Az RMDSZ sietett pontosítani: szeptember 4-i csíkszeredai rendezvényükre meghívják a Magyar Polgári Párt képviselőit is, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szintén amellett érvelt, hogy mindkét pártnak ott a helye, a Székely Nemzeti Tanács pedig arra buzdítja az önkormányzati képviselőket, mindkét nagygyűlésen vegyenek részt.

A két rendezvény körül kialakult áldatlan helyzetben jelenleg valóban ez tűnik az egyetlen járható útnak, ha nem akarják, hogy a székely parlament előfutáraként emlegetett nagygyűlés a széthúzás, a dac, a hiúság, a pártpolitikai érdekek, a párbeszédre való képtelenség miatt súlytalanná, jelentéktelen összejövetellé váljék. Pedig erős üzenetre, párthovatartozástól függetlenül egységesen felsorakozó önkormányzati képviselőkre, jól kidolgozott dokumentumokra, elszántságra lenne szükség ahhoz, hogy a választási kampányokban minduntalan visszatérő autonómiatémából valós küzdelem váljék, a bukaresti hatalom számára pedig csak akkor válhatna megkerülhetetlenné az önrendelkezési igény, ha azt a székelyföldi közösség választott vezetői révén határozottan, félreérthetetlenül, egységesen kinyilvánítja.

Az önkormányzati nagygyűlés erre teremt lehetőséget. A széthúzás üzenetéből, meddő vitából, mentségekből, kifogásokból, gyanúsítgatásokból és vádaskodásokból hallott már eleget az elmúlt hetekben az erdélyi magyar választópolgár. Többé nem kíváncsi rájuk. Azt ellenben joggal várja el, hogy a szavazata révén képviseletével megbízott önkormányzati képviselők ne pártjuk, hanem a közösség érdekei szerint járjanak el, a nemzeti célkitűzésekből pedig ne próbáljanak politikai tőkét kovácsolni alakulatuk számára.

Szeptember 4-én és 5-én Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen névsort olvasnak. Aki valóban az autonómiáért kíván tenni, jelennel válaszol.