
(1798. jan. 25., Vízakna - 1853. okt. 25., Marosvásárhely)
Legidősebb szemerjai Szász Károly az erdélyi reformmozgalom vezéregyénisége, a ?48-as szabadságharc államtitkára, emlékíró, természettudós, polihisztor. Történelmi személyiség is, ugyanis vallás- és nevelésügyi ,,állodalmi titkár? (államtitkár) volt az első független, felelős magyar kormányban, báró Eötvös József minisztersége idejében, majd amikor Eötvös 1848 őszén lemondott, Szász Károly látta el a miniszteri teendőket.
Szász Károly ősei Háromszékről települtek át a Nagyszeben melletti Vízaknára az 1600-as években. Családja a székely köznemességnek ahhoz a csekély vagyonú rétegéhez tartozott, amelynek férfitagjai különböző hivatalokban keresték boldogulásukat. Vízaknán, ebben a sóbányái okán jómódú városban Károly nagyapja, Szász Pál (l717-1783) a város tulajdonképpeni feje, királybíró volt. E tisztség hozadéka volt a városka központjában álló emeletes nemesi kúria, a Geréb-ház használata, a királybírói birtok, adómentesség és többféle jövedelemforrás (cégérpénz, bírságpénz, pecsétpénz, tûzifa, szabad legeltetés stb.). 1797-ben Pál fiát, Szász Jánost választotta meg a városi tanács és az ,,esküdt közönség? városbírául. A család anyagilag tovább gyarapodott.
Így aztán volt, miből lefizetnie Haynau szeretőjét azzal a céllal, hogy járjon közben a ,,turini hóhérnál? Szász Károly halálos ítéletének megmásítása érdekében. A vagyont érő családi ékszert a kéjnő elfogadta, de nem került sor sem a közbenjárásra, sem pedig az ékszerek visszajuttatására, mert Ferenc József császár a véreskezû tábornokot egyik napról a másikra leváltotta. A kéjnő a bajba jutott családoktól kapott ékszerekkel nyomtalanul eltûnt, Haynau pedig abbeli dühében, hogy a császár menesztette, megkegyelmezett a több mint kétszáz halálraítéltnek, köztük Szász Károlynak is. A szabadságharc bukása után Szász belebetegedett Erdély és Magyarország sorsának katasztrofális alakulásába. Néhány év múltán újra taníthatott, ezúttal a marosvásárhelyi református kollégiumban, ahol az éppen nyugállományba vonuló Bolyai Farkast követte a matematika tanításában. Itt halt meg viszonylag fiatalon (55 éves korában). Az ,,áldozatfunkció? ezek után a legtöbb szemerjai Szász életformájává vált. (?)
*
Szász Károly daliás termetû, szőke, kék szemû férfi volt. Különleges fizikai ismertetőjele, hogy jobb arcán a szőr (a szemöldöke is) gesztenyebarna volt, míg bal arcán vörösesszőke (ezt Berde Mária örökítette meg A hajnal emberei címû regényében). Pompásan csillogó, az átlagnál kissé nagyobb gyöngyfogai voltak. Szálas, izmos, magas alkatú, tündöklő kék szemû, kemény tartású férfi volt. Sötétszőke haja természetes hullámos. Vidám, hívő, magabiztos. Ünnepi öltözete: fekete frakk, fehér selyemmellény, széles, fehér nyakkendő, jáspistû. Könnyen elpirult. Az apja, Szász János jelentette ki fiáról, amikor Débora asszony egyre csak akadékoskodott az ifjú Károly párválasztásával kapcsolatban, hogy ,,jámbor természetû, de ha taplót dugsz a fülébe, hát nincs isten, aki megtartóztassa?.
