A Duna TV és a világháló jóvoltából a földgolyó bármely pontján követni lehetett a kettős állampolgárságról szóló szégyenteljes és felháborító vitát s a december 5-e utáni áldatlan helyzet alakulását. Egyes magyar politikusok magatartása, beszédeik hangneme, tartalma és üzenete, valamint a sikertelen népszavazás együttes hatása miatt kölcsönös vádaskodásoktól visszhangzik a Kárpát-medence, s a fenyvesek tüdőtágító, idegnyugtató, kedélyápoló illata helyett elkeseredéstől és sértettségtől mérgezett levegőt vagyunk kénytelenek magunkba szívni. Mindez szomorúsággal és aggodalommal tölti el a nemzeti érzelmû magyar emberek szívét Dél-Amerikától a Vajdaságig, Ausztráliától Kárpátaljáig, Észak-Amerikától a Felvidékig, Skandináviától a Székelyföldig.
Ideiglenes tartózkodási helyem és a szülőföld között feszülő több mint 2700 km jó rálátást biztosít arra a bonyolult és összetett problémakörre, melyet a magyar nemzethez való tartozás ténye jelent a XXI. század hajnalán, ezért mély meggyőződéssel vallom és állítom, hogy az új év legfontosabb tennivalói közé tartozik a bennünk felgyülemlett harag legyûrése és a rajtunk eluralkodni próbáló letargikus hangulat elhessegetése. Mert ha megengedjük, hogy elhatalmasodjék rajtunk, megbénít, cselekvésképtelenné tesz, saját tehetetlenségünk kiszolgáltatottjaivá, idegenekké és a történelem játékszerévé válunk. A harag és a keserû indulatok sem jó tanácsadók, befolyásuk alatt észre sem vesszük, hogy önmagunkat marcangoljuk vak dühünkben. Mert mi más, ha nem az önpusztítás egyik megnyilvánulása a magyar nemzeti színû lobogók eltávolítása a templomokból? Vagy himnuszunk eléneklésének megtagadása az egyházi szertartások végén? Tudatosodjon végre bennünk, hogy a piros-fehér- zöld nem a Hillerek, Gyurcsányok, Kunczék és Fodor Gáborok, még csak nem is a csonka Magyarország zászlója, hanem a magyar nemzet szent ereklyéje, úgy, ahogy a Hymnus sem az ő himnuszuk, hanem a magyar nemzet imája, azé a magyar nemzeté, melynek mi is szerves része voltunk, vagyunk és leszünk. Tudatosodjon végre bennünk, hogy ha mi, kiket a trianoni döntést követő magyarfaló évek csiszoltak kristálytisztává és gyémántkeménnyé, ha mi, magyarságunkat még a halál fenyegető árnyéka ellenére és ellenében is büszkén vállaló, egyenes és hajlíthatatlan gerincû őrei az ősi földnek, ha mi is elfordulunk nemzeti ereklyéinktől, akkor ezáltal megtagadjuk őseinket és saját magunkat, s a magyar nemzet örökre elveszett. Ehelyett két kapavágás, kalapácsütés vagy fejszecsapás között tegyük fel kellő hangerővel magunknak és nemzettársainknak azokat a kérdéseket, melyek közös megválaszolása hozzásegít az okok feltárásához, melyek egy nemzetet maga ellen fordíthatnak, mint ahogy fordítottak is.
Az SZDSZ nemzeti törekvéseket fékező, sőt megakadályozó tevékenysége mindenki előtt ismeretes, aki követte az elmúlt tizenöt év politikai eseményeit, az ismeri és nem lepi őt meg a magyar állampolgárság kedvezményes megadását ellenző álláspontjuk. A Kuncze, Fodor és társaik által használt arrogáns hangnem, nyegle stílus viszont sértő, és nem csak a határokon kívül, hanem a határokon belül rekedt magyarokra nézve is, legalábbis azokra, akik még magyarnak érzik és vallják magukat. A fentiekből következik az első kérdés. Hogyan lehetséges egy következtesen nemzetellenes politikát folytató magyarországi párt folyamatos parlamenti jelenlétének biztosítása? Avagy egy, a Magyar Parlamentben folyamatosan jelen lévő pártnak hogyan lehetnek következetesen nemzetellenes politikát folytató vezetői? A Hiller pártelnök és kultuszminiszter, valamint Gyurcsány miniszterelnök által megütött hang megalázó, magatartásuk pedig fájdalmas, mert a párt és a kormány élén bekövetkezett változások nyomán felébredt bennünk a remény, hogy a nemzedékváltás egyben szemléletváltást is jelent, mely következtében végre megszûnik a baloldal évtizedek óta folytatott elnemzetlenítő, mi több, nemzetellenes politikai gyakorlata. Sajnos, nem így történt, ezért megfogalmazhatjuk a második keserû kérdést: hogyan lehetséges, hogy a legnagyobb magyarországi párt elnöke, aki történetesen kultuszminiszter is, valamint miniszterelnöke magatartásával elárulja a haza érdekeit, szavaival egymásnak ugrasztja a nemzet tagjait, következmények nélkül? Avagy hogyan lehet a legnagyobb magyarországi párt és az ország miniszterelnöke két olyan személy, akiknek magatartása és szavai a nemzetárulás határát súrolják? Egyértelmû és egyenes kérdések egyértelmû és egyenes válaszokat feltételeznek, így ki kell jelentenünk, hogy azért, mert beteg a magyar nemzet, tudathasadásban szenved, és gyógyulásra szorul, s mivel az eredményes gyógyítás elsődleges feltétele az okok megszüntetése, mindent el kell követnünk, hogy ez mihamarabb bekövetkezzék. Nyújtsunk tehát a csonka ország határain belül rekedt véreinknek testvéri jobbot, ápoljunk szoros és szerteágazó rokoni kapcsolatokat, melyek révén a most még ódzkodókat is meg lehet győzni, hogy látogassanak el hozzánk, ismerjék meg életünket, életterünket, történelmünket, mely az ő életük, életterük és történelmük is. Szavaink, tetteink, helytállásunk és a nemzethez való hûségünk, higgyétek el, előbb-utóbb követendő példának bizonyul, s akkor nem történhet meg, hogy felelős magyarországi politikusok a nemzet lelki egyesítése ellen kampányoljanak. Mindezek ellenére nekünk tudnunk kell, hogy kik vagyunk, s erre meg kell tanítanunk magyarországi nemzettársainkat is. Ezért szerényen, de jól érthetően és hallhatóan mondjuk el nekik, hogy őseink ezer éven keresztül védelmezték a Magyar Hazát, vérüket és életüket adva érte, ha kellett, hogy a dühöngő nacionálkommunizmus legsötétebb éveiben is vállaltuk magyarságunkat, munkahelyünk és személyes szabadságunk kockáztatása árán is, hogy 85 év tudatos és központilag irányított magyarellenes politikája ellenére is megőriztük édes anyanyelvünket, mutassuk meg, hogy az országhatárok nagyhatalmi ide-oda tologatása ellenére megtartottuk magyarnak azt a földet, melyen élünk. Addig is folytassuk még elszántabban érték- és otthonteremtő, nemzetgyarapító tevékenységünket, egy pillanatig sem feledve, hogy elsősorban saját erőnkre, leleményességünkre és furfangunkra támaszkodhatunk. De mégsem vagyunk magunkra, mert amint a népszavazás megmutatta, az anyaországban is van másfél millió szövetségesünk, akikkel össze kell fognunk a nemzet megmentése érdekében. S ne feledjük, csak ha ez az összefogás megvalósul, akkor lesz magyar jövő a Kárpát-medencében.
Bedő Zoltán, Sepsiszentgyörgy
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.