
A magyar meteor
Április 11-én lenne százesztendős! Szép kor, magyar író a nagyjából ismeretlen Falu Tamáson kívül nem is érte meg.
Háromesztendős korában, amikor valahol a kies Ferencvárosban tán éppen Csoszogit, az öreg susztert figyelte, s még együtt volt a család, Szibériában lehullott az égből egy óriási szikladarab, amit azóta tunguz meteorként tart számon a tudomány. Rengeteget írtak róla, vizsgálták, analizálták, mégis, minél több adat kerül felszínre az égből hullott szikladarabról, annál kevesebb ,,megfogható? dolgot tudunk róla. Triviális hasonlattal élve, József Attila költészete és ettől elválaszthatatlan élete, a sorsa, a szerepei sora is efféle tunguz meteor a magyar irodalomban. Róla is rengeteget írtak, csélcsap költőnek tartották, ,,szélkakasnak? (Féja Géza), mivel egy versét több, egymásnak ellentmondó változatban is közzétette; sokan eleve idegenkedtek világától, agitációitól, ugyanakkor a párt kitagadta (?). Egész életében egyedül volt, noha vágyott a szeretetre. A világban - ezt mutatják vakító versei: Eszmélet, A város peremén, A Dunánál, Levegőt, Hazám, Világosítsd föl stb? - pontosan eligazodott, a maga lelkében viszont eltévedt. Szómágiája, önmaga fáradhatatlan és konok elemzése - sokak szerint épp a pszichoanalízis okozta vesztét, mélyítette el válságát! -, bensőnk titkainak racionális megragadása, felmutatása, az ösztönvilág páratlan erejû kivetítése és fáradhatatlan rendszerezése mûvét egyedülállóvá és varázslatossá teszi a magyar költészetben.
Az évfordulón kevésbé ismert töredékeivel tisztelgünk életmûve előtt?
Bogdán László
József Attila
Az Eszmélet ciklus vázlataiból
Ember, ne félj! Milyen gyermeki vagy, törődj belé, ma nem tudunk szeretni.
Szemeidből a csillogás kihagy,
megtanulnak a dolgokra meredni.
Lépj ki a bérházból! Nézd, emeletnyi,
áttetsző, síkos állkapcsát a fagy
meghordozza az egeken. Feledni
nem tudsz annyit, hogy ember ne maradj.
*
A csillám szemedből kihagy,
szemem már tanul rámeredni
a dolgokra. - Gyermeki vagy
- szól - én már nem tudok szeretni.
Én azt látom, hogy emeletnyi
áttetsző állkapocs, a fagy
siklik ott fönn? Annyit feledni
nem tudsz, hogy ember ne maradj.
*
Éj van s te szemed lesütöd,
Eredj, keresd föl ifjúságod!
Nyirkos cementfalak között
képzelj el egy kis szabadságot.
Indulok - hirtelen fölállok
s a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönn, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.
*
Öregem, no mi van veled!
Élsz, ahogy élsz s ezt te ne tudnád?
Véres homokon kötelek
kötnek-e ki? Te azt sem unnád.
Bátorság! Lesz még olyan munkád,
amelyben kedvedet leled, most - bárha egek ura ront rád, teremtsd elő a kenyered.
Hisz itt a szenvedés belül, de ott, kívül a magyarázat.
S hogy olvasod le emberül,
hogyha tagjaid citeráznak?
Ez a fegyenc-kor leigázhat
de szabad leszel, ha belül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.
Jöjj világra! Anyád apád
te légy! Ne less tündéri nőre
s szakállas végzetre, ki rád
vigyázzon, - ne légy bölcs, te dőre!
Gondolj a ravasz csecsemőre, sír-rí, hogy szánassa magát,
de míg mosolyog az emlőre,
növeszti körmét és fogát.
(Hétért)
Hétért - magamat kérdem adsz-e hatot?
Játszom. Azé az érdem,
ki játszhatott.
(Sokan voltak?)
Sokan voltak és körülvettek,
álmomban engem kinevettek:
,,Hehe, hát ennél van a kincs,
ami nincs??
(Költő szerelme?)
Költő szerelme szalmaláng,
azért oly sebes és falánk
(Tizenöt éve?)
Tizenöt éve írok költeményt
és most, amikor költő lennék végre,
csak állok itt a vasgyár szegletén
s nincsen szavam a holdvilágos égre.
(Én költő vagyok?)
Én költő vagyok, de nem kell dicsőség,
ne ünnepelje bennem senki hősét,
ily ünneplést én Istenre hagyok.
? az, hogy nincs nagy, kinél nincs nagyobb.
Versem azé, ki szívem versbe kérte
és nékem elég a barátság érte.
(Nem ér szerencse?)
Nem ér szerencse, nem árt balsiker sem szavam szerelem kérte.
Bocsássatok meg, hogyha jó a versem
és szeressetek érte.
(Szélnevelő, tágas?)
Szélnevelő, tágas pusztán
soványkodunk tökkáposztán
(Három vak holló?)
Három vak holló kerengett a fán
(Ne légy szeles?)
Ne légy szeles.
Bár munkádon más keres dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.
(Ahol a szabadság?)
Ahol a szabadság a rend,
mindig érzem a végtelent.
(Még nem volt olyan disznó?)
Még nem volt olyan disznó, ki elájult,
mikor meglátta a moslékos vályút.
(Az én szívem?)
Az én szívem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanul.
(Irgalom, édesanyám?)
Irgalom, édesanyám, mama, nézd, jaj kész ez a vers is!
(Világokat igazgatok?)
Világokat igazgatok:
üveggolyókkal játszom.
Nem szeretnek a gazdagok:
árva gyermeknek látszom.
(Édesanyám, egyetlen, drága?)
Édesanyám, egyetlen, drága,
te szüzesség kinyílt virága,
önnön fájdalmad boldogsága.
Istent alkotok (szívem szenved),
hogy élhess, hogy teremtsen mennyet,
hogy jó legyek s utánad menjek!
(Drága barátaim?)
Drága barátaim, kik gondoltok még a bolonddal,
nektek írok most, innen, a tûzhely oldala mellől,
ahova húzódtam melegedni s emlékezni reátok.
Mert hiszen összevegyült a novemberi est hidegével
bennem a lassúdan s alig oldódó szomorúság.
Emlékezzetek ott ti is, és ne csupán hahotázva
rám, aki köztetek éltem s akit ti szeretettek egykor.
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.