Harmadikos fiam erkölcstanból hozott haza jelest. Na, mondom, hadd látom, mi fán terem az elemistáknak e tárgyból készült tankönyv. A tananyag beosztását érdekesnek találom, az egyes fejezetek - Ki vagyok én? Ki vagy te? Személyek vagyunk, Különbözőek vagyunk, Konfliktusok nélkül, Egészségünk stb. - nekem, aki más rendszerben nőttem fel, azt juttatják eszembe, hogy az új világ lelki megalapozását nyilván idejében kell elkezdeni. A tanítás módjáról csak remélni merem, hogy leköti a gyerekeket, s hogy az enyémhez hasonlóan mások is szívesen veszik kezükbe a könyvet, illetve hogy az erkölcs sem mint szó, sem mint fogalom nem válik ellenszenvessé előttük.
Beleolvasok Az önbizalom és hiánya címû fejezetbe, hasonlóképpen fontos lehet a tiszteletnek, a jóságnak és rosszaságnak szentelt kis lecke, de szemem végül a bátorságnak, félelemnek és gyávaságnak szentelt pár soron akad meg, illetve nem is ezen, hanem az illusztrációként odabiggyesztett arcképen. Az bizony a Decebalé, a dák királyé, a kép ismerősként köszön vissza, az ötvenes és hatvanas években sûrûn nézegethettem tankönyveimben, később még sûrûbben - és nem csak ott.
Elolvasom a szöveget a király minden kétséget kizáró hősiességéről, melynek országa Róma-ellenes harcában adta tanújelét, majd arra gondolok, a tankönyvírókat alighanem magukat is olyan könyvekből oktatták, melyekből engem.
Ez lenne első észrevételem. Mely tehát a történelemszemléletnek szól, az Európa felé haladó ország iskolája által sugallt nemzeti érzés tartalmának: dicső dák honvédelem kontra zsarnoki Róma?
Második észrevételem a szerencsétlen sorsú királyról szól: mit keres az én harmadikos fiam tananyagában egymagában, miért nincs mellette Toldi Miklós például, hogy a mesénél maradjunk (ragyogó részlet választható Aranyból az illusztrálására), vagy egy törökverő hős, esetleg egy nála is találóbb mai és nem hadi, hanem polgári példa? Decebal így egymagában egyfelől csakis kevés lehet, másfelől pedig bizony több a soknál, s ama erőszakra emlékeztet, mellyel nemzedékemet kollektív öntudatából, azonosságából kísérelték meg kiforgatni.
Az asszimilációs nyomás korai, ráadásul erkölcstannak (!) álcázott jelentkezése.
A könyv persze fordítás. Bizony mondom, lesz dolga tanügyi államtitkárunknak és tankönyvszerkesztőinknek, ha komolyan veszik feladatukat. Addig magam veszem kézbe fiam erkölcsi nevelését, s a pedagógusokat is csak arra kérhetem: azt tanítsák, ami hiányzik a dicsőséget kiporciózó eme taneszközökből.
B. Kovács András
Ui. Érdemes idézni a leckéhez csatolt bölcs aforizmát Neagoe Basarabtól (ki mástól?): ,,Ne úgy élj, mint a kakukk, ki tojását más madárra hagyja kikölteni. Légy sólyom, és őrizd fészkedet!? (Marcela Penes-Vasile Molan: Erkölcsi nevelés. Aramis Kiadó, 2003, 26. o.) Találóbbat nem is választhattak volna!
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.