Kultúra: Új bemutató előtt a Tamási Áron Színház

2005. január 29., szombat, Archívum 2003–2007

A másság dibolizálása ellen
Interjú Mihai M?niu?iu rendezővel
Négyszeres UNITER-díjas rendező, akinek előadásait Szöultól Londonig világszerte nagy sikerrel játsszák, novellák, esszék, színházelméleti és színészpedagógiai kötetek szerzője, egyetemi tanár, a román színház egyik legkiemelkedőbb rendezőegyénisége, Mihai M?niu?iu Sepsiszentgyörgyön Euripidész Médeia címû színmûvét rendezi.
nHogyan kerül Mihai M?niu­?iu Sepsiszentgyörgyre, hogyan jött létre az együttmûködés ön és egy olyan színház között, mely vidékisége mellett ráadásul olyan nyelven is játszik, mely az ön számára nem ismert?
- Nem hiszem, hogy bármilyen különbség lenne vidéki és fővárosi színházak között, különbséget csak szakmai szempontból, színvonalas és szakmaiatlan színház között látok. Sepsiszentgyörgyön kiváló társulatot találtam. Úgy érzem, olyan helyre kerültem, ahol lehetőség van arra, hogy a vidék színházi szempontból centrummá váljék. Hiszek a vidéki színházban - pontosabban színházi vidékek létezésében hiszek. Egy olyan helységet, ahol a színház munkája nyomán érték jön létre, színházi vidékként határozhatunk meg, s így beszélhetünk a színházmûvészet szempontjából fontos vidékekről: Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Nagyvárad, Szeben (és néha Bukarest is) olyan értékes színházi vidékek, melyek számomra nagy vonzerőt jelentenek.
Ami a nyelvet illeti, a kihívás így még nagyobb, mert számomra új helyzet jön létre ezáltal. Színházi szempontból egyetlen nyelv, a színházi mesterség nyelvének létezésében hiszek, ahol ezt a nyelvet magas színvonalon mûvelik, ott szükségszerûen jó színháznak is kell születnie.
n Miért választotta Euripidész Médeiáját sepsiszentgyörgyi rendezéséhez? Mi az, ami miatt a mítoszt, Médeia történetét érdemes a mai közönségnek újramesélni?
- Euripidész Médeiája az én olvasatomban az idegenség története. Példázat az idegen diabolizá­lásáról, a másik ember és a másság diabolizálásáról, vagyis egy olyan világról, melyben a másik, a tőlünk különböző embert ellenségként, veszélyforrásként éljük meg.
A darab egy olyan világot tár elénk, amelyből a szeretet és a bizalom eltûnt - nemcsak a mai Romániát jellemzi ez, hanem minden országot. Mai valóságunk fájdalmas tapasztalata ez: a másik ember fokozatosan ellenséggé válik, s a tőlünk különböző embert veszélyesként, ellenségként fogjuk fel. Az a világ azonban olyan világ, mely a másságot ellenségességnek éli meg, olyan világ, mely önmagát számolja fel, hiszen egyetlen túlélési lehetőségünk az egymás mellett élés és a szeretet.
Médeia számomra az abszolút idegenség megtestesítője, az idegen, akit mássága miatt diabolizál az a közösség, melyben bolyongásai során egy időre menedéket talál. A másság problémája által a darab nagyon is kortársi felhangokat kap.
n Sok ógörög darabot rendez, az elmúlt évadokban több Aiszkhülosz-, Szophoklész- és Euripidész-rendezését mutatták be. Mi az, ami miatt ezekhez a szövegekhez vonzódik?
- Tömörségük és az, hogy lényegbevágó problémákat vetnek fel sarkított, egyszerû formában, s ez a szemlélet nagyon közel áll ahhoz, ahogyan én a színházról gondolkodom, s ahogy színházat csinálok.
n Milyennek élte meg a találkozást a sepsiszentgyörgyi magyar társulattal?
- Nagyszerû volt ezzel a társulattal találkozni. Nagyon nagy szakmai tudással bíró, felkészült és jól összeszokott társulatot találtam itt, olyan tettre kész és a színház iránt elkötelezett embereket, akik miatt nagyon könnyen sikerült túltennem magam a nyelvi különbségek okozta kommunikációs problémákon.
n Ebben a próbafolyamatban állandó és fontos munkatársa volt Vava ?tef?nescu koreográfus. Miért fontos a rendező számára a koreográfussal való szoros együttmûködés?