Igen magas intelligenciaszintje már egész kora gyermekkorában nyilvánvalóvá vált. Háromévesen már olvasott, hétévesen latinra ,,constructionalis error? (szerkezeti hibák) nélkül fordított. Nagyenyeden egyenesen a negyedik osztályba, a syntacticába léphetett. 16 évesen (1814-ben) a kolozsvári katolikus líceum növendéke volt, 1815-ben a marosvásárhelyi királyi táblán jurátus, 19 évesen már ügyvédi oklevelet szerez. Ugyancsak 1817-ben két erdélyi főúri ifjú (Zeyk János és Teleki Elek) nevelőjeként (félig inasként, félig barátként) Bécsbe került, ott beiratkozott az akkoriban megnyílt mûegyetemre, ahol matematikai, természetrajzi és vegytani tanulmányokat folytatott. Itt ismerkedett meg Bolyai Jánossal, aki ekkor a bécsi hadimérnöki akadémia hallgatója volt. Bolyai így emlékezik meg Szász Károlyról: ,,Egyszer s legelébb ő említette meg az eszmét, amit én alaposan kifejtvén, szilárd épületet raktam rá? (amely) az euklideszi XI. axióma okmutatványa, vagyis inkább megbizonyíthatása.? A vizsgáján jelen levő orosz nagykövet meghívta őt Szentpétervárra egyetemi tanárnak, de Szász Károly ezt nem fogadta el. 1820-ban Enyeden segédjogtanár, 1821-ben már rendes jogtanár. 1823-ban Alsófehér vármegye táblabírává, szülővárosa, Vízakna pedig tiszteletbeli polgárává választja, s ettől kezdve Erdély politikai életében fontos szerepet vitt a reformkorban. Emiatt a kormány perbe is fogta, meghurcolta, és leváltotta jogtanári minőségéből. Czirjék - Alsó-Fehér megye főispánja - szerint Szász Károly ,,lázadó jakobinus fattyúliberalista?. Az erdélyi gubernium felszólítja, hogy igazolja nemességét, ellenkező esetben megfosztják a megyei táblabírói funkciójától. Hosszas pereskedés után sikerül bizonyítania nemességét. Az 1848-49-es szabadságharcban, mint erdélyi országgyûlési képviselő, vezető szerepe volt Erdély uniójának kimondásában, majd a pesti első nemzetgyûlés tagja.
Közvetlenül a világosi fegyverletétel után súlyos beteg lett, a kormány feloszlása után ágynak esett, és egy főnemesi barátjánál, Tiszaroffon ápolja felesége, Münstermann Franciska. Itt tartóztatják le, majd - mint ahogy fentebb már szó volt róla - amikor Haynaut a császár leváltotta, szabadon bocsátják.
Az erdélyi főegyháztanács visszahelyezi tanári állásába, de mivel a nagyenyedi kollégium az 1848-49-es események áldozatává vált, Marosvásárhelyre kerül, ahol a nyugállományba vonuló Bolyai Farkas utódja lesz a matematika katedrán haláláig, 1853-ig. Kemény Zsigmond író, a hû tanítvány 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémián tartott emlékbeszédében mondja, hogy ő Isten után a legtöbbet Szász Károlynak köszönhet az egész világon. Lelkesen szól Szász Károly ,,fényes elméjéről?, nagy tudásáról, aki Erdély első jogtudósa, kiváló matematikusa (a két Bolyai Erdélyben csak Szász Károllyal tudott érdemben matematikáról vitatkozni), kitûnő tanár, elsőrendû szónok és politikus. ,,Az eszme és eszmény embere volt, semmi közönséges vagy aljas nem ragadt még sarujának talpára sem.? 1853. október 25-én halt meg ,,agyszélhûdésben? (agyvérzésben). A marosvásárhelyi református temetőben nyugszik.
Szász Károly és a Diploma Leopoldinum
I. Lipót császár 1691-ben adta ki diplomáját, amelyben a széles látókörû, sokrétûen tehetséges Bethlen Miklós (1642-1716) fogadtatta el vele indítványait. A diploma kimondja, hogy Erdély élére a három rend tagjaiból választott s a Habsburg király által megerősített gubernátort kell választani. Ennek fejében Erdélynek békeidőben 50 000 forintot, háborúban 400 000 forint adót kellett fizetnie az udvarnak. Az erdélyi főnemesek, valamint a császár által kiküldött hivatalnokok nem voltak hajlandók életbe léptetni a diplomát, amelynek hivatalos erdélyi példányát Alsógáldon, a birtokán őrizte Kemény Simon László báró, s amely szerinte ,,az adott körülmények között a lehető legjobb kontraktus volt?. Szász Károly a Diploma Leopoldinumra alapozva kidolgozta az erdélyi egyházi főigazgató-tanács megválasztásának demokratikus módját. Erre azért volt szükség, mert az Ausztriai Ház tíz éven át nem engedélyezte, hogy a kormányszéknek kálvinista tagja legyen, demokratikus választásról pedig szó sem volt. Jogi szempontból alapvető munkáját az erdélyi reformkor jeles képviselői, Wesselényi Miklós és Kendeffy Ádám felkérésére és támogatásával írta meg Sylloge címmel, amely tulajdonképpen az erdélyi jus publicum. Wesselényi Miklós nyomtattatta ki a saját költségén, az általa megvásárolt Tótfalusi Kis Miklós-féle nyomdagéppel és betûkkel (antikvájával). E jogi törvénytervezet egyik pontja szerint az erdélyi főtanácsba meghatározott számú és időre szóló tagokat akartak megválasztatni a néppel, ugyanakkor igazságos, szabad országgyûlési küldöttválasztást követeltek, amelybe ne legyen beleszólása az Ausztriai Háznak. Szász Károly szerint az erdélyi nép megérett az alkotmány sáncainak bevételére, de ezzel szemben az arisztokrácia nem érett meg arra, hogy az igazságot erőszakkal vegye be. Azazhogy szembeszegüljön Béccsel. A császár Wlassics horvát tábornokot küldte Erdélybe azzal a céllal, hogy akadályozza meg a demokratikus választási kísérletet és minden önállósodásra való törekvést. Wesselényi Miklós, az ,,árvízi hajós? mélységesen elítélte a főnemesség azon véleményét, amely szerint a jobbágyság őseinek bûnei miatt került páriasorba (a lakosság kilenctized része). Wlassicson kívül a demokratikus választásokat az erdélyi aulikusok (császárpártiak), főleg főnemesek torpedózták meg. Így a szabályosan megszervezett és Bodolla János erdélyi református püspök által levezetett egyházi főtanácsi választást Bethlen Imre nyíltan megtámadta és semmissé nyilvánította. Bodolla püspök hiába jelentette ki, hogy ,,a nemes és szent reformata eklézsia szervezeti dolgaiba a kormányszéknek s a fényes uralkodónak beleszólása nincsen?, mert csak azt érte el ezzel, hogy őt is lemondásra kényszerítették. Ezek után kezdődött Szász Károly perbe fogása, meghurcoltatása, végül az enyedi kollégium tanszékéről letaszították, és a politikailag semleges matematika katedrára helyezték át. Szász Károly nem hátrált meg egykönnyen a nehézségek előtt. Az erdélyi reformkor vezéregyéniségei küldöttséget menesztettek I. Ferenc császárhoz. A küldöttségből végül csak Szász Károlyt és egy erdélyi főnemest engedtek be az uralkodóhoz. Szász higgadtan érvelt, amihez hozzásegítette tökéletes némettudása is. Követelték az erdélyi országgyûlés összehívását, a már említett demokratikus választások megtartását, a Diploma Leopoldinum tizennyolc pontjának biztosítékát. Ezek közül a legfontosabbak: ,,A bevött szokásoknak confirmatiója (?) Mindenféle tisztségekre hazafiainak állítása (?) Minden esztendőben országos gyûlések folytatása (?) A székely nátió immunitátiója (kiváltságainak megőrzése) (?) Szabad kereskedés megengedése.?
1834 nyarán I. Ferenc ellenzéki nyomásra összehívatta az erdélyi országgyûlést. Mindjárt a gyûlés elején durván beleszólt a diéta ügymenetébe, s azt nevezte ki elnöknek, aki a legkevesebb szavazatot kapta. Az ellenzék (a reformerek) házszabály-módosításokat követelt, de a gubernium nem tett engedményt. Mindebben a közvélemény az önkény megnyilvánulását látta. Szász Károlyt életmûvének ekkora meggyalázása beteggé tette mind fizikailag, mind lelkileg (mai kifejezéssel élve, pszichoszomatikus betegsége ekkor tört ki rajta: hipertónia, isémiás zavarok). Az 1853-ban Marosvásárhelyen bekövetkezett agyvérzése vetett véget életének.
Gyermekei
Legidősebb Szász Károlynak és Münstermann Franciskának hat felnőttkort megért gyermeke volt. A legkisebb, Szász Béla (1840-1898) költő, filozófus, az 1880-as évek végén a kolozsvári egyetem rektora, az MTA levelező tagja, Szilágyi Domokos dédapja. Ifj. Szász Károly (1829-1905) költő, mûfordító, egyházi író, a Duna-melléki Református Egyházkerület püspöke, az MTA másodelnöke (1892-95). Legfontosabb mûvének tartom A világirodalom nagy eposzait (két kötet). Arany Jánossal jó barátságban volt, együtt voltak tanárai a nagykőrösi református kollégiumnak. A harmadik híres szemerjai Szász Károly-gyermek Szász Domokos (1838-1899), az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke 1885-től haláláig. Püspöksége alatt Erdélyben több mint negyven református templom épült. Szász Domokos telepítette át Nagyenyedről Kolozsvárra a református teológiai intézetet. És ezzel a tehetséges testvérek sora még nem teljes. Ne feledkezzünk meg Szász Gyuláról (1834-1891), aki Kolozsváron élt, és az irodalmi lexikon szerint költő, mûfordító. Versei lapokban jelentek meg, fordított Maupassant munkáiból.
Szilágyi Kálmán