
Boldog lehet az a család, ahol a gyermekek, unokák aranylakodalmat ülhetnek. Még boldogabb az a székelymagyar családi fészek, ahol szülők-nagyszülők házasságának hatvanadik évfordulóját ünnepelhetik! Mert istenem, ebben a lejtőre került erdélyi magyar fogyásban milyen ritkán hallani arany- vagy gyémántlakodalomról. Ahol - a már szintén nagyszülőkké érett gyermekek - meg is szervezik, ünneplik e ritkaságszámba menő eseményt, szüleik házasságának 60. évfordulóját! Nem kürtöltetett az esemény világgá, talán a nagybaconi polgármesteri hivatal sem tudott róla, hogy március első napjaiban Zöldi Zoltán bácsi ismét, meghatározatlan évekre, megkérte hatvan éve hitesfelesége, Margit néni kezét. 1945 tavasza is - amikor a frontot, a földvári lágert is megszenvedett, csípőlövéses, 25 éves baconi fiatalember hazatérhetett, és feleségül kérhette két évvel fiatalabb aráját - reményt keltőnek tûnhetett a béke első esztendejében. Bár lehet, hogy a közeli szárazajtai mészárlás emlékének sötét felhői még a falvak felett keringtek. De a családalapítást követő nehéz éveket (a falura nehezedő kötelező adók, kulákosítás, kollektivizálás, osztályellenség kitalálása stb.) nem láthatta előre, s a kezdődő társas élet rendje-törvénye szerint jöttek sorban a gyerekek: Dorika, Zoltánka, Gyurika? majd évek teltével a hét unoka, a dédunoka. Hogy megszépítsék Zoltán tata, Margit mama nem könnyû, szorgalmas, munkás esztendeit. Abban a szép, gyepes udvaros hajlékban, ahol a közelmúltban lezajlott a nagybaconi családi ünnep. Ahogy a legidősebb gyermek, a korán megözvegyült Bakó Andrásné, Dorika asszony meséli mosolyogva lelki megnyugvással az évforduló emlékezetesebb pillanatait - Piroska sógorasszonyának nyitott könyv alakú mestermû tortája, az ultramodern, azonnal kivetíthető fényképezés -, eltûnődöm a nyolcvanon túli öreg-ifjú házaspár nem könnyû életén. A szép példán, ahogy a ?47-ben született lányuk szerint a szülők ,,összetartottak, a mai napig összetartanak jóban-rosszban?. Csak azt sajnáltuk, hogy igazoltan hiányzott (külföldi tartózkodása okán) az egyetemet végzett négy unoka erről a rendkívül szép és emlékezetes családi eseményről. De ahogy ismerem őket, lehet, gondolatban ők is ünnepelték a hat évtizede összetartó, egymást tisztelő, becsülő, szerető nagyszüleiket, lélekben velük voltak. S bár tájainkon a karatnai Fésüs házaspár tartja az együttélés rekordját a maga hatvanhat esztendejével, Háromszéken minden bizonnyal kevesen vannak, akiknek e ,,földi csoda? megadatott, viszonylag jó egészségben. Üzenem hát Zöldi Zoltán bácsinak és Zöldi Cseke Margit néninek, hogy készüljenek gyémántlakodalmukra, aminek hírközlési jogát már most lefoglalom. Csak öt esztendő múlva is lenne jó szilvatermés a nagybaconi kertekben?
Ferenczy L. Tibor
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.