
Kell a dokumentumfilm. Ha valaki azt mondja, haszontalan dolog a sepsiszentgyörgyi dokumentumfilm-fesztivál, téved. Még akkor is, ha a nagyközönség egyelőre kevésbé látogatja, mert a rendezvény nem csak a szakma képviselőihez, a médiához szól, hanem főként a televíziók döntőképes illetékeseinek figyelmét hív(hat)ja fel, akik - a Duna Televízó példáját követve - úgy karolhatják fel a legkiválóbb alkotásokat, hogy mûsorra tûzik. Mert tévés közvetítés nélkül a bemutatott képkockák ismeretlenek maradnak! Noha kiszolgáltatott a mindenkori képernyőnek, mégis, sok filmes tart tükröt nekünk - íme, ebben a világban élünk! -, így nézők tízezreitől kár megvonni a tényekkel való szembenézés vizuális élményét. A dokumentumfilm nagy esélye éppen ez: látni tanít, s a szappanoperák áradatában vélhetően nem árt, ha nem csak nézünk, látunk is. Kepes György, a kiváló mûvészetteoretikus és festőmûvész írja: ,,Úgy látunk, ahogyan a festők, szobrászok, építészek, fényképészek és reklámgrafikusok tanítanak bennünket. A kép társadalmi jelentősége abban áll, hogy a látás új normáját közvetíti számunkra.? Ma, amikor a képek minden eddiginél erőteljesebben és agresszívebben örvénylenek felénk, egy életképes szemléletmód kialakításában miért ne lehetne megbízható tanítómester a dokumentumfilm?
A megmérettetés. A Film.dokra mintegy félszáz alkotással neveztek be magyar és román filmesek, a versenyfilmeket több mûfajban - portré, mûvészet, néprajz, természet stb. - rangsorolja ma este a zsûri. Beke Mihály András, a rendezvényt szervező bukaresti Magyar Kulturális Intézet vezetője, egyben a fesztivál elnöke szerint ez a szám viszonylag azért kevés, mert ,,e mûfajnak még komoly küzdelmet kell vívnia méltó társadalmi elismertségéért?. Beke egyébként bízik benne, hogy a már nemzetközileg is jegyzett sepsiszentgyörgyi dokumentumfilm-fesztivál révén is sikerül hozzájárulni ,,e mostoha sorsú mûfaj rangjának és hitelének visszaszerzéséhez?. ? maga is úgy véli, ,,a dokumentumfilm kiválóan diagnosztizáló mûfaj: a közép-kelet-európai népek számára a rendszerváltozással járó identitászavarok leküzdéséhez, a társadalom önazonosságának újrafogalmazásához, az értékek újrakonstruáláshoz komoly segítséget nyújthat?.
Villanások. Eleve kudarcra ítélt kísérlet szavakban megfogalmazni, ami a filmvásznon pörög: a kép, a hang együttes hatása utánozhatatlan. Mégis, tükörcserépszerû töredékben következzék néhány szó a vetített alkotások némelyikéről. A versenyfilmek között nyitányként a kisajátított temesvári rendszerváltás megrázó képei rajzottak ki (Maradunk, nem halunk meg), talán azért is, mert bár egyre fakul 1989 decemberének emléke, mégis, kötelességünk emlékezni, hogy akkor és ott valóban forradalom volt, ugyanis a tüntetők már nem bírták elviselni a ?csúszó-mászó patkányéletet?; ezért még a kétéves kislányt is agyonlőtték, az áldozatok holttesteit krematóriumban égették el, s a hamvakat Bukarest mellett szórták kanálisba, aztán a kommunista párt második élvonalbéli ,,profijai? átvették a hatalmat? A nincstelenség tragikomikus ábrázolását (Gubera) látva arra gondol a néző, sajnos, ez a film bárhol leforgatható, míg a magányos, a mûvészeti főiskola egykori öreg modelljének merengését (Pintea bácsi) - ,,nincs már emberi kapcsolat, elvész a mûvészet? - megrázó, ám gyönyörû képsorok foglalják keretbe, az alkotás az elmúlás vízióját mutatja fel. A norvég kalandor csodálkozva, az irónia prizmáján szemlélve fedezi fel Erdély keserédes, balkanizálódó valóságát (Dr. Hills Nolgersson csodálatos utazása), csakhogy végső megállapítása - miszerint a bajok ellenére azért jó irányba is haladnak a dolgok - egyelőre nem túlságosan biztató.
Fotográfiák. Pár napig szerencsésen találkozik fotó és dokumentumfilm. Ez a képi összefonódás a továbbiakban is a két mûfaj egymást kiegészítő, eredményes összefonódását ígéri. A Képtárban bemutatott, illetve felvillantott fotográfiák - Sára Sándor és Mráz Ferenc alkotásai - döntően az embert, az életet megmutató fénykép mindenkori erejét tükrözik. Sára ugyanis nem csak kiváló filmes, a forgatások helyszínén mesterien komponált, szuggesztív felvételeket is készített, ,,életét ugyan végigkísérte a fotó, mégsem jutott főszerephez soha?, ez az életmû többé-kevésbé rejtve maradt. A kísérletező szellemû Mráz panorámafotói olyan világot tárnak elénk, melyből sugárzik a filmrendező, a színház felé is kacsingató ,,vizuális mûvész? nemesen egyszerû felfogása, miszerint számára az a mûvészet, amikor valakinek örömet tud szerezni. Sajátos masinája - egy Noblex márkájú gép - olyan szélesvásznú képmegjelenítést tesz lehetővé, amelyre sem a széles látószögû, sem a halszemoptika nem képes. Mráz Ferenc azt mondja, Eizenstein esztétikai felismerését követve választotta ezt a panoramikus megoldást, mert szerinte a szélesvászon közelíti meg legjobban az emberi szem látóterületét, ugyanakkor sokkal érdekesebbnek, gazdagabbnak tartja a ,,hangulatképző háttérrel? készített portrét. ,,Mindig az elemi szép érdekel, az a valami, ami előre tudja vinni az emberi hozzáállást a jóhoz, mert nem unalmas a jó, hanem az egyik legszebb dolog? - vallja.
Követve a bukaresti mûvész gondolatát bízunk benne, hogy ez a román-magyar dokumentumfilm-fesztivál hagyományt teremtve sodor majd mindannyiunkat az áhított ,,jó? irányába.
Mózes László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.