Történt, hogy 2005. január 28-án a Háromszékben megjelent cikkben a Dacia személygépkocsikra befizetett és mindmáig kárvallott személyek lajstromán én is szerepelek. A remény hitében 1992 júniusában tagja lettem az erre a célra létrehozott érdekvédelmi egyesületnek, és részt vettem az általuk szervezett akciókban.
Az említett újságcikkből kitûnik, hogy még 1990-ben is elfogadták a gépkocsik új áron való befizetését, sőt, be is ütemezték jó néhánynak az átvételét, hogy később azzal álljanak elő: a megfelelő kiszolgálás érdekében a CEC-ből utaltassuk át a fejlesztési bankba a befizetett összegeket, ami reményül szolgált ahhoz, hogy a Dacia boldog tulajdonosai lehetünk. Később aztán villámcsapásként ért a Petre Roman-kormány 1990/1109-es határozata. Ebben a kényszerhelyzetben alakították meg Bukarestben az érdekvédelmi szervezetet, mely többek között egy felvonulás megszervezését vállalta, amelyen nagy számban vettünk részt a rendfenntartó erők kíséretében. Bokaficam veszélyével járó hosszú menetelés után a kormánypalota elé értünk, majd bonyolult körülmények között a vezetőségnek sikerült a petíciót átnyújtania, de a próbálkozás eredménytelen maradt. Ezután következett a kerületi bíróságon kezdeményezett per, a beadványban az 1990/1109-es kormányhatározat (27. szakasz, 2. bekezdés) érvénytelenítését indítványoztuk, ez sikerült is, de a kormány a bírósági határozatot megfellebbezte. A per a Legfelsőbb Törvényszéken folytatódott, ahol csak egyetlenegy halasztást kérhettek megszabott határidőn belül, amit a kormány a tárgyalás napja előtt még nem tett meg. A tárgyalás reggelén mégis megjelent az iratcsomóban a fellebbezés államtitkári aláírással, azzal az indokkal, hogy a kormánynak pillanatnyilag nem áll rendelkezésére megfelelően felkészült személy, aki az ügyet képviselje (!). Mindezeket a szervezet ügyvédje (név szerint Iliescu, de nem az államelnök) hozta tudomásunkra. A tárgyalást egy későbbi időpontra halasztották, amikor is akkora tömeg vonult fel az egész országból, hogy csak egy része jutott be a tárgyalóterembe. De elég volt ahhoz, hogy a bányászjáráshoz hasonló hangulat keletkezzen, az ítélőbírák a tárgyalást felfüggesztették, majd rövid szünet után az ítélethozatalt elnapolták. Így aztán érvényre jutott a felső nyomásgyakorlás a károsultak rovására.
Ezek után újjáalakult a szervezet, új vezetőséget választottunk. Az alakuló közgyûlés után nyomban kapcsolatba léptem az új elnökkel, és megállapodtunk abban, hogy a határozatok közül a legsürgősebb az ügynek a strasbourgi Emberjogi Bíróság elé terjesztése, ami meg is történt. A beküldött iratcsomó hosszú idő után átesett az első szûrőn, hogy aztán a második véleményezés után az ítélőbírák elé kerüljön, de ők nem hoztak számunkra kedvező határozatot. Nem tudom, miért, csupán gyanítom.
Az idő múlásával a fővárosi károsultak új ötlettel álltak elő, más szervezetet hoztak létre, amelynek sikerült elérnie, hogy a kormány kártérítési javaslatot terjesszen a parlament elé, de a következő kabinet visszavonta, aminek következtében esélyeink elesettnek látszanak.
Megemlítem, hogy egyénileg is próbálkoztam. Puskás Bálint szenátor urat nem tudtam elérni, mivel aki a székhelyén fogadott, nem volt hajlandó engem meghallgatásra előjegyezni. Márton Árpád képviselő úrtól pedig azt a választ kaptam, hogy a pénzt időben vissza kellett volna vennünk, ahogy ő tette.
A kártérítés jogosságát illetően állítom, hogy ha nem hozzák meg az említett kormányhatározatot, befizetett pénzünk az infláció hullámverésében nem értéktelenedik el teljes mértékben. Ami pedig az infláció gerjesztését illeti, mind a mai parlament, mind a mai államhatalom képviselői aktív részesei voltak. Az ügyet egy téves miniszteri rendelkezés kiigazításával lehetne érdemben rendezni. Ha megoldás van arra, hogy a múlt rendszer által elorzott javakat visszajuttassák a tulajdonosoknak (királynak, volt kémhálózatfőnöknek és más örökösöknek) vagy kártérítést fizessenek, akkor minket, mai rendszerünk károsultjait, az infláció szenvedő alanyait miért ne illetne meg a kártérítés?
Gábor Áron
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.