Egy nyári emlék kísért szüntelenül, nem akartam írni róla, túlságosan mély, személyes és megrendítő volt az az élmény, mit 2004 augusztusának végén az Úz völgyében átéltem. A honvédő harcok ötvenedik évfordulóján, az elesett magyar honvédek emléke előtt tisztelgő megrendítő gyülekezésen.
Engem dr. Szőts Dániel hívott meg, mondanék néhány szót a félszázados évfordulón a katonatemetőben rendezett, önmagunk sorsát vallató, emlékező találkozón, hol egyaránt jelen voltak csíki és háromszéki székelyek, anyaországi vendégek, kik közül nem is kevesen ugyancsak gyászoló-emlékező leszármazottakként. Ez a kánikulai gyülekezés, ez a szellemidézés, történelem- és sorsfaggatás annyira megrendítőre sikeredett, annyira torokfojtogató és szívekbe markoló volt, hogy nem is akartam a későbbiekben szólni róla. Gondoltam, elteszem a legmagánosabb emlékeim közé, melyre úgy érdemes emlékezni, úgy érdemes maradék életkedvet meríteni belőle, hogy nem is kell kibeszélni.
Lehet, hogy így lett volna jó.
Kedves barátom, karpaszományos szakaszvezető, Tábornok Uram, Térparancsnok Úr! Kedves Szőts Dániel doktor uram, megszegem magamnak tett fogadalmamat, s mégis elmondok egyet és mást az akkori, gyönyörû augusztusi gyülekezésen fogant gondolataimból, próbálok halkan hangot adni érzéseimnek. Köszönöm, hogy meghívtál, odahívtál, azt is köszönöm, hogy szóra késztettél, bár már másnap tudtam, hogy a gyülekezet vaj? keveset hallott abból, amit ott elmondtam. Lehet, nem is nagy baj ez, hiszen a százával gyülekezők számára, abban a furcsa és füllesztő augusztusi kánikulában valószínûleg nem a szavak voltak a fontosak, hanem az együttlét bizonyossága, az egymáséba villantott tekintetek. A székelyeké - sok-sok idős ember és sok-sok emlékező fiatal volt ott - és az anyaországból érkezett kedves vendégeinké.
Minden, az idő múltán, nagyon felértékelődött a lelkemben, s azért szánnám rá magam, hogy az Úz-völgyi szemicentenáriumra hirtelenjében - azóta kissé kiigazított - versemet mégis közreadjam. Bár nem ez volt a szándékom. De az élet, a körülmények és az Idők is változnak.
Kiváló tisztelettel: Magyari Lajos
Úz-völgyi rekviem
A 80 éves dr. Szőts Dánielnek
és bajtársainak,
megilletődött tisztelettel
Így, visszarévedőn, már én is látom őket,
s látom foszló arcuk mögött a temetőket,
a sírokon túl immár látom arcukat,
mint vívják iszonyú, keserû harcukat,
védik a hont, a megvédhetetlent,
a sorsot kihívva, a kérlelhetetlent,
esve golyótól, repesztől találtan,
Jézus-magasban az iszonyú halálban,
fölmagasztaltan a póri, bárgyú egyszeriségből,
kik nem kérdezték, miért és mi végből,
áldott életükért nem kértek soha bért,
a földért adták a drága, drága vért?
Fut a patak, áthabzik idegenbe,
fehér sziklák közt bíboran tajtékzik a kedve,
mintha csurgatnák, máig, feltépett ereik
az eleink, az eleink?
?k hallgatnak, hallgatni illik katonasírnak,
halott katonának,
kit még siratnak, talán visszasírnak,
de visszahozni már nem és nem lehet,
ha szikrát is vet az emlékezet.
Ha sírjaik fölött most mégis muszáj
újra szólni,
antik szavakkal illik háláink leróni:
,,Dulce et decorum est Pro Patria mori.?
(Magyari Lajos)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.