A biotermékek napjaink iparosított és vegyszerezett világában egy magasabb minőséget képviselnek, keresletük napról napra nő.
Ezen speciális termékek előállításánál nem az üzemméret a meghatározó, jól megtermelhetők a törpegazdaságokban is. Azonban a márkanév jogos használatáért pontos előírásnak kell megfelelni mind a termőterület, az alkalmazott anyagok, mind a technológia terén. Törvényes előírások szabályozzák ezeket. A termelőknek kell vállalniuk a kötelezettséget, hogy betartják a biogazdálkodás előírásait. Létezik egy jogi szervezet, amely felvállalja a termelési technológia ellenőrzését és a minőség szavatolását. Tehát nem éppen úgy mûködik, hogy egy termelő egyik napról a másikra önjelölt biogazdának nyilvánítja magát. Lehet, a helyi piacon, ahol ismerik, elhiszik neki, hogy termékei biotermékek, de máshol már nem tudná így értékesíteni.
A termelés igen, de az értékesítés gazdánként már nehezen megoldható. Meglehet, hogy falvanként csak négy-öt gazda kötelezi el magát a biotermékek termelése mellett, ezért szükség van összegyûjtő és tárolóközpontokra, ahol osztályozzák és csomagolják az egyes termékeket. Ha beindul a biotermelés, illetve a termékek feldolgozására is lehetőség nyílik, piaca is lesz. Amint az már megszokott a más termékeknél is, általában a ,,köztesek? veszik el a haszon nagy részét. ?ket kellene kiiktatni. Az értékesítés megszervezése hordozza a nyereséget. Ezen a területen volna a legfontosabb a szövetkezés, és nem csak a biotermékek értékesítésére.
A szövetkezésre általában nem azoknak van szükségük, akik üzemszerûen gazdálkodnak, és nagy mennyiségû, egységes árut állítanak elő, hiszen azt könnyebb értékesíteni. A szövetkezést mindig és mindenhol a tőkehiánnyal küszködő kistermelők kezdeményezték. Európa számos országában, de nálunk is már évszázaddal ezelőtt. A szövetkezetek alapelvei nemzetközi szinten egységesek: önkéntes szerveződés, autonómia, demokratikus irányítás, szociális érdekvédelem. Eltérés az alaptőke létrehozását és annak nevesítését illetően lehet.
A szövetkezet már maga mint kifejezés sok személy számára ijesztővé vált itthon az elmúlt ötven év tapasztalata alapján. A kolhoztípusú, a magántulajdont tagadó és állami felügyelet alatt álló gazdaságoknak csak a nevük volt az. A szövetkezet nem a tagság helyett gazdálkodik, hanem a tagság gazdaságának a kiszélesítését vállalja fel: feldolgozás, csomagolás, értékesítés. Most már létezik törvényes keret is az ilyen szövetkezetek mûködtetésére.
Miért a sok biztatás a szövetkezésre? Az EU-csatlakozás hazai szakemberei azt állítják, hogy a legfelkészületlenebb a mezőgazdaság, azon belül is a kistermelők, és ők veszíthetnek a legtöbbet: megélhetésük forrását. A kiútkeresés egyik módja a szövetkezés lehetne. Az uniós pénzek elérése is könnyebb szervezett formában. A kistermelőknek, a tőkehiányban szenvedőknek pedig bizonyosan az egyedüli lehetőség.
Az egykor jól mûködő Hangya szövetkezetek emléke még sokakban él. A ?90 utáni átalakulásban a hangyák helyett - Sylvester Lajost idézve - ,,jöttek az újfajta termeszek?, ezeket kellene és lehetne kiiktatni a szövetkezéssel.
Dr. Szakács Nagy Magda
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.