
(?) Erdélyen kívüli (?) írásaink közül túlnyomó részben azokat ítélte a magyarság számára értékesebb és az irodalom szempontjából gazdagodást jelentő alkotásoknak, s a közönség azokat a könyveinket fogyasztotta nagyobb és néhány esetben a magyar könyvfogyasztásban rekordot jelentő példányszámban, amelyek - tudatosan vagy öntudatlanul - azt a magyarországitól (pontosabban pestitől) különböző és élesen megkülönböztethető, más ,,szellemet? tükrözték tartalmukban, felfogásukban, nyelvükben, melyet a köztudat - helyesen vagy helytelenül, jogosan vagy jogtalanul, de - ,,erdélyi?-nek keresztelt el. Ez a megállapításom nem ,,jelszó? és nem ,,mítosz?.
Az eseményeknek ebben a reális folyamatában látszólag váratlanul és ok nélkül szólal meg az Erdélyi Helikon októberi számában I. Szemlér Ferenc írótársunk a ,,transzszilván? írásokat, illetve az ,,öreg? erdélyi magyar írókat, ti. azokat, akik ma Erdélyben írnak, erélyesen kritizáló és szigorúan elítélő terjedelmes cikkében. Látszólag váratlanul és meglepetésszerûen, mert tudomásunk szerint semmiféle közvetlen indoka, célja vagy magyarázata nem volt az ,,erdélyiségnek? mint problémának felvetésére. A múltban, annak idején sem volt, de akkor komoly és reális aggodalmak tehették szükségessé a vita lefolytatását. Azok az egykori aggodalmak I. Szemlér Ferenc okai között nem szerepelnek. Hosszú cikkében hiába keresünk más okot vagy valamilyen indokot, csak legvégén sejteti, írása az erdélyi legfiatalabb írógenerációnak közvéleményét fejezi ki ebben a tárgyban.
Ez a sejtelem indokolhatta I. Szemlér Ferenc írásának megjelenését az Erdélyi Helikonban, és az egyetlen és valóságos oka, hogy szükségét látom vele foglalkozni.
I. Szemlér Ferenc (ill. a legfiatalabb, mondjuk ,,harmadik? erdélyi magyar írónemzedék) megállapításait az eddig való tizenkilenc esztendő erdélyi magyar írásterméséről és az azt kitermelő írónemzedékről az alábbiakban próbálom összefoglalni.
A főhatalom változását követő időben (Erdélyben) kifejlődő magyar irodalom kitalálta a ,,transzszilvanizmus? jelszavát, s e jelszó alapján elhitette magával, s igyekezett elhitetni másokkal, hogy a megelőző irodalmi korszakhoz képest újat és többet termel.
Azonban ,,transzszilvanizmus?, ,,erdélyi szellem? nincsen, az ,,erdélyi? írók sem tartalomban, sem lényegben nem adtak többet és újat, az ,,erdélyi? írásban semmi eredetiség nincsen, azokat a ,,törzsország? irodalmával szemben csupán a színvonal csökkenése jellemzi. Ez az irodalom tárgyban, tartalomban, nyelvében valójában: mûkedvelés. Tehát a ,,transzszilvanizmus? - humbug. Mert:
1. Tárgyi tartalmát meghatározni nem lehet.
2. Az erdélyi tájnak az erdélyi szellemre való hatása nem tény, hanem ,,vágyálom?, Erdély ugyanis nem zárt földrajzi egység, mert tájai nagyon változatosak (!), Erdély népei között semmiféle közös ,,erdélyi? vonást nem lehet felfedezni (!). Különben is, a természeti befolyások nyomán kialakulhatott külön erdélyiség kérdését nem a megfelelő szaktudomány mûvelői állapították meg, hanem - erdélyi írók.
3. A régi, önálló Erdélyben esetleg kifejlődött ,,erdélyiség? az akkori nemesi osztályra szorítkozott, az erdélyi népnek az erdélyi öncélúsághoz semmi köze nem volt. A székelynek a mai magyarországi zsellértől való különbözősége pusztán a birtoklásnak különbözőségéből eredt. A románok sohasem voltak transzszilvanisták, hanem egyszerûen ,,irredenták?. A szászok sohasem voltak ,,erdélyiek?, csupán öntudatos német gyarmatosok; Meschendörfer Die Stadt im Osten címû regénye csak a német irodalomhoz számítható, külön erdélyiség abban fel nem fedezhető. A külön Erdély száz éve megszûnt, s ezzel a feltételezett erdélyi szellem is száz éve halott. Az erdélyi írók (az öregek) nem ösmerik a szászokat és a románokat, tehát ezekkel kapcsolatos állításaik alapjukban - tévedések. És amikor az erdélyi öreg írók tételüket történeti regény ürügye alatt akarják igazolni, akkor - hamisítanak.
4. A transzszilván írásokban emlegetett hivatástudat mûvészi szempontból nem dicséret.
5. A telhetetlen ,,transzszilvanisták? vétke, hogy nemcsak irodalmat, de transzszilván politikát is hirdettek, sőt, cselekedtek. Természetes, hogy az irreális ,,erdélyiség? a politikában is elbukott.
6. Mindezekből bebizonyosodott, hogy a ,,transzszilvanizmus? nem volt mûvészi forradalom, csak területi meghatározás lehetett. A hamis jelszó megfutotta pályáját, körülötte ásít a csend, ami a halál kétségtelen jele. De a ,,transzszilvanizmus? más szellemi téren sem volt kezdés, hanem minden folytatást kizáró befejezés, melynek holtteste felett kialakult immár az új szellemiség, melynek azonban a ,,transzszilvanizmus?-hoz semmi köze. A fiatalok az ,,erdélyi? jelszót eldobták, és a ,,törzsirodalom? (a ,,Nyugat??) eszméi és formái szerint tájékozódtak. Ez így helyes, mert csak így lehet helyes.
7. Igaz, hogy a most felbukkanó és a törzsirodalomhoz igazodó fiatal írógeneráció eddigi mûveiben még bizonytalan az, hogy bennük mi van, de bizonyos, hogy mi nincsen bennük.
*
I. Szemlér Ferencnek az erdélyi írók és írások öregebb korosztályára vonatkozó fenti megállapításaiból vont szomorú, sőt, lesújtó következtetései helyesek, és ítélete kétségtelenül jogos és igazságos volna, ha - megállapításai igazak volnának. De legelső és legutolsó mondatain kívül összes megállapítása kivétel nélkül (és udvariasan kifejezve) hamis. ?szintén szólva egyet csudálok, és ez az, hogy bátorsága volt ennek a sok, legnagyobb részben köztudomású ténynek ellenkezőjét állítani be - valóságképpen. Fel kell tételeznem I. Szemlér Ferencről, hogy tudatlan, ha nem akarom feltételezni, hogy - hamisít. Fel kell tételeznem, hogy I. Szemlér Ferenc nem ösmeri Ady Endrének Egy ismeretlen Korvin-kódex margójára címû egyik legjellemzőbb írását, melyben a szilágysági Ady 1905-ben transzszilvanistának vallja magát, amikor olyan nyugodtan meri megállapítani, hogy ezt a jelszót 1918-19-ben találtuk ki. Fel kell tételeznem, hogy nem ösmeri Petelei István és Kemény Zsigmond írásait sem, amikor azt állapítja meg, hogy száz (100) év előtt meghalt a külön erdélyi tudat a feltámadás lehetősége nélkül. Fel kell tételeznem, hogy soha nem nézte meg Európa hegy- és vízrajzi térképét, ha ki merte mondani, hogy: Erdély nem zárt földrajzi egység (mert: tájai nagyon változatosak!), és azt kell hinnem, hogy ő nem ismeri Erdély népeit, soha néprajzi, nyelvészeti, népmûvészeti szakfelvétel nem érdekelte, hogy még Bartók Béla ez irányú véleményéről sem hallott, ha azt meri állítani, hogy nincsen az együttélésből származó külső és belső kölcsönhatás és minden mástól különböző közösség Erdély népei között. I. Szemlér Ferenc nem tudja, de minden székely ember tudja, hogy mi a különbség közte és minden nem székely magyar között, és hogy ez a különbség miféle okok sorozatából származott, amelyek között a ,,birtoklás különbözősége? nem a leglényegesebb (?).