Idén Erdélyben valahogyan másként ünnepeltük március idusát, mint az elmúlt másfél évtized bármelyik esztendejében. Kicsit szomorúbban, cseppet rezignáltabban, mert az 1990-es nagy lélekszabadulás után újra valamiféle érzelmi-hangulati börtönbe utaltatott vissza az erdélyi magyar közéleti, közérzeti hangulat, csakhogy az ítélet most nem a Dâmbovi?a partján, hanem a Duna-parti Budapesten hozatott meg.
Átéltünk - december 5-én - egy új, a réginél is szomorúbb Trianont, olyat, amit immáron nem cinikus győztes nagyhatalmak és tulajdonainkra éhes, önkinevezett ország- és földfoglalók kényszerítettek ránk, hanem mi magunk, kikről alighanem följegyzi majd a történelem, hogy oly nemzedék valánk, minek tagjai nagy keserûségükben és önféltésükben az ,,önfia vágta sebét? gyakorlatába és logikájába takaróznak. Valami ilyesmi történt velünk: vágjuk-marjuk a saját és testvéreink testén és lelkén ejthető sebeket, s menekülünk szüntelenül az igényes Európa által támasztott elvárások önmentegető, de hazug köpönyegébe.
Ám Március mégis Március marad számunkra - írhattam volna akár csupa nagybetûvel is -, lelkünk java fele, jobbik része, mit ágáló nemzetrontók kedvéért azért mégsem adhatunk fel. Nem is fogjuk feladni.
Miénk a magyar nemzet sikoltó Imája, Kölcsey Himnusza, miénk Vörösmarty Mihály hûségért kiáltó, a létezésen túl is hûséget fogadó Szózata, miénk a szûzmáriás zászlókról nemzeti trikolórrá előléptetett három szín, és miénk - mindenekfelett! - drága anyanyelvünk, kincsünknek tartott kultúránk, minden közös nemzeti hagyományunk, miknek piramiscsúcsán ott ékeskedik és komorlik nemzeti történelmünk. S annak egyik legfényesebb napja, 1848. március idusa, mely 157 évek távlatából is úgy fénylik, hogy a nagy históriai hidegrázások napjaiban is fölmelegít és gyógyít. A meghasonlott lelkeket elsősorban, mik annyi megpróbáltatás, szikkasztás, megaláztatás után üresedtek és sivárultak, hogy márciusi igék és üzenetek nélkül már aligha lehetne még egyszer újraforrósítani, érzelemmel tölteni őket. Pedig sokszor és sokáig ez volt a cél: elorozni tőlünk március igéit-üzeneteit, hadd törődjön bele a megalázott és megszomorított, a meglopott, kifosztott erdélyi ember, hogy márciusi csodákban bízni már nem érdemes. Mi mégis bízunk, és vállaljuk ezt az üzenetet.
Mert jogunk van hozzá, örökségünk. A magyar szabadság 1848-49-es eszméiből és áldozataiból az erdélyi magyarság - különösképpen a háromszéki székelység - legalább annyit vállalt fel, mint bárhol másutt élő nemzettársaink: a gondolat érlelésében is szerepet vitt, az érte való élethalál-küzdelemből is kivette részét. Néha erején felül is, ha egyáltalán helytálló és méltó ez a kifejezés a halálraszántság önkéntes vállalásáról beszélvén.
Igen, Erdély, a székelység, Háromszék ?48-49-e - bár a magyar történelem egészének szerves, kimetszhetetlen része - mégis egy külön hősköltemény, megtartó erejû örökség, dédapáink által mireánk ruházott felejthetetlen üzenet, örökség és felelősség. Szentgyörgy helytállása, mit csak az intervenciós cári csapatok voltak képesek térdre kényszeríteni, Tömös, az Eprestető, Árapatak, Kökös, a Nyergestető fölemelő áldozatai, s minden erdélyi hadszíntér, ahol a székelyek álltak helyt.
Ezt senki, soha, sehogyan el nem veheti immáron tőlünk.
Zengjen tovább tehát a Himnusz, lobogjanak trikolórjaink! Nem tagadunk meg semmit, nem kell restellnünk semmit. S Vörösmartyval szólva: ,,Lesz még egyszer ünnep a világon.?
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.