Család: Szerepcsere

2005. február 3., csütörtök, Archívum 2003–2007

Farsang idején álarcot öltünk, átváltozunk valakivé, valamivé, és elfelejtjük e rövid időre hétköznapi önmagunkat. Ez az átváltozás magával hozza a megszokott, jól beidegződött gesztusok, önként vállalt szerepünk biztonságának elvesztését. Ha nem tudunk megválni régi énünktől, bár a külső álarc tökéletes, az összhatás nem hiteles, diszharmonikus.
A családi életnek is megvan a maga szereposztása, melyben mindenki tudja a maga helyét, betanulja vagy betanulta a rá háruló szerepkört. Senki sem születik szülői adottságokkal, hanem a saját szüleitől, nagyszüleitől veszi át észrevétlen ezt a modellt, és próbálja átültetni a saját családjába is. Az apa az, aki a munka nehezét végzi, óvja és felügyeli családját. Az anya gondoskodik a táplálkozásról, rendről, és ő irányítja az otthoni tevékenységeket. A gyerek feladata megérteni, elfogadni a döntéseket, aztán megtanulni önállóan dönteni és cselekedni.
Ez az a hagyományos, harmonikusnak tekinthető modell, mely a gyermek életét elindítja egy jól kitaposott ösvényen. Napjainkban egyre gyakoribb, hogy a szerepek halmozódnak - az anya egyben apa is, vagy fordítva -, néha pedig felcserélődnek.
Egy húsz év körüli fiatalembert hallgatok, aki megosztja velem ,,családi titkait?.
Évek óta ő neveli kisebb testvéreit, beosztja a pénzt, bevásárol, főz, intézi a család ügyes-bajos dolgait. Emellett dolgozik, versenyszinten sportol, és a maradék időben tanul. Teszi mindezt önzetlen természetességgel, önsajnálat nélkül. A szülők már beszámíthatatlanok mind az anyagiak, mind az erkölcsiek szempontjából, mert szenvedélybetegek. A fiú nem vádol, szinte együtt érzően beszél szülei életéről. Mint sokan mások, ők is egy kis faluból kerültek a városi forgatagba. Sosem tudták otthonosan érezni magukat ebben a számukra idegen világban. Életüket a kisközösségre jellemző párválasztási szokás kötötte össze, és később sem alakult ki közöttük mély érzelmi kapocs. A nagyszülők, a rokonok is távol maradtak, így a gyerekek előtt nem állt a jól kitaposott ,,ösvény?.
Ez a fiatal ebben a helyzetben átvette az apa és az anya szerepét, gyerekei közé sorolta szüleit is. Úgy gondolta, érezte, hogy a család az a kis ,,vár?, amit meg kell védeni, amit újra kell és újra érdemes építeni, ha falai omladozni kezdenek. A családnak nemcsak a látszatát, a lényegét is megőrizte.
Jártó Kocsis Edit
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép