
Úgy hozta a véletlen, hogy az utcán összetalálkoztam egy régi jó ismerősömmel, és nemsokára már öten álltunk egymással szemközt, valamennyien kisnyugdíjasok. Miután valamennyien kölcsönösen meghallgattuk egymás ügyes-bajos dolgait, már adottak is voltak a kérdések, amelyekről pár órán át vitáztunk - csakhogy még búcsúzáskor sem tudtunk valamiféle örömkeltő választ adni egymásnak. Íme néhány gondunk:
1. A nyugdíj újraszámítása. A munkakönyvben az alapfizetést tüntették fel, csakhogy a tényleges hozzájárulásokat a társadalombiztosításhoz és a kereseti adót is a havi összkeresetből tartották le. És nem tudni, hogy most a 20-30-40 évvel ezelőtti időszakok adatait hogy lehet megszerezni annak igazolására, hogy az akkori időkben dolgozni kellett húsvétkor, pünkösdkor, karácsonykor, szombaton és vasárnap: az esetek többségében havonta általában legalább tíz napig kellett napi tizenkét órát dolgozni. Ezek következtében a dolgozó az alapfizetésének majdnem a dupláját kereste, és hát ebből tartották le a szám szerint szaporodó, érték szerint mindig növekedő hozzájárulásokat állam bácsi felé, nem pedig az alapfizetésből. Jelenkori munkaügyi miniszterünk azt mondta, hogy az ilyen eseteket kell igazolni, három év alatt - és kihangsúlyozta, nem számít, ki mi volt, az számít, ki mennyivel járult hozzá.
Nos, éppen itt szorulna az idős, beteges kisnyugdíjas minél egyszerûbb, értelmezhetőbb, hatékonyabb eligazításra, megértésre. Ez ügyben elkelne valamilyen szintről jövő rendelkezés is, mintegy segítségül, mert sok esetben több száz kilométerekre levő el- és áthelyezések ügyében nem tudni, hol és hogy lehetne hozzájutni, és ki tudná annyi idő után korrektül kiadni ezen adatokat, miután sok akkori vállalat, gyár, üzem, hivatal átalakult, felszámolták, eladták vagy megszûnt.
2. Szó esett arról is, hogy nem is olyan régen, amikor a millió csak fogalom volt, állam bácsi egyformán ütött milliomossá minket, majd a kuponjainkat begyûjtötte egy-egy vállalat, ezáltal alakulván át részvénytársasággá. Csakhogy azóta lefolyt némi víz az Olton, és lettek néhányan önkényesen rendelkező, minden jónak-jövedelemnek haszonélvezői - ezzel szemben az úgynevezett kisrészvényeseknek, akiknél a részvények zöme található, semmi joguk-hasznuk, még a jól menő vállalatoknál sem, lásd például a Comaltát. Az ilyesmi általános lett országos szinten, semmivé lettek a nehezen megspórolt pénzen vásárolt részvények is pl. a nagyborosnyói Aecito esetében, vagy éppenséggel ott van a FNI-FNA-ügy.
3. Ezt a témát az áfa körül kialakult vita követte, amit jelentése szerint magyarra fordítva mindannyiunk értelmezésében azt jelenti, hogy értékhozzáadás, és nyilván az így szerzett jövedelem utáni adó. A magyarországi áfa pedig áruforgalmi adó. De nem értjük, hogy miért kell nekünk, kisnyugdíjasoknak és más kisjövedelmûeknek ilyenfajta adókat fizetnünk, többek között a rohamosan dráguló földgázért is, amikor mi sem árut nem forgalmazunk, sem hasznot nem húzunk semmiféle értékhozzáadásból - nem teszünk egyebet, mint amire rákényszerítenek: hogy kevéske jövedelmünkből megvásároljuk azt az árut vagy szolgáltatást, amire másvalakik a saját jövedelmük biztosítására már rátették a magukét.
4. Megvitattuk a vízórák körül kialakult jelenségeket is (amiről az újságban is többször olvashattunk). Ezelőtt négy-öt évvel a kis jövedelmû ember rákényszerült annak a 3-4 millió lejnek a kispórolására, amibe a vízóra és felszerelése került. Bízva bízott abban, hogy ezek után csak annyit fizet, amennyit fogyaszt. De ha most egy lakásban négy köbméternyi víz fogy, akkor néha a duplájánál is többet kell fizetni veszteség címen. Egy példa: 2004 szeptemberében a tényleges fogyasztás ára 51 542 lej, a veszteség 62 780 lej, vagy november még cifrább, fogyasztás 31 559 lej, veszteség 59 935 lej. Most már csak az a kérdés, hogy vajon kinek és mire kellene újra kifizetni legalább két-három havi nyugdíjat, hogy megszûnjön ez a jelenség. Annak idején azért spóroltunk vízórára, hogy ne kelljen havonta 50-70 köbméter vizet fizetni.
5. Beszéltünk az eléggé borsos tévédíj két helyre való fizetéséről is - ez a vita nagyjából úgy ért véget, hogy valaki szerint ez mind egykutya, hát mit gondoltok, miből épül a Rózsadomb?
6. Ekkor megszólított engem egy közelemben lakó román ember: ha hazafelé megyek, tartsak vele. Útközben kérdezte, miről vitáztunk, mondtam neki, hogy akkor épp a szemétről - erre ő, hogy itt vagyunk a központban, és itt sincs valami nagy tisztaság, de a szélek felé, hát arról jobb, ha nem is beszélünk. ? a négytagú családja után a múlt hónapban 110 000 lejt fizetett a lakótársulásnál szemételhordásért, és mostantól kezdve kötelező módon a polgármesteri hivatalhoz is kénytelen befizetni személyenként 10 000 lejt. Mondja, hogy nem visz a kukába 7-8 vedernél többet havonta, és szerinte a szomszédai sem - de van itt valami, amit ő nem ért. Nem tudja, hogy a lakása körül egyre szaporodó kis üzletek, mûhelyek, vállalkozások, amelyek megfigyelése szerint naponta több láda vagy zsák szemetet is termelnek, vajon mennyivel fizetnek többet, mint ő?
Nemsokára minden bizonnyal másképp lesz mindez, mondtam neki, már másfelől kezdett fújni a szél, az új kormány másképp mutatkozott be, és az új elnök is, aki? - itt azonban félbeszakított, és azt tanácsolta, hogy ne legyek túl optimista, ne beszéljek a 16 százalékos adóról se, mert nem tudom, hogy kinek kedvez, és tudom-e, hogy nálunk minden csoda csak három napig tart, meg hogy onnét fentről még soha senki nem távozott üres szekérrel. És hát az elnök is csak egy román ember. Nem tudtam, hogy a cérna mindig ott szakad, ahol vékonyabb? - kérdezte még, de amit ezután mondott, az már lekívánkozik a papírról.
Bálint József, Sepsiszentgyörgy
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.