Mivel Sólyom László szomorú tapasztalatokat szerzett, amikor hozzánk akart repülni, és nem engedélyezték leszállni, ezért dönthetett úgy, hogy Észak-Komáromba autóval utazik. De az éber szlovákoknak ez olyan rosszul esett, mint üveges tótnak a hanyatt esés, ezért nem engedték be, még gyalogosan sem.
Szegény szlovákok sem gondolták, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozással nem csak ők mehetnek külföldre, hanem más, volt szocialista országokból is bárki megteheti, aki akarja. Ha ezt így tudják, akkor nem csatlakoztak volna az unióhoz. Régen akár még Bukarestből is megtelefonálhatták Budapestre, hogy Sütő András drámáit nem lehet előadni Magyarországon. És a magyar elvtársak hallgattak a román elvtársakra. A régi módi szerint a magyar barátoknál a szlovákok elérhették volna, hogy Sólyom Lászlónak ne adjanak útlevelet a magyarok, és így nem került volna sor a kellemetlen incidensre, s nem kellett volna megtagadniuk tőle a beutazást. Sólyom László tartotta magát a határozathoz. A két Komárom közti Erzsébet-híd feléig ment el, nem lépvén túl a diplomácia és a két ország határát. Pedig milyen jól nézett volna ki, amint a szlovák rendőrök meglökdösik a híd közepe után, és utána visszatoloncolják a híd közepéig. Vajon Szent István királyunk mit szól ehhez, amikor onnan fentről, a mennyországból alátekint, és látja beérni toleráns, idegeneket keblére ölelő politikája gyümölcsét? Azt, hogy a szlovákokat befogadták (mint másokat), és azok elvitték országa egy részét. A szlovákoknak igazuk van, mert úgy elnyomták a magyarok őket, hogy ezer esztendő alatt jól el tudtak szaporodni, és utána államot tudtak alapítani. Viszont száz év semmiképpen sem volt elég nekik, hogy megbosszulják az őket ért állítólagos sérelmeket. Pedig eleget igyekeztek, kezdetben vállvetve a csehekkel, majd húsz év óta egymaguk. Sok gondjukat megoldották, sok magyartól megszabadultak a Benes-dekrétumok segítségével, amelyek máig is érvényben vannak. A második világháború után, sajnos, nem tudták befejezni a lakosságcserét, ami azt jelentette, hogy elzavarták a magyarokat, akik cserébe mindenüket otthagyták. Megtörtént a reszlovakizáció, ami azt jelentette, hogy érdekből vagy muszájból, kénytelen-kelletlen sokan szlováknak vallhatták magukat. (De mikor történik vajon meg Szlovákia redemokratizációja?) Ma is tovább folytatódik a magyarság egyenjogúsítása, például az új nyelvtörvénnyel. Eszerint a magyaroknak is olyan joguk van a szlovák nyelvet használni, mint a szlovákoknak. Sőt, kötelező! És miért ne tiltanák ki Sólyom Lászlót, aki ez ellen szót mer emelni? Európa meg csak rövidlátóan pislog, mint béka a csalánban. Csak ajánlatokat tehet, amelyek annyit érnek, mint halott ülepén a csók. Mostanig azt hittük, hogy az Európai Unió a személyek, eszmék szabad áramlását jelenti országhatárokon keresztül. A határok légiesülnek, és megszűnnek. De nem! Ezek után az is előfordulhat, hogy nem csak Sólyom Lászlót, de más magyar állampolgárt sem engednek be újdonsült országukba? Kár volt megjavítani az Erzsébet-hidat vagy a Mária Valéria-hidat Esztergom és Párkány között. De még mindig nem késő ezeket felrobbantani, vagy felégetni a diplomáciai hidakat. Sőt, a Duna közepére hosszában szögesdrótkerítést is lehetne húzni.
