Az idei zarándoklat fényét pedig csak fokozta, hogy Kézdiszentléleken felvatták a Zavaczki Walter Levente székelyudvarhelyi szobrász által perkői kőből készített egész alakos szobrot — ekként is ünnepelve a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye fennállásának ezredik évfordulóját. Nem véletlen hát, hogy a Szentlélek felé vezető utat már reggel elözönlötték a búcsúra igyekvő autók, buszok vagy gyalogos zarándokcsoportok, a községben pedig több házon magyar zászló lobogott, jelezve, nemzeti ünnepre készül a közösség.

Szent István király szellemi öröksége, példamutatása az európai integráció szempontjából is fontos lehet, a szobor pedig reményt hozhat szívünkbe, és az egység óhajtását — emelte ki az avatóünnepségen elhangzott beszé­dében Balogh Tibor kézdiszentléleki polgármester, köszönetet mondva a Bartalis családnak az emlékmű talapzatának elkészítéséért. Tasnádi Gábor, a Szent Isván Lovagrend képviselője a tisztelgésre, a szeretetteljes emlékezésre és a jövendő nemzedéknek szóló kötelezettségre hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva: nem a követ, hanem elsősorban az eszmét látjuk az emlékműben. ,,Szent István királyunk hitt abban, hogy itt, a Kárpát-medencében megszületik egy erős, gazdag, független és szabad ország. (…) Az ő hite nélkül eddig eltűntünk volna a hódító népek kardjainak csapásaiban" — fogalmazott Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke, hangsúlyozva: Székelyföldön élni sosem volt könnyű, de az elmúlt ezer esztendőben mindig megtaláltuk a módját annak, hogy alakítsuk sorsunkat, megőrizzük önállóságunkat, és ez ma is lehetséges, ha hiszünk benne. A lepel lerántása után ft. Tamás József római katolikus segédpüspök áldotta meg a szobrot. „Váljék olyan jelképpé ez a szobor, amely szent királyunk példájának követésére buzdít" — mondta.

A himnuszok eléneklése után az egyházi és a magyar zászlók, székely zászlók mögé felsorakozva indultak fel a Perkőre a zarándokok. A 13. századi perkői Szent István-kápolna körül többezres tömeg gyűlt össze, a szentmisét ft. Tamás József segédpüspök celebrálta.

A lenyesett fa mindig kizöldült, volt bennünk életerő — vonta le a rövid történelmi visszatekintés következtetését a lelkész, hangsúlyozva azonban: ma már lelki-szellemi tatárjárás dúl közöttünk, elindultunk az önpusztítás útján, mindenütt csak torzsalkodás, széthúzás. Ha az első világháború után területeinket csonkították meg, a második világháború utáni kommunizmus keresztény szellemiségünket ítélte halálra, ezért is merül fel a kérdés: lehet-e így remélni jövőt? Lehet, de csak úgy, ha megőrizzük azt a sajátos magyar lelkületet, amelyből Szent István példát mutatott, ha Jézushoz fordulunk, evangélium szerint élünk, áldozatot vállalunk közösségünkért, egyházunkért, Istenért, megőrizzük a családi élet szentségét, gyermeket vállalunk, a korrupció gyanúján kívül álló vezetőink lesznek, felülemelkedünk az anyagiasságon, elvetjük azokat a nézeteket, amelyek a szabadság nevében utat nyitnak a bűnnek — fejtette ki, hangsúlyozva: életünk alapja a tízparancsolat és a hegyi beszéd. A szentmisét követően folytatódott az ünnep a Perkőn, este innen indult a háromszéki őrtüzek lánca.