Kultúra: A játék a boldogság gyermekkora

2005. január 22., szombat, Archívum 2003–2007

Megérintett egy gesztus. Ismerősöm egy éhségtől elgyengült asszonynak adott egy darab csokoládét. Az pedig azt hitte, senki sem látja. Gyorsan zsebre tette. Négy unoka várta otthon.
Miközben újságokban arról zajlik a vita, hogy kit szólítson meg a színház, tömeget vagy kiválasztottak szûk csoportját, szórakoztasson vagy kísérletezve teremtsen értéket, állandóan az asszony gesztusát látom. Aztán áttûnik a kép, más mozdulatokat próbálok elképzelni?
Milyen lehetett Kudelász Ildikónak a gesztusa, amikor a kolozsvári kényelemnek örökre hátat fordítva búcsúzott az édesanyjától, hogy a színházalapítás gyönyörû kalandját vállalja egy pici, székely kisvárosban, Sepsiszentgyörgyön, a múlt század közepén?? Vagy a sziporkázó humorú komédiásé, Király Jóskáé, amikor vásári bódéba csalogatta be a bámészkodókat, hogy aztán kézen fogva a mit sem sejtő atyafit, bevezesse a színházba?? Vagy a csupa szív Darvas Dezsőé, az örök bohém Berkó Gyurié, a mindenki gondját felvállaló Fekete Gyuláé, amikor ,,médiák és szponzorok? híján színházi híreket, színlapokat festettek a járdára éjjel? Gondoltak ők arra, hogy kinek? miért? (Meg lehetne kérdezni Kudelász Ildikót, itt él közöttünk.) Az emberek hittek nekik, megérezték, hogy értük történik a csodateremtés. A színház megtelt, és megszületett az első, országos figyelmet keltő előadás, a Remény. Azok számára, akik nem tudják: a sepsiszentgyörgyi színház nem kabarészínház volt. Bukások, apró előrelépések, kudarcok és újrakezdések, sok lemondás és alázattal megélt küzdelmes évek eredményeként született a Csongor és Tünde, A centercsatár hajnalban hal meg, a Dupla vagy semmi, A tizenkét dühös ember, Megbombáztuk New-Havent, Kis pokol, Parancsra tettem, Tamási, Shakespeare, mese, történelmi sorozat, a Gábor Áron, a Wesselényi...
Azt sem tudja már senki, hogy Németh László, Illyés Gyula egy-egy bemutatott darabjáért hány, politikai elvárásoknak megfelelő fércmûvet kellett színpadra vinni. Balogh András rendező elmondhatná, hogyan született azokból a szövegekből emberi hang, és nemegyszer siker. Kabarét is játsztunk, keresett a színház sok pénzt, de azt senki nem tudja, hogy abból készült egy Hamletnek, egy Gábor Áronnak, egy Csalóka szivárványnak s egy Wesselényinek a díszlete?
Ismét ,,látok? egy gesztust: a lekicsinylő legyintést. A lekicsinylő legyintést, amely olyan igazságtalan és kegyetlen, mint az a legyintés, amellyel ,,leírják? gyakran mindazt, ami a ?89-es fordulat után a színházban lezajlott. Egy agyonhajszolt és kivérzett, de hitét, játékkedvét mentő-védő együttes találkozott egy szerzetesi kitartással, önfegyelemmel, szenvedélyes kísérletező kedvvel megáldott - Gyergyószentmiklósról érkező - fiatal csapattal, amellyel minden ellenkező jóslat ellenére, szinte magától értetődő természetességgel találta meg a közös hangot. E sorok írója, a Kazimir és Karoline valamikori bohóca máig őrzi az első közös játék örömét. Következtek a bukás kockázatát egyre gyakrabban vállaló mûvészi kísérletek (igaz, gyökeresen megváltozott lehetőségek között!), amelyek elvezettek a nemzetközi elismerésig. Erre is lehet legyinteni. A mi nemzedékünk, a közönségét harminc, negyven, ötven éve szolgáló komédiások nemzedéke nem legyint, nem legyinthet (!) semmire, ami az elmúlt ötvenhat évben MEGTÖRTÉNT. Talán azért tapsolt állva a fordulat utáni első vendégjátékon Veszprém közönsége, mert az értelmes játékba vetett hitét ott őrizte meg a maradék társulat, ahová a sors állította. Ennek a nemzedéknek a nagy része nyugdíjba vonult, véleménye már ,,csak? magánvélemény. Az én magánhitvallásom: tisztelni és ápolni azoknak az elődöknek az emlékét, akiktől egy életre megtanultuk, hogy csodaváró emberek nemcsak Sepsiszentgyörgyön, Budapesten vagy Csíkszeredában, hanem Kommandón és Varságon is élnek. Amikor a Teremtő meghívott hivatásunk teljesítésére, nem hatalmazott fel arra, hogy az örömteremtésben és örömosztásban személyválogatók legyünk. Erkölcsi kötelességünk eszközeinket naponta megújítani, gondolkodásunkat, közérzetünket frissen tartani, ha elvárjuk, hogy még használjanak. De ha éppen nincs szükség ránk, nem siránkozunk, hanem embertől emberig, öregotthonban, templomban, iskolában vagy utcán visszük magunkkal költők, írók üzenetét. És ami a legfontosabb: irigység nélkül, szeretettel és bizalommal figyelünk az egyre nagyobb számban hozzánk szerződő tehetséges, fiatal pályatársakra.
Tisztelt néző! A kabarét én is szeretem. Mûveltem is sokszor ezt az ősi, máig élő, emberi gyarlóságainkat nem kímélő, lelkünket nyomasztó terhektől szabadító, gyógyító mûfajt, amelynek születésénél költők bábáskodtak. Mûveltem, gyakran összetévesztve az igénytelen szórakoztatással. Kabarét vagy nagyon jól, vagy sehogy se játsszon felelős színház. De kedves néző! Sose legyen bûntudata, ha lelke mélyén igényli a kabaré derûs világát. A nevetésre való igény Isten szeretetének záloga. De nem lehet bûntudata annak a színháznak sem, amely önt egyenlő játszótársnak tekinti, és meghívja a titkok felfedezésének nem mindig kényelmes és kihívásoktól sem mentes, kalandos útjára.
Gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter nyilatkozta a Trianon utáni években: a kultuszminiszter egyben honvédelmi miniszter is. A megcsonkított országot és nemzetet a mûvelődésben teremtett értékekkel kell védeni.
Mit érezne az ember, ha egy szép napon a színház helyén, ahonnan sok ezer ember távozott úgy a játék után, hogy újra felfedezte a másikban a társat - egy autóalkatrészeket forgalmazó üzletház állna?
?Tudom, a csoda ritkán születik meg. Egy nagy színész vallotta, hogy ,,olyankor eljön az Isten?.
A bukfencet hányó, hangoskodó komédiásban egy szorongó gyermek bujkál, Benned, tisztelt Néző, ki a színházban menedéket keresel, egy játszani elfelejtett, örök gyermek. Egymásba kapaszkodva, egymással játszva? eljön az Isten. Ilyenkor mintha nyári zápor mosná át a lelkünket. Ilyenkor csodálkozunk rá újra a világra, és ilyenkor fedezzük fel egy gyenge asszony zavart gesztusában is ott bujkáló örök titkokat.
László Károly
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép