Beszélgetés Petraskó Tamással, a túra szervezőjével
A Rákóczi Szövetség szakmai és erkölcsi támogatásával a kuruc szabadságharc 300. és a Nagyságos Fejedelem halálának 270. évfordulója alkalmából a magyarországi Petraskó Tamás és csapata lovas emléktúrát szervez Mikes Kelemen, a hûséges társ szülőfaluja és a szlovákiai Borsiban álló Rákóczi-várkastély között. A héttagú csapat megérkezett Zágonba, ahol Kiss József polgármester fogadta őket. Mielőtt lóháton nekivágnának a 800 kilométeres útnak, autókkal leutaznak Rodostóra, ahol koszorúkat helyeznek el Mikes Kelemen sírjánál. A lovas emléktúra április 11-én, hétfőn indul Zágonból, ezt megelőzően szombaton este kilenc órakor a bálványosi várban áldozó tüzet gyújtanak, majd vasárnap a 11 órás istentisztelet után korhû kuruc felszerelésekkel lovas felvonulást tartanak Zágonban, mely koszorúzással zárul a Mikes-tölgyeknél.
- Mi az üzenete az emléktúrának? - kérdeztük Petraskó Tamást, a túra vezetőjét és szervezőjét, aki 1996. április 10. és augusztus 21. között, szintén szervezőként, egy tizenhárom tagú bátor csapattal a honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából a Magna Hungária expedíción több mint 4500 kilométert tett meg lóháton az őshazától Budapestig.
- II Rákóczi Ferenc azt írja többek között emlékirataiban: ,,?az idősebbek visszaemlékeztek a múltra, és a jelen körülmények között terjeszthették és táplálhatták a fiatalság szívében a szabadság vágyát, ha elmesélték mindazt, ami valaha történt?. Ezt hisszük és valljuk mi is. E gondolatok szellemében lovagoljuk végig három országon át a 800 kilométeres távot, és megpróbáljuk érinteni a lehető legtöbb Rákóczi-emlékhelyet, de nem kerüljük el azon kulturális és történelmi emlékhelyeket sem, amelyek történelmünk egészére vonatkoznak. Így például Bálványos várában a honfoglalás kori magyarságra emlékezünk, az ősmagyarok hite szerint gyújtunk áldozó tüzet. Gidófalván Czetz János tábornokra emlékezünk, majd Fehéregyházán Petőfi emléke előtt hajtunk főt. Következik Marosvásárhely, ahol beiktatták Rákóczit az erdélyi fejedelemségbe, megállunk a zsibói győztes csata helyszínén, ahol Wesselényire emlékezünk, és a majtényi síkon, ahol véget ér a kuruc szabadságharc. Ezt követi Magyarországon Tarpa, Vaja, Sárospatak, majd a szlovákiai Borsi. Ezeken az emlékhelyeken várunk mindenkit, aki a magyar kultúrát és történelmet fontosnak tartja, hogy ünnepeljünk együtt, tegyünk hitet az egység, a magyarság összetartozása mellett. Hagyományőrző csapatunk történelmi zászlajára minden általunk érintett település elküldheti nevével megírt selyemszalagját, amit magunkkal viszünk, majd Sárospatakon helyezünk el a várban levő Rákóczi Múzeumban.
- A Rákóczi-emléktúra után van-e más terv a tarsolyukban?
- Mi úgy gondoljuk, hogy a magyar történelem és a magyar kultúra tart a tarsolyában sok mindent, nekünk csak figyelnünk kell rá, hiszen nem csak egy-egy ünnepség alkalmas arra, hogy egy kultúrát megőrizzen, továbbvigyen, hanem a folytonosság. A mindenkori élők felelőssége a múlt ápolása. Ezért fontos az, hogy figyeljünk oda hitünkre, szülőföldünkre, és nekünk hagyományőrzőkként az a dolgunk, hogy különböző korok megidézésével, látványával, ruhákkal, lovas vonulással, bemutatókkal felhívjuk a figyelmet erre.
- Kik a csapat tagjai?
- Báthori Kristóf, Berczik Ágnes, Borsos Róbert, Igaz Levente, Szûcs Róbert, Tóth Miklós József és jómagam. Nagyon érdekes a csapat összetétele, például Báthori Kristóf Amerikában él, egy másik tagunk kanadai, egy harmadik fiatalember a Vajdaságból elszármazott magyar, van olyan is közöttünk, akit a politika ?56-ban Angliába üldözött, negyven évet ott élt, és hát néhányan mi, akik már több alkalommal jártunk történelmi emléktúrákon, lovasexpedíciókon.
- Ha valamelyik háromszéki hazánkfia netalán elszánná magát, hogy csatlakozzon a csapathoz, mik lennének ennek a feltételei?
- Minket nagyon bátorítana, és nagyon boldogítana, ha a helyiek is csatlakoznának hozzánk egy-egy szakaszon. A saját lovaikat felnyergelve közénk állnának, és megtennének egy-két napos utat. Természetesen, a lovas ember tudja, hogy egy kis széna, egy kis abrak kell a lónak, a tûz körül mindig jut egy-egy embernek ennivaló, úgyhogy különös szervezést ez nem igényel. A barátság pedig mindig összejön, ha azonos gondolkodású emberek találkoznak. Aki tehát lóháton vagy szekérrel akar minket követni a Zágon-Gidófalva-Miklósvár útvonalon, az megteheti, szívesen látjuk.
Lejegyezte: Bodor János
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.