- Az utóbbi időben itthon, de a világon mindenütt, hihetetlen mértékben felgyorsult a színházi munka ritmusa. A régi, négy-öt hónapos próbaidőszakokhoz képest ez egy merőben új munkaritmust jelent, s a rendezőnek nagyon jól mûködő csapatra van szüksége ahhoz, hogy ki tudja bírni a próbaidőszak egy-másfél hónapos felfokozott tempóját. A Tamási Áron Színházhoz már jól bejáratott csapattal érkeztem, olyan emberekkel, akikkel már több alkalommal is dolgoztam együtt, eredményesen. Számomra a csapat, az alkotóközösség a fontos, azért dolgozom együtt már többedszerre Cristian Rusu díszlettervezővel, Iuliana Vîlsan jelmeztervezővel, a Médeia az ötödik vagy a hatodik közös munkánk. Vava ?tef?nescu koreográfussal tulajdonképpen kiegészítjük egymást, hiszen ő az, aki a legpontosabban érti és érzi azt a színpadi struktúrát, amiben én gondolkodom, s így alkotói energiáim gyakorlatilag megkettőződnek, ami ebben a szûkre szabott munkafolyamatban elmondhatatlanul fontos.
A legnagyobb nyereségnek azt tartom, hogy sikerült erre az időszakra egyetlen csapatot, egy egyszeri alkotóközösséget lét­rehozni munkatársaimmal és a színház színészeivel. A bemutató napjához közeledve elmond­hatom, hogy jelenleg már nem két vagy három csapat dolgozik az előadás létrehozásán, hanem egyetlenegy.

Bicskei Zsuzsanna (Mûvészbejáró)
Zárkózott, csendes jelenség. Behúzott sapkája, sálja mögül mintha páncélból fürkészne kifelé, ahogy az utcán jár - próbára megy, vagy onnan jön épp -, Médeiát játssza a színház készülő be­mutatójában.
Színpadon, játék közben szinte kislányos, könnyed mozdulatai, apró léptei, surranó mozgása valami alig-érinthető törékenységet sugároz. Ezt a törékenységet, a légies kisugárzást viszont erős körvonalakkal rajzolja át az arc, a szem és a kéz szikársága, inas, konok ereje. Erőt és törékenységet sugároz egyazon időben. Lehetséges ez?
Bicskei Zsuzsannát egy kései órában faggattuk, vagyis inkább csak hallgattuk lenyûgözve, mint olyan embert, aki hosszú út kalandjairól szól. Egy életút története ez, ami Sepsiszentgyörgyről Újvidéken, Szabadkán, Wuppertalon és Hamburgon át első színházához újra visszahozta őt.
- Végül is neked kell mesélni... Merre jártál, honnan érkezel?
- Marosvásárhelyen végeztem 1976-ban, és abban az évben ősztől Sepsiszentgyörgyön kezdtem az évadot. A Csongor és Tündét próbálta Völgyesi András Bálint Péterrel és Dálnoki Zsókával; statisztáltam - tündérkét játszottam benne, majd Tünde szerepét vettem át. Az előadással sikeres turnénk volt az akkori Jugosz­láviában, Zomborban játszottunk. Akkor már egy vajdasági magyar színész felesége voltam, a Bicskei Istváné, és megvolt már a nagyobbik kislányunk, Flóra is. Azt az évadot itt dolgoztam végig, egy Tamási-ősbemutatóban játszottam, amit Tompa Miklós rendezett (Hegyi patak).
Sokan nem élnek, sajnos, abból a társulatból, akik akkoriban játszottak. Nagyon jó volt Tompa Miklóssal dolgozni, akkoriban nagyon sokat játszottunk.
Az évad végén, ?77 augusztusában mentünk el Szabadkára. Férjem ottani ösztöndíjasként végezte el Marosvásárhelyen a főiskolát, mindketten Lohinszky Loránd évfolyamán végeztünk. Szabadkán, aztán Újvidéken dolgoztunk, majd újra Szabadkán. Csodálatos időszak volt. Akkoriban az itteniekhez képest nagyon jó viszonyok voltak Jugoszláviában: sok itteni rendező valósíthatta meg ott az elképzeléseit. Harag György Csehov-trilógiája, a két előadás, amiben játszhattam (a Cseresznyéskert és Ványa bácsi), életem legnagyobb színházi élménye volt. Olyan iskola volt, amiből - nyugodtan mondhatom - mind a mai napig élek. Harag olyan dolgokat tudott kihozni a színészeiből, amiről nekik addig fogalmuk sem volt.
Az újvidéki színházban nagyon szerény körülmények között dolgoztunk, de olyan előadások jöttek létre, amiket a mai napig egyediként, megismételhetetlenként emlegetnek. Az a kis közösség és az a munkastílus, a körülmények meghatározóak voltak számomra, azok a tapasztalatok egy életre szóltak.
A ?85-86-os évadban Szabadkán dolgoztunk, egy olyan színházban, ahol néhány nagyon híres előadás jött létre, mint a Madách-kommentárok. A BITEF*-fesztiválon, mert­hogy a darabot nem lehetett oda elvinni, buszokkal hozták át a fesztivál közönségét Belgrádból Szabadkára, és úgy nézték végig az előadást.
Újvidéken volt egy szólóestem Weöres Psychéjéből. Az előadás létrejöttében nagyon sokat segített Harag György is, bár ebben a mûfajban első mentorom Illyés Kinga volt, az ő támogatásával kezdtem el szólóesteket készíteni. Még az ittlétemkor (Sepsiszentgyörgyön) volt egy néger népköltésekből össze­állított, Kígyóölő címû szólóestem, amit Szabadkán egy évadon át játszottam. Utána, a szabadkai időszakomban készítettem egy új szólóestet Pilinszky János írásaiból. Szabadkán mutattam be, Budapesten és itthon is játszottam. Richard Bach Jonathan Livingstone, a sirály címû novellájából készítettem a következő mûsort. Vrabel János népzenekara játszott benne.
Ezt követően kaptam egy meghívást a brémai táncszínháztól, tanulmányútra. Német­országban sikerült eljutnom Wup­­per­talba, Pina Bausch táncszínházába. Egy nagyon érdekes kísérletező periódus következett az életemben: különböző koreográfiákat állítottam össze, és folyton gyakoroltam, bár átütő, lényegi dolog nem jött össze. Talán az Emily Dickinson-estem Keith Jarrett zenéjére...
A ?90-es évek elején hazajöttem. Itthon éltem, közben felutaztam Pestre, előadásokat néztem, tartottam. Az elmúlt évek veszteségei, az újvidéki kollégák, Hunyadi Laci, Illyés Kinga, édesanyám elvesztése belelökött a dolgok sûrûjébe. Akkor készült el két és fél hónap alatt az Asszonytánc, 50 perces egyéni táncelőadásom, amit a sepsiszentgyörgyiek is láthattak. Idén Pesten fogom játszani újra, s szerepet kaptam a Közép-Európa Táncszínháznál. Ezek a jövőbeli tervek.
Amit még el szeretnék mondani, hogy heroikus és nagyon lényeges az, ami ebben a színházban történik. Az energia, a lélek, ami árad belőle, ami történik, és ahogyan történik, az végtelenül fontos, és én úgy szeretném, ha elérnénk azt, hogy ezt elismerjék, és pozitívan, nyitottan álljanak hozzá. Ami itt folyik, az sokban hasonlít arra, amit mi megéltünk Újvidéken, mikor egymás után nyertük a fesztiválokat, és sokszor három hónapra nem kaptunk fizetést. De a színháznak azóta is neve van.
- Találkozásod a Médeiával?
- Mikor elolvastam a mítoszt, meg­ijedtem a történet emberi mélységeitől. Megfogott a rendező elképzelése a da­rabról, ám ugyanakkor féltem is, hogy bele tudok-e illeszkedni abba a széles skálába, amit ő felkínált. Tengernyi borzalmat rejt a történet: ami történik, szörnyûség. Ám az életben is rengeteg hasonló eset van: ahol ellenség­ként áll szemben két olyan ember, aki korábban mindent együtt vállalt föl, és csodálatos dolgokat tudott megtenni. Hány meg hány esetben lesz egy ilyen kap­csolatból torzsalkodások sorozata, ordító veszekedés a gyerekek felett... Azt sze­retném, a mitológiai borzalmakon túl az emberi tartalmakat, Médeia emberi motivációit közvetíteni tudjam a kö­zönségnek. Nem könnyû ezt szavakba önteni, mert mindez túlmutat a civilizált európai ember gondolatvilágán. Nehéz feladat szá­munkra, hogy az előadásban nagyon rövid idő alatt nagyon messzi területekre juttassuk el a nézőt: hogy velünk együtt ő is megjárja a pokolba és az onnan visszavezető utat.
Az interjúkat készítették:
Prezsmer Boglárka és Czegő Csongor
* Belgrádi Nemzetközi Színházi Fesztivál. Az 1970-es, ?80-as években Közép-Európa legjelentősebb színházi fesztiválja; az egyetlen olyan színházi fórum a szocialista tömb országaiban, ahol kelet- és nyugat-európai elő­adások, társulatok és alkotók szabadon találkozhattak.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-01-29: Archívum 2003–2007 - :

Köszönetnyilvánítás