Élő múlt: Vers emlékmû a Nyergestetőn

2005. április 8., péntek, Archívum 2003–2007

Csík és Kászon között a nyergestetői látvány győzött meg engem a vers emlékmûvek valóságáról.
A vers emlékmû szerzője, amint 1965 óta három generációhoz tartozó magyarul olvasók ezt sokan tudják: Kányádi Sándor. Címe: Nyerges­tető.
Mikor legutóbb a Nyergestetőn jártunk, az 1897-ben, hatalmas székely zarándoklat napjaiban felavatott emlékmû ott állt a megszokott helyén, a hegy nyergében, a vágott virágot is életben tartó kegyeletes időjárás következtében még frissek voltak a március 15-i koszorúk, bizonyítván, hogy ez a hely egyik leglátogatottabb Kárpát-mendencei zarándokhellyé vált.
A vers emlékmû fogalma nem az ottani látvány miatt fogant meg bennem.
A kőobeliszkkel szemben, az egykori fenyves széltöréses pusztulása után sírkert létesült. Ez a kegyhely az év minden szakában, de különösen március idusán és augusztus elsején - a nyergestetői csata évfordulóján - tovább építi magát, mondhatni spontán ösztönösséggel. S a kegyeleti hely folyamatosan új elemekkel gyarapodik. Az alkalmilag arra járók, a látványtól megrendülve, a vihar tépte erdő halott fáinak maradványaiból letörnek néhány ágat, s ezt kopjává, keresztté illesztik össze, majd elhelyezik a sírkertbe.
A célkirándulások résztvevői tízével helyezik el ugyanoda a faragott fejfákat, kopjákat, emlékkereszteket, és ezekre rögzítik az emléktáblákat, plaketteket és egyéb szimbolikus jeleket. A feliratok üzenete szerint a kegyhelyet a Kárpát-medence egészének magyarsága a magáénak tartja, sőt, a nyugati szórványban élő magyarok is elhelyezik a kegyelet kopjáit, keresztfáit.
A nyergestetői közösségi alkotásnak, egy állandó mozgásban, gyarapodásban lévő kegyeleti installációnak párja is van: a Muhi csata keresztekkel teletûzdelt emlékdombja a csonka ország északi fertályában. Ez egy statikus alkotás, tudatos tervezés szülötte, amely köré a folytonosan frissülő virágok és az egymást váltó látogatók visznek mozgást, lehelnek életet.
A nyergestetői kegyhely a maga egészében változik, gyarapodik, bővül.
De mi köze ehhez a Kányádi-versnek?
Való igaz, hogy a Nyergestető a hasonló címû vers születése előtt is kegyhely volt. Szûk körû, elsősorban a székelyföldiek zarándokhelye vala, akik a hatalmi rosszallás és tiltás ellenére is elhozták ide a kegyelet virágait.
A vers ezt a kört bővítette virtuálisan végtelenné. A költemény népszerûsége, szimbolikus üzenete, a nyergestetői csatát vizuálisan és szimbolikusan is megjelenítő hitelessége, szavalhatósága, maga a versvízió - ,,Végre csellel, árulással / délre körülvették őket, / meg nem adta magát székely, / mint a szálfák, kettétörtek? - láthatóvá, érzékelhetővé, ,,lelkünkből lelkedzetté? tette a versjelenséget, a históriai valóságot mindenhol, ahol magyarul értenek, és akarnak is érteni.
A Kányádi-verset négy évtizede mondják, szavalják, értelmezik, a vers emlékmû a nemzeti azonosulás és önazonosság mementójaként épült a köztudatba, a közemlékezetbe.
És a vers természeti képét mintegy illusztrálandó: az orkánszerû szélvihar néhány éve elképesztő pusztítást végzett. A versbéli allegória valósággá vált: a hatalmas, százados erdő fái ,,mind egy szálig kettétörtek?.
Az ehhez a közösséghez tartozók úgy látták, hogy ,,Nem csak szép, de híres hely is, / fönn a tetőn, a nyeregben / ott zöldellnek a fenyőfák / egész Csíkban a legszebben, / ott eresztik legmélyebbre / gyökerüket a vén törzsek, / nem mozdulnak a viharban, / inkább szálig kettétörnek.? És amikor a természet vad erői rárontottak a legszebb szimbólumerdőre, s annak fáit leteperni nem tudván, mind egy szálig kettétörték azokat, akkor mint szörnyû kataklizma után a túlélők, az átélők, a romokból-roncsokból kaparták-kaparják össze ezt a szimbolikus mementóépítményt.
Érzékeny lelkû és gondos erdőmesterek pedig kihagytak egy pusztányit a törött erdő helyén, ahol most ez a kopjafákból és keresztekből álló kegyeleti erdő épül. A környékét körbeültették piciny csemetékkel. Ezek a leendő erdő letéteményesei erre az évszázadra, s ezeknek lesz tiszte óvni a vers szülte kegyhelyet.
Mert ha nincs ez a vers, amely hírét vigye Gál Sándornak, s ha nem születnek a valóság talajába plántált mondák Tuzson János honvédőrnagy legendás nyergestetői csatájáról, többnyire a helybéliek kegyeleti helye maradt volna továbbra is a Nyergestető.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép