Gyarapodó magyarokFaluvilág: Téli töprengések

2005. március 10., csütörtök, Archívum 2003–2007

Bevezetés a folytatáshoz
Az előző részben a millenniumi években a magyar állam által szorgalmazott és végrehajtott székelyföldi arányosítást és tagosítást ismertette Benedek Huszár János, a fiatal illyefalvi polgármester. Az 1872 utáni arányosítás a tőkés rendre jellemző termelési viszonyok bevezetését jelentette, a közösségi erdő- és legelővagyon felosztását a gazdák között az általuk birtokolt szántók és kaszálók arányában. E mûvelet egyesek meggazdagodásával, mások elszegényedésével járt, előidézte egyfelől egy polgárosodó, piacra termelő parasztréteg megjelenését, másfelől a székelység proletarizálódásához és kivándorlásához vezetett. A két évtizeddel később lefolyt, hosszan elnyúló tagosítás célja a parcellák nagyfokú szétforgácsoltságának felszámolása volt, az intenzívebb mûvelés feltételeinek megteremtése.
Erre ma ismét szükség lenne, mivel a hagyományos öröklési jogszokás, a gazdatársadalom mentalitásának változatlansága folytán - ebben markáns különbség van a keleti és nyugati családmodell között - a parcellák a második világháborúig ismét felaprózódtak, s a magántulajdont feltámasztó rendszerváltás 1989 után szükségszerûen e korszerûtlen viszonyokat élesztette újra. Beszélgetésünk fonalát itt vesszük fel ismét, folytatva az eddigi fejtegetést: érdemes-e megismételni, ami egyszer már zátonyra futott?
- A földkoncentráció helyi történetében cifra kitérő, amit a szocializmus általános elkobzás formájában produkált, s amiért most kénytelenek voltunk, a kezdetekhez visszatérve, nekivágni újból a nehéz útnak. Nem gondolja, hogy az ön által szorgalmazott második - harmadik? - nagy tagosítás hasonló sorsra jut, mint az első kettő?
- Nem gondolom. Mert a társadalmi közeg más. Azt a tagosítást 1894 és 1898 között hajtották végre el egészen 1905-ig. A mostani azért lesz más, mert akkor az egyéb munkalehetőség is jóval szûkösebb volt, mint a mai kínálat. Más a társadalom szerkezete, nem dominál az agrárszektor. A tagosítás pedig ésszerûbbé teszi a gazdálkodást, birtokkoncentrációt idéz elő, a mai szorító körülmények is ezt segítik elő. A gyerekszám radikálisan csökkent, községünkben 1,8 gyerek esik egy családra ott, ahol korábban 5-6 volt, s bár ez más szempontból nem örvendetes, de magának a ténynek a koncentráció megőrzése irányába kell hatnia.
- A Kiss Ferenc bizalmatlanságában másnak is benne kell lennie: egy tapasztalatnak.
- Igaz, minden faluban történtek visszaélések a tagosítás alkalmával és annak örve alatt. Előfordulhatott, hogy sokkal rosszabb minőségû földet sokkal jobbal cseréltek el, vagy a cserearányokat úgy állapították meg a minőségi kategoriázálás, az ún. bonitálás alkalmával, olyan átszámítási kulcsokat használtak, hogy ott akadhatott, aki a rövidebbet húzta. Az átsorolás az egyik kategóriából a másikba területcsökkenéssel vagy -növekedéssel járt, és itt valóban nagy csalásokat lehetett elkövetni. Ezt viszont megfelelő ellenőrzéssel el lehet kerülni, s ma e tekintetben is jobban állunk, könnyebb a garanciákról gondoskodni, magasabb az iskolázottsági szint is.
