Gazdasági válság idején fokozottan kell támogatni a helyi vállalkozókat, a helyi termelőktől származó terméket kell előnyben részesíteni ― állítja a kézdivásárhelyi Sükösd Ede, az Ilu üzletlánc tulajdonosa.
A harmincéves vállalkozó azonban a krízisben is igyekszik pozitívan viszonyulni a nehézségekhez, és további terjeszkedést, fejlesztést tervez. Egyelőre többnyire csak a kereskedelemben, de hosszabb távon az élelmiszeriparban próbálkozna termeléssel, és a turisztikai beruházások is érdeklik. Addig is kampányt szervez az egészséges életmód hirdetése érdekében, edzőtermet nyitott, üzletláncában pedig szeretne egy százszázalékosan természetes alapanyagokból készülő élelmiszereket forgalmazó részleget.
Gyerekkorában tanulta a kereskedést
A harmincéves Sükösd Edének fiatal kora ellenére hatalmas tapasztalata van a kereskedelemben, gyakorlatilag beleszületett ebbe a világba. Édesanyja egységvezetőként dolgozott a rendszerváltás előtt is, a kézdivásárhelyi Ilu bárt vezette, a forradalom után pedig meg is vásárolta a lokált. A bár mellé lassan élelmiszerbolt is épült, aztán ezek száma gyarapodott, de két-három egység volt a mai üzletlánc magja. Kitartó, nehéz munka következett — az elején mindent el lehetett adni, de nem lehetett beszerezni az árut, most meg minden van, de kész művészet eladni valamit —, és ma mintegy tíz üzlethelyiségből és három vendéglátó-ipari egységből áll a húsz év alatt immár márkanévvé vált Ilu üzletlánc. A vállalkozás lényege az újítás, mindenben meg kell találni az újat, a változás az élet rendje — indokolja a kézdivásárhelyi vállalkozó a folyamatos fejlesztést, terjeszkedést. Össze kell hangolni mindent, egyidejűleg kell figyelni a humán erőforrásra, a befektetésekre, a reklámra, a mindennapos problémamegoldás mellett időt kell szakítani a fejlesztésre, tervezésre, még akkor is, ha egyelőre megőrizni is nehéz azt, ami van — csak így lehet fenntartani a vállalkozást a gazdasági válságban.
Mentalitásváltás szükséges
A krízis egyelőre főként az iparban, építkezésben, más ágazatokban érződik, de óhatatlanul átterjed az élelmiszeriparra is. Ezt egyébként ő is érzi, több millió eurós évi forgalmában 15—20 százalékos visszaesést tapasztal. A munkanélküliség növekedése kihat az élelmiszeriparra, kevesebb pénzük van az embereknek, mindenki óvatos, igyekszik minél kevesebbet költeni. Beépült a válság az emberek tudatába, ezért is nehezebb bármit is eladni. Ráadásul a vállalkozók is megtorpantak, nem mernek befektetni, a bankok sem biztatnak senkit hitellel, bekerültünk tehát egy ördögi körbe, ahol senki nem mer semmit, és ezért egyre mélyebbre ássuk magunkat az iszapba.
Így azonban nem marad más megoldás, mint az alacsonyabb keresetekhez igazodni, megpróbálni a legalacsonyabb árat kialkudni a termelőktől. De sajnos, sok selejt, másod-harmadrangú termék bekerül a piacra. Ezért is lenne jó összefogni a helyi termelőkkel, azt kellene értékesíteni, amit helyben állítanak elő. Jelenleg azonban gyakran előnyben részesítjük a másod-harmadrangú termékeket forgalmazó multinacionális üzletláncokat. ,,Én igyekszem a helyi termelőket előnyben részesíteni, megpróbálok tőlük vásárolni, de úgy érzem, nem mindig értékelik ezt kellően" — magyarázza, hangsúlyozva: nincs kommunikáció, együttműködés a termelő és a kereskedő között. Ezért is kezdeményezett egy olyan projektet, amelynek célja, hogy kapcsolatot létesítsenek a kereskedők és termelők között, oldják meg helyben, amit lehet.
A multinacionális cégek ugyanis jönnek, akciókat találnak ki, ámítanak, egyedüli céljuk a kizsákmányolás, nem arra mennek, hogy valami jót tegyenek a közösségnek. Olcsó termékeket árulnak szép csomagolásban, de azt sem tudjuk, a világ melyik részéről származnak azok. Pedig nem mindegy, hogy a helyi vállalkozó fejlődik-e vagy az idegen. Hiszen a helyi itt teremt munkahelyet, itt fektet be, a helyi közösséget támogatja, az idegenek pedig elviszik a pénzt. És lehet, hogy pillanatnyilag olcsóbb terméket ajánl a multinacionális cég, de a helyi vállalkozót választva jobban jár a közösség. Előfordulhat ugyanis, hogy éppen az a helyi cég támogatja azt a futballcsapatot, ahol gyerekünk focizik. Ez azonban sokakban nem tudatosul.
Fejlesztésre ítélve
Az üzletláncban jelenleg 70—80 alkalmazott dolgozik, de hamarosan újabb munkahelyek létesülnek, Sükösd Ede ugyanis újabb üzletet kíván megnyitni. Igaz, nemrégiben be is zárt egy vendéglőt, pedig igen jó helyen, Kézdivásárhely főterén működött. De csökkent az igény iránta, válságban nem járnak vendéglőbe az emberek, muszáj volt bezárni. Kézdivásárhely főtere már-már halott, csak bankok, intézmények vannak, rengeteg a kiadó helyiség, és jóformán nincs egy terasz, ahova le lehet ülni, nem pezseg eléggé az élet a városban. Nem is csoda, a sok hivatal, bank nem tud életet lehelni a főtérbe. Igaz, az ingatlantulajdonosok sem azon voltak, hogy helyi vállalkozóknak adják ki a helyiségeket. Csak azt nézték, ki ad több pénzt, aztán a bankok felverték az árakat, a főtérről pedig kiszorultak a vendéglátó-ipari egységek.
Sükösd Ede azonban szinte fejlesztésre van ítélve. A kereskedelemben ugyanis a mennyiség hozza a jó árat. A termelők csak nagyobb mennyiség esetén hajlandóak alkudni, ezért kell bővíteni. Ha leállok, onnan már csak a visszaút van — magyarázza. Nemrégiben Kovásznán is megnyitottak egy üzletet, Kézdivásárhelyen ugyanis nagyjából lefedték már a várost. Ugyanakkor átvett egy edzőtermet, és kampányt tervez, amelynek középpontjában az egészséges életmód áll, a sport, a mozgás, a természetes táplálék fogyasztása révén. Éppen ezért szeretne az Iluban olyan részleget, ahol nem csak diétás, de százszázalékosan természetes termékeket árusítanak. De tervei között szerepel az élelmiszer-ipari termelés is. Lassan ugyanis meg vannak nyomorítva a helyi termelők, nem tudják eladni termékeiket, nem kapják meg a pénzt. Ez is azért, mert nem fognak össze. Pedig válságban csak összefogással és komoly munkával lehet eredményeket elérni.
