
- Kosztándi B. Katalin képeihez Tünékeny, gyönyörû álomszerû a táj Kosztándi B. Katalin akverelljein és pasztelljein. Különösen figyelemreméltóak a fehér különféle árnyalataiban megjelenő téli tájak, de ott van például egyik kedves képem: a Hazai tájak I., ahol vörösbe vált minden, a hold vérző-bíborló fényében szinte megdermednek a csontvázfák, és ez azért is különös és egyedülálló ebben a festészetben, mert a vörösek sehol sem tûnnek fel, a fehér árnyalatai, varázslatos kobaltkékek, smaragdzöldek, egymásba kábulatban áttûnő színek és foltok jelenítik meg azt a tájat, ami lassan mindenképpen eltûnik, megváltozik, elvész. Király László gyönyörû versének sorai jártak bennem, amint megigézetten néztem ezeket az akvarelleket, a mûfaj erdélyi remekléseit: ,,Fekete csontú kertünkben / Titokzatos mély lábnyomok. / Se ember, se állat - semmi. / Maga a gyilkoló idegenség.?
Kosztándi B. Katalin akvarelljeinek, pasztelljeinek, rajzainak tragikumát épp az egykori világ bensőségességének a végleges elvesztése adja. Most tûnik el tárgyi rekvizitumaival egyetemben - amelynek leltárja is némely kép és rajz! - a már végérvényesen emlékeinkbe költöző bensőséges világ. (Hogy itt semmilyen túlzás nincs, ama hideglelős tény is bizonyítja, hogy Kosztándi B. Katalin szülőfaluja, Malomfalva is a falurombolás áldozata lehetett volna, ha idejében meg nem állítják Arturo Uit.) S van még valami ezeken a képeken, amire Jánó Mihály is nagy empátiával figyel fel: felfoghatóak egy elvesző tárgyi világ rekvizitumai leltárának is bizonyos mûvek, viszont (és éppen ez adja a mûvek hatását, ami alól egyszerûen lehetetlen kitérni, megérintenek) - és itt Jánó a Kapuk címû képre céloz, de hozhatnánk számtalan más világító példát is - ,,?a pontosság nem megy el az aggályos részletezésig?.
Nem megy el, mert Kosztándi B. Katalin festő, és nem agitátor. ,,Egy-egy kör alakú kis színfolt és sugárvonal jelzi csupán a faragott kapu rozettamotívumát. A kék szín hidegségét finom barna tónusok oldják.? Ezért is írtuk jobb szó híján, hogy van ezeken az akvarelleken valami álomszerû, félálomszerû kábulat. A táj, a néhol aggályosan pontos részletekkel együtt, mindig átmegy valami másba, s ez a sejtelmesség adja aztán a festmények hihetetlen varázsát. Egy elveszett világ örvénylik, tûnik át egymásba a képeken. S ha már idéztünk egy szakaszt Király László verséből, zárjuk ezzel, hiszen hideglelős pontossággal ugyanazt az élményt adja vissza túlérzékeny membránként: ,,Elveszett világ vicsorog, / Halálba táncolt szüzek rínak, / Sikítva, mint a trombiták, / Vak menekülők kürtjei??
Halljuk-e még?
Emlékezünk-e még?
Lehet-e reményünk arra nézve, hogy legalább bennünk - elmúlásunkig - megmarad ez az elvesző világ?!
Bogdán László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.