. ?k nem félnek.
Se románnak, se szerbnek nincs, mit szemére vetnünk.
Tizenhárom esztendős korunkban tettünk szent esküvést Bordoson a barátommal, hogy nem fogunk román állampolgárként, hanem magyarként meghalni. ? meghalt, engem a szégyen öl meg Magyarországon. És ezzel a szégyenérzettel vettem a vándorbotot, hogy a szent ünnepeket otthon töltsem.
Kicsit remegett a kezem, amikor a román határőrnek átadtam az útlevelem: nem mertem a szemébe nézni. És ő bele sem nézett az iratba.
Most, utólag kaptam meg Kézdivásárhelyről Páll Zsolt levelét. Erőt is adhat, ha olvasom: ,,Tisztelt magyar testvéreim, kik éltek határokon innen, azaz Magyarországon kívül és határokon túl, a közelmúltban még anyaországnak nevezett területen. Tudomásul kellett vennünk, hogy a magyarság egy része újra ?győzelmet? aratott december 5-én. Lehet, a balliberális pártok és a kormány el is énekelte a győzelmi indulót, az Internacionálét. Övék az. De mi, határaikon kívül élő magyarok is nyertesek vagyunk, megtudtuk, ha egyáltalán kételkedtünk is: mit remélhetünk ettől a kormánytól és pártjaitól. Nyertesek vagyunk, mert emelt fővel tudunk szembenézni a magunk jövendőjével. Előttünk világos, hogy számunkra nem Világos fegyverletétele, hanem a Gábor Áron-i szó, a lészen ágyú! a hagyomány. Az anyanemzet mi vagyunk, mi, Magyarországon kívüli magyarok, mert a magyarság nélkülünk elvész, ha már el nem veszett. A riadozó magyarországiak megnyugtatására mondom: jöhetnek hozzánk, soha semmi bántódás itt nem éri őket??
Sepsiszentgyörgyi barátom, Vajda András mondta: üzenjük innen Gyurcsány Ferencnek, hogy mindenféle hivatalos funkcióval jöhet Erdélybe, kutya se ugatja meg. Ám magánemberként ne, mert félő, hogy itt erősen megpofozzák.
Kézdivásárhelyen huszonnégy órás rádiómûsort sugároznak, az ég tudja, miféle költségvetésből. Adják a cégek, magánemberek, adogatják a garast, de magyar rádiónak lenni kell Kézdin. Ha már magyarnak is lenni kell. Szőcs Géza fizika szakos tanár vezeti a rádiót. ? a kilencvenes évek elején Egerben tanított a tanárképző főiskolán, ott is doktorált, aztán visszatért Kézdire. Az utcán találkoztunk szilveszter napján, s mondta, gyere fel a stúdióba, ha itthon vagy. Ott asztalhoz ültetett, egyenes adásban készített interjút, majd megkérdezte, milyen dalt küldök a székelyeknek az ünnepen. Mondtam, hogy ha lehet, a régi székely himnuszt: Vándor fecske hazatalál, / édesanyja fészkére száll. Hazamegyünk, megsegít a / csíksomlyói Szûzmária.
Meghallhatta Jakabos Csaba mérnök, rohant a stúdióba: hát itthon vagy? Ó, erősen örvendünk. Egyet se törődjetek azzal a szavazással, még kevésbé a kormányotokkal. Ez a magyar nemzet, úgy, ahogy van, még kinövi azt a kormányt és a fejét.
Senki egy keserû szót nem vágott a fejemhez.
Brassóba hívtak író-olvasó találkozóra január 4-ére. Kicsit féltem, kicsoda jön el az ünnepi lázban-gőzben?! És megtelt a református templomkastély terme. Brassóban ma mindössze huszonnégyezer magyar él, de megépítették a román kormány által lerontott ősi templom helyébe a protestáns palotát. Kell.
Ott se faggattak. Egy férfi kért engedelmet, hogy felolvashassa írását a népszavazásról. Mondtam aztán, hogy nincs nem igaz szava. És ha megnyugtatás kell, hát legyen Tamási Áron szava: Aki embernek nem jó, az magyarnak is alkalmatlan.
Karácsony után pár nappal megálltam a szentgyörgyi piacon: egy asszony hajolt derékig a kukába, keresett valamit, hátha. És mellette ott hevert három karácsonyfa is. Arra gondoltam igen-igen fájó szívvel, vajon miféle ajándékok voltak a fák alatt, s vajon vitt-e az angyal ennek az asszonynak is valamit.
És arra is gondolnom kellett, hogy Budapesten ugyanígy kukázik a szegény ember. Miközben Gyurcsányék szívükre borított tenyér fölött éneklik az Internacionálét: Föl, föl, te éhes proletár?
Hát így könnyû, a sok milliárd forint hátországával!
És ami fontos: egységesülünk mi, magyarok a kukák körül. Ez is valami.
A befuccsolt népszavazás után - nagy marhaság volt egyáltalán megtartani! - hívtak Gödöllőről, Erdélyből, Pestről (sikerült élve kiköltöznöm Pestről vidékre), vigasztalni akartak azok, akiket én vigasztaltam az 1994-es, a 2002-es nemzeti csőd idején, nehogy elveszítsék a reményt. Most ők siettek, nyugtattak. És ezt is meg akartam köszönni Erdélynek, Erdélyben, a Székelyföldön. Sehol semmi gőg, düh, a magyar himnuszt és a magyar zászlót éltetik továbbra is. Mert az embernek és magyarnak egyaránt alkalmatlan népség nem rendítheti meg a nemzetet. Brassóban szóltunk az emberekhez Kaiser Lászlóval, és elmondtam többek között, hogy IV. Béla királyunknak is csak egy muhi tatárgyőzelem kellett ahhoz, hogy megtudja, mi is a többpártrendszer rákfenéje az országban.
Már nem félek semmitől, tán csak a magam halálától. Ezt a népet és a kirekesztett magyar milliókat nem lehet legyőzni, tudom.
Vízkereszt napján jöttem haza, cseppet sem nyavalyogva, hogy hát otthonról haza. Kolozsvár után tudtam elaludni, hogy aztán hozzam a vigaszt tőlük.
Czegő Zoltán
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.