Jókai közöttünkKovakő: Székelyek Mórja

2005. március 12., szombat, Archívum 2003–2007

A kötelező házi olvasmányokat nem szokás szeretni, unni szokás. Ez szabály. A kivétel pedig erősíti a szabályt. Jókai Mór regényei ellenben nem képeznek kivételt. A diákság többsége szíve szerint az első tíz sor után félretolná, ha nem fenyegetné az a veszély, hogy valamelyik órán vagy az érettségin megbûnhődik érte. Bátor emberek persze vannak. De aki inkább félni szeret, mint megijedni, és végigrágja a kétszáz oldalas regényeket, az nyer. Nem csak egy jó jegyet, de szellemi-lelki gazdagságot is.
- Ugyan már! - szólna rám a fél osztályom mosolyogva, mintha kommentárjukat így akarnák folytatni: ,,Ezt te sem gondolod komolyan.?
Megtörtént. Az Úr 2005. esztendeje, február hava, az író születésének 180. évfordulója után egy nappal. A ma még nem, de holnap már felolvasóestjeiről híres könyvtári Kék Teremben negyven ember idézte az író szellemét. Jókai megtalálja a módját, kihez hogyan kell szólnia. Még akkor is, ha furfangos székely emberekkel van dolga. Ezek ugyanis szeretik Székelyföldet, szeretik Erdélyt, szeretik Szent István Magyar­országát, s szeretik a tréfát, a fegyvert, mely annyi balszerencse közt megvédte őket. Jókai is kötődött hazájához, fogva tartotta őt is Tündérország varázsa, s legalább annyira a székely nép humora is.
Mindenkinek jólesik, ha dicsérik azt, amit ő szeret. S mikor Jókai teszi ezt, az még jobban esik. Hisz ha mélységesen el is lágyulunk, amikor hajnalban, sikongó turistáktól mentesen, a maga meztelen szépségében látjuk a Szent Anna-tavat, nem tudjuk szavakba önteni, mit érzünk. Ilyenkor inkább hallgat az ember, mert minden szóval csak lefaragna abból a kimondhatatlanból. Amit Jókai kimond. S olyan egyszerû, mesterkéletlen nyelven, annyira természetes észjárással, hogy mindenki ráismer benne saját gondolataira: mintha ez már járt volna a fejében.
Ha tudná a mai székely diák, hogy őseit mennyire szerette Jókai, s hogy őt mennyire szerették viszont a háromszékiek, akkor bizonyára másféle gondolatokkal venné kezébe az író könyveit, főként az Erdélyhez közel állókat.
Azon az estén ezekből hangzottak el részletek az Erdélyi Magyar Ifjak szervezte felolvasóest keretében. A meghívott Bodó Attilától is sok izgalmas dolgot tudhattunk meg az íróról, amit az iskolában nem meséltek el. A tanár úr főként Mikszá­thot idézte, akinek kedélyes stílusa egyre fokozta a jó hangulatot. Történetei szinte köny­nyeket csalogattak a nevető szemekbe.
Jókainak is sikerült (nem csak témaként) könnyeket fakasztania a székelyekből. Az illyefalvi választók biztosan mind elszorult torokkal hallgatták jelöltjük szónoklatát. Reméljük, még ma is érvényes, ami ott akkor elhangzott:
,,Aki meg akarja tudni, hogy mi az igazi szeretet, az jöjjön Székelyföldre.
Aki meg a karja tudni, hogy mi az igazi honszeretet, az tanulmányozza a székely nemzet honszeretetét.
Aki meg akarja tudni, hogy milyen az igazi baráti, rokoni szeretet, az kössön barátságot, rokonságot a székelyekkel.?
j
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép