A szeretet életünk lényeges tartozéka, mégis megpróbálunk átsiklani e téma fölött. Mindenapos tevékenységünk annyira lefoglal, hogy csak karácsonykor vagy egy hozzánk közel álló személy eltávozásakor vesszük komolyan a helyét életünkben.
A teológiai, pszichológiai és egyéb meghatározásokkal szemben én a népi bölcsességet részesítem előnyben, amikor a szeretet lényegét kell megnevezni. A népmese királylánya így válaszol apja kérdésére: ,,Úgy szeretlek, mint a sót az ételben.? Azaz a szeretet az élet sava-borsa, enélkül az életünk ,,íztelen?.
Vajon mennyi szükséges ebből a ,,fûszerből?, hogy életünk tartalmas legyen?
A kisgyermek, a csecsemő igényel a legtöbb szeretetet - mondjuk. Ez a szeretet gesztusok, simogatások, törődés formájában nyilvánul meg. Ahogy telnek az évek, egyre önállóbbak leszünk, de ugyanúgy szomjazzuk a szeretetet, csakhogy ezt most más formában tudjuk elfogadni, kimutatni, továbbadni.
Egy kamasz ritkán rajong az anyai simogatásért a nyilvánosság előtt, de alapjában véve örül neki. Mi is hiába várunk tőle régi, megszokott kedves gesztusokat, mert egy barátságos dörmögést vagy hátlapogatást, élcelődést kapunk inkább. Még keresi a kifejezési módokat, de ugyanúgy szeret. Persze, ebből a szeretetből most már a családtagok mellett a barátok is részesülnek, azaz a ,,nagycsalád?.
A mi szeretetünk is átlényegül. Ha túladagolva szeretjük őket, és úgy próbáljuk irányítani életüket, mint kiskorukban, fellázadnak, tehernek érzik szeretetünket. Ha magukra hagyjuk őket minden problémájukkal és döntésükkel, elbizonytalanodnak, hiányzik a törődésünk. Nemrég az egyik fiatal ezt így fogalmazta meg: ,,Nekem mindenem megvan, csak nincs, akitől megkérdeznem, hogy jól csinálom-e, amibe belevágtam.?
Mennyi kell a sóból az ételbe? Sem túl sok, sem túl kevés. Ez a helyzet a szeretettel is. Míg a túl kevés törődés bizonytalanná tesz, a túl sok iszapként tapad ránk és lehúz, elszívja kezdeményezőkészségünket.
A probléma mindig az, hogy nehéz megállapítani, mennyi az elég. Inkább csak a túl keveset és a túl sokat érzékeljük. Egy kis beleérzéssel azonban képesek lehetünk egyensúlyban tartani szeretetünk mérlegét.
Bár főleg a fiatalokkal kapcsolatban fogalmazunk meg érzelmi és viselkedésbeli problémákat, oda kellene figyelnünk az idősebbekre is. A feléjük irányuló szeretetünk leginkább az odafigyelésben és a türelemben nyilvánulhat meg. Ha odafigyelünk apró dolgaikra, melyek fontosak számukra, meghallgatjuk régi emlékeiket, ez a törődés felvillanyozza őket.
Ha elgondolkodunk az összefüggéseken, könnyen megérthetjük, hogy a felénk sugárzó szeretet új energiákat szabadít fel bennünk, továbbadva pedig - megsokoszorozódik. A szeretet szeretetet szül, mondhatnánk egyszerûbben.
Éppen így igaz a tétel fordítottja is: a szeretet nélküli környezet rideg lelkû, szeretetadásra képtelen egyéneket indít az életbe. Ezek az emberek nem tanulták meg, nem tudták elsajátítani a szeretet kinyilvánításának módját, pedig ők is igénylik ugyanezt. A helyzet ellentmondásossága sok szenvedéshez, lelki sérüléshez vezethet.
Ha más nem szeret minket, vajon képesek vagyunk önmagunkat szeretni, elfogadni? Az önmagát gyûlölő egyén képes-e szeretetadásra??
Ez egy bûvös kör tehát, amelynek mindenki részese, ha akarja, ha nem.
Jártó Kocsis Edit
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.