Benépesül a Kézdiszentlélek fölötti Perkő
Ma, augusztus 20-án este 11.10-kor a perkői búcsú éjjelén az egek felé lobban az a jelzőtűz, az a lármafajelzés, amely Székelyföld e szegeletének lakói felé címzett égi-földi üzenet, hogy: együvé tartozunk, bárhol is éltek Háromszéken, tűzjelzéssel üzenjetek vissza, mint ahogyan ezt eleink tették ezernél is több esztendőn át, hirdessétek legnagyobb győzelmünket, azt, hogy vagyunk, akik voltunk és leszünk, akik vagyunk.
Ez alkalomból a Kovászna Megyei Tanács levélben fordult a településvezetőkhöz:
,,Háromszéken is méltó módon óhajtunk ünnepelni, folytatva a korábbi évek hagyományát, hogy őrtüzek gyúltak szerte a megyében, a sötét estében fénnyel jelölve az utat, melyet nehéz időkben is be kell járnunk. Idén is sor kerül őrtűzgyújtásra, az ezeréves Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye ünnepségsorozatához csatlakozva ezáltal. Idén az őrtűzgyújtás Kézdiszentlélekről indul, ahol az egyházi főrendezvény természetesen a perkői búcsú lesz a maga szokásos pompájával. A ma este 22 órakor kezdődő tűzijátékot követően lobban fel a lármafa tüze. Ez ad jelet további őrtűzgyújtásokra a különböző látóhegyeken szerte a megyében. Kérjük, az őrtüzeket 22.10 és 23.00 óra között gyújtsák meg.
Akinek erre módja és alkalma van, sétáljon fel a perkői láng fényének megtekintésére a Maksa—Eresztevény fölötti Óriáspince-tetőre, hogy onnan köszönjön vissza a Perkőnek, küldjön üzenetet a Háromszéki lapos lapály lármafatetőinek mágikus lángjaira, és révüljön mélységes meditációba azoknak a gondolatoknak a mentén, amelyekkel földink, néhai csernátoni Cseh Tibor Brazília, Észak-Amerika magyar cserkészmozgalmának alapító lelkeként annyi ezer kilométeren át üzent haza és a nagyvilágba szétszóródott magyaroknak:
A tábortűz bennünk szunnyad, amíg élünk. A jó tábortűz felejthetetlen, kozmikus élmény. Megáll az idő — a külvilág elsüllyed körülöttünk. A fény körén túl: sötétség, suhogó fák, zűrzavaros hétköznap... A fényen innen a tűz, a láng, a fa, az ember lelkéből születő nóta, ballada, mese, tánc, tréfa, versek, szilaj csatakiáltások; az élők és ősök hangja, a mai fiatal vidámsága és évezredes bölcsesség, álom és valóság misztériuma... A táborvezető nem generális, vezénylő őrmester, nem tanító, nem rendező filmdirektor, nem karmester és nem kóbor énekes. Mégis mindezekből kell lennie benne valaminek. A tábortűzvezető varázsló, ezer évet egy perccé zsugorít, intésére megelevenednek a tündérek. Segítségével hegyeket-völgyeket repülünk át, mint valami mesebeli szőnyegen, s közben el sem mozdulunk takarónkról... Lélek, lélek kívántatik... — tolmácsolja a költő az örök tábortűzi élményt... Ültesd egymás mellé Petőfit és a Sao Pauló-i névtelen magyart, Rákóczit és a sydney-i kiscserkészt... és a tábortűz fényénél meg fogják ismerni egymást…"
Ma este fogjuk meg egymás kezét szakrális helyeinken, a Perkőn, az Óriáspince-tetőn, mindenhol, ahol fellobban a mágikus láng.