Foglalkoztatja a falut
- A Sepsiszentkirályba költözött értelmiségiek által alapított Kőhíd Egyesületről, mely az urbanizálódás kovásza kíván lenni, már beszámolt lapunk. Egészen más jellegû vállalkozással hívta fel magára a figyelmet egy Vrânceanu nevû úr, aki a központban lakik, és a református templom fölötti domboldalon bír tizenöt hektárt. Ön mondotta el a múltkori beszélgetésünkkor, hogy e birtokot azóta - együtt egy másik, egy rendőrtiszt által megvásárolt határrésszel - beltelkesítették, méghozzá az akkori polgármester rendeletével, még a tavalyi helyhatósági választások előtt, miközben a községnek a tanácstagok lemondása miatt nem volt tanácsa. Nos, bármerre jártam a faluban, mindenütt szerepcsere ,,áldozatául? estem: az emberek kérdezték tőlem, hátha tudom, mi épül e hatalmas telken? Mesélik, hogyan folyt a felvásárlás, az ígért árakkal más nem versenyezhetett, mondják. Megtörtént, hogy beljebb fekvő, Olt menti földet ajánlott cserébe az erdő alattiért, mely a helyiek értékrendjében, mivel nem terem olyan jól, kevesebbet ér, könnyebben is adják el. Az új birtok itt fekszik az oldalban. Találgatják, hogy nem lakóparknak, magánnegyednek mérnek-e majd ki itt házépítésre telkeket, mint történik az pár kilométerre északabbra, a Szalomérban. A kérdést most továbbadom.
- Ott nem csupán e tizenöt hektárról van szó, a hatvanat is meghaladja, amit nagyobb ingatlanbefektetők már megszereztek, köztük Erdély Ede. Hallottam az említett hírt a lakóparkról, ebbe mi nem egyezhetünk bele. De egyelőre ilyen kérést nem kaptunk. A tulajdonos a területrendezési terv szerint - előkerül az irattárból az is -, melyet ő nyújtott be, egy ,,zona agroindustrial? de agrement ?i sport? létrehozására kapott jóváhagyást.
- Elég nehéz értelmezni: termelni is fognak?
- A konkrét cél lovarda létesítése, ami már mûködik is. Állami ménesekből bérelnek lovakat, azokat sétalovaglás, tanlovaglás céljára lehet igénybe venni, kocsihajtás is van, konflisok. Hogy jövedelmező-e? Nem tudom, feltehetően az.
- Itt a tervrajzon egy tavat is látok.
- Azt még nem ásatta meg. Megvalósult viszont egy vendéglőszerûség, egy terasz. Az itt feltüntetett épületekből áll már az istálló talán, magam nem láttam.
- Olvasom a tervrajzról: juhistálló, baromfiól, parkoló, utak, újabb istállók, tejfeldolgozó központ, mélyhûtött raktár, kombinálttakarmány-állomás, tehát szintén raktár, fedett lovarda, bokszok lovak számára, akadályverseny-pálya, fedett lelátó?Itt lóversenyeket fognak tartani, uram, mint Ploie?ti-en! Tovább: közélelmezési egység, illemhelyek, sátorverésre külön telek, egy cégszékhely nevû épület, ,,hote? - hiányzik az l, ejsze szálloda. Templom nincs, bár az útról valami kápolnaféle látszik.
- Templom nincs. Ami látszik, annak talán csak a formája közelít hozzá.
Ami nem hiányozhat
A beruházásról keringő szóbeszédek és fentiek lejegyzése után a riporter meglehetős érdeklődéssel kopogtatott be a Vrânceanu-portára, mely már most is a falu legszebbjei közé tartozik. A téglából épült kapulábon márványtábla fogadja a vendéget, nyilván ezt kell eszébe vésnie annak, aki ide belép. Nevezetesen azt - fordításban közöljük -, hogy ,,Semmit Isten nélkül?. A jelige alighanem a faluba betelepedett ember amolyan szándéknyilatkozta, a maga istenes, tehát kifogás alá nem eső céljait kívánta ezáltal mintegy közszemlére tenni, bizonyára nem is gondolva arra, hogy ezáltal csak újabb találgatásoknak ad tápot. No de beszéljen maga, hátha világosabb lesz a beszéd! A riporter, sajna, nem találta otthon, a gazda elfoglalt ember, lévén fontos megyeszékhelyi intézmény vezérigazgatója, mással szóba állni nem lehetett. Maradt hát a telefon egy kora reggel, abból is, ami egy röpke munkahelyi beszélgetésbe belefér. A legfontosabbakra koncentrálva és a közepébe vágva:
- Riportutam során nem mehettem el az ön lovaglóiskolája mellett. Egy más alkalommal szívesen megnézném közelebbről, ha nincs akadálya. Most hadd kérdem meg azt, ami a falubelieket foglalkoztatja: a még be nem épített tekintélyes részt nem szándékszik telkesíteni és házépítés céljára kiárusítani, miként azt a szomszédos Szalomérban tették?
Semmiképpen sem - jött az azonnali válasz. - Ott csakis a lovaglóiskola fog felépülni, miként a tervben is áll. És tartom magam ígéretemhez, amelyet a falusiaknak tettem.
- Ígéretet is tett? Mire?
- A harmonikus együttlétre. Én Sósmezőről származom, s miként mondani szoktam, amit ott megtanultam, ahhoz tartom magam.
- Erről jut eszembe: ami az útról látszik, az egy templom, netán kápolna lenne, tessék mondani?
- Az egy kilátótorony (observator).
- Kilátótorony?!
- Igen, ahonnan a versenypályát, a lovakat lehet figyelni, és kilátni a környező vidékre. Csakhogy van rajta egy kereszt is, miként azt a házakra ki szokták tenni.
Ezek után legfeljebb az kérdezhető meg: szerepel-e templomtoronyhoz hasonló építmény a tervrajzon.
Kurta telefonos kísérletem ezzel véget ért, Vrânceanu urat interjúalanyomnak még nem nevezhetem, munkaidőben nem alkalmatlankodhattam tovább. Abban maradtunk, ,,a jövőről szívesen beszél? alkalomadtán.
A kórház terve
- Panaszkodtak még a közbirtokosságra, hogy a döntések nem eléggé demokratikusak.
- Abban nem vagyok illetékes. Két közbirtokosság van különben, egy Aldobolyban és egy Szentkirályban, a központban nincs, csak községi erdő. Azt viszont mi adminisztráljuk. Szeretnénk a Sapard-program most megnyíló 3.5-ös fejezetében pályázni fakitermelés, erdőgazdálkodás céljával, melyre helyhatóságok nevezhetnek be. Várjuk a kiírást, hogy megtehessük. 570 hektár erdőnk van, és azzal már lehet gazdálkodni.
- Akár ipart is építeni rá.
- Hogyne!
- A magánkórház tervének, tapasztaltam, volt némi visszhangja. Ez már a várossal való összeolvadás felé hat.
- A közigazgatási összeolvadásra nem törekszünk, de reménykedünk abban, hogy a két vállalkozó színvonalas létesítményt hoz létre. Minket az is érdekel, hány alkalmazottat vesznek fel a helyiek közül. Kisegítő személyzetet például. Fontosabb ennél, hogy a falut nyilván vendéglátás tekintetében is igénybe fogják venni. A beteget családtagok is kísérik majd. Nem évszakfüggő tevékenység a gyógyászat, úgyhogy a falu sokat profitálhat. Különben a szomszédban ott áll már Kiss Áronnak, a General Service tulajdonosának a panziója, mely a megye egyik legszínvonalasabb vendéglátó-ipari egysége. Nemrég holland vendégek dicsérték szolgáltatásait. Végigvideózták kívül-belül, a textíliák szintén helyiek, Simó Júliától származnak, a Rustica Házból. Sok hasonlóra lenne szükség. A kórházépítés együtt jár az utak feljavításával, erről van Molnár úrral megállapodásunk.
Tíz százalék, mely több
Hogy némi fogalmat alkothassak magamnak a földforgalom mértékéről, vagy inkább ritmusáról, kértem még egy kimutatást arról, mennyi földet adtak el a községben a tavalyi évben. Íme: Illyefalván új gazdára lelt 70,38 hektár, Aldobolyban 35,07 hektár, Szentkirályban 49,59 hektár - ez áll a községi nyilvántartásban. Egyetlen év alatt tehát kb. 155 hektárról tudja biztosan kimutatni a községháza, hogy megvették, ennyit jelentettek be a felek. Az úzus az, hogy a közjegyző nem írja addig az új gazda nevére, amíg a polgármesteri hivatal nem adja írásba, hogy az adásvételt közhírré tevő hirdetmény nem volt 45 napon keresztül kifüggesztve. Ennyit jelentettek be, ennyi a közjegyzőileg is elrendezett adásvétel. Nem tagadják a hivatalban sem, hogy zsebszerződéssel szintén sok föld cserélt gazdát. De a 155 hektár sem kevés, a határ tíz százalékához közelít.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép