Egy dátum akkor gyökerezik meg igazán hagyományainkban és épül be szokásaink közé, ha életünk sarokkövévé, viszonyítási alappá válik. Ilyen március 15. Valamiképpen igazodunk hozzá. Eddig az időpontig elkészítünk valamit, építünk, alkotunk ilyen-olyan fontosat. Nagytakarítást végzünk a házban, az utcában, falun, városon és a lelkekben is. Tisztálkodunk, ünneplőbe öltözünk. Olyan ez, mint a búcsúk, a nagyvásárok sokáig számon tartott helye és ideje. Mint Szent György napja, mikor a báránykákat először hajtják ki a legelőre. Március 15. a magyarság vértelen szabadságharcának pirkadata, reménységfakasztója, választóvonal - cezúra - a magyar históriában.
Az ünnepi készülődés napjaiban egy hangulati helyzetkép felvázolásának szándékával bekukkintottunk két vidéki település ünnep-előkészítő sürgölődésének sûrûjébe.
Csernáton: visszahozni az ünnepet a maga helyére
A két Haszmann testvér, Pali és Jóska mintha begyakorolták volna, úgy mondják, egy szuszra: visszahozzuk az ünnepet a maga helyére. Ez azt jelenti, hogy idén is részt vesz egy küldöttség lovakkal és szekerekkel Felső-Háromszék hagyományos kézdiszéki ünnepségén, de onnan irány haza, s a zászlókat, szavakat, gondolatokat és érzelmeket az ünnepségek helyszínein lobogtatják.
Csernátonban azt mondják, hogy ők nem politikai ünnepélyt tartanak, náluk az egykori és a mai önvédelem a központi téma. Az egyházak, iskolák, pártok, frakciók, kezdeményezések, ifjúsági, asszonyi és egyéb csoportosulások együttes ünnepléséről van szó. Délelőtt 10 órakor zászlófelvonás, koszorúzások a központi emlékmûnél - a ,,Szobornál?, ahogy a helyiek nevezik, a temetőben, Végh Antal sírjánál, a múzeumban, Végh Antal szobránál. Templomozás a naphoz illő igehirdetéssel, misével, ,,talpraesett mûsor? a Petőfi Sándor Mûvelődési Otthonban. A lényeg az, hogy minden kis közösség élhesse meg a maga ünnepségét.
A csernátoni temetőben tizennégy szabadságharcos honvéd és tiszt sírhelyét tartják rendben és tartják nyilván. A múzeumban bővítették az amúgy is szabadságharcos tematikájú alapkiállítást: korabeli eredeti lapkivágásokkal, gyászjelentő-kollekcióval, veterán honvédek és tisztek fotóival.
Mint ,,magyar ügyet?, a múzeumban vállalták a magyar igazolványok szervezett eljuttatását az igénylőkhöz - összesen 1170 ,,igazolványost? tartanak nyilván, még mintegy száz könyvecske vár átvételre -, s egy ünnep előtti hajrában rendezték a 20 000 forintos iskolai támogatást. Ehhez 260 pályázati borítékot osztottak szét. A manapság megszokott kommunikációs eszközök mellett mûködött a régimódi is, a ,,csepûtelefon?. Az ösztöndíj igényléséhez szükséges papírokat három nap alatt vitték el. Külön gondjuk volt azokra - a négy faluban mintegy 60-70 kiskorú gyermekre -, akik most lépik át az első osztály küszöbét. Gyakorlatilag magukra vállalták az információs iroda szerepét, az igénylőket helyben ellátják a szükséges nyomtatványokkal, fénymásolnak, segítenek a kitöltésben is.
A múzeum holt szezonban is csupa márciusi pezsgés, az embernek Munkácsy Mihály Tépéscsinálók festménye jut eszébe. Van is némi átfedés a mûalkotás és a valóság között: a négy-öt gyermekes családokban - pláne, ahol munkanélküli mindkét szülő - a szegénység vérző sebeit bekötő gyógyír az a 20 000 forint.
Sylvester Lajos
(folytatjuk)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